Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:
Novellák - 148.oldal
Iskola. Benyitok az ajtón. Jó reggelt, mondom a portásnak, és az a vékony,de sok beszédtől megkopott hangjával feleli vissza a szokásos jó reggeltjét. Osztályterem. Ketten már vannak bent. Roland és Simi. Beszélgetünk. Mesélem a nyári élményeimet. A rengeteg kosarazást a még több sörrel. A veszélyes utunkat az ország másik végébe egy netes ismerősömhöz. Mesélek mindent, mert van mit. Kérdezem: Hát Ti? Ti mit csináltatok? Persze, ők ketten a legnagyobb függők az osztályban. Végig gépeztek,...
Csöndes nyári éjszaka... A város felett komor sötétség uralkodik. Akárcsak a lelkemben. Hiányzol... Hiába szólítom neved..., hiába ordítok a sötétben,...nem jössz. Távol vagy és egyre távolodsz. Szívem sajog, és egy sós könnycsepp pereg végig arcomon. Emlékeimből próbállak felidézni, de... minden szertefoszlik, mint egy délibáb. Nem maradt egyéb, mint a száraz könnycsepp, a keserű jelen...
Árnyak jöttek, mentek a falakon, a dúdolás egy ideje egyenletes volt, és most erősödött. De már a férfi is dúdolt. Hangosan, halkan, táncolva, mereven, és így múltak hosszú percek, mire újra menni tudott.
Fél óráig ment, mikor is egy hatalmas kőlépcsőhöz ért, tetején egy oltár-szerűséggel, ami földöntúli fényt árasztott, s hirtelen eloldódtak a fáklyák. Surrogást, morgást és suttogást hallott, érezte, meg fog őrülni.
Elkiáltotta magát az őrült zajban:
- Ki vagy? - és...
Fél óráig ment, mikor is egy hatalmas kőlépcsőhöz ért, tetején egy oltár-szerűséggel, ami földöntúli fényt árasztott, s hirtelen eloldódtak a fáklyák. Surrogást, morgást és suttogást hallott, érezte, meg fog őrülni.
Elkiáltotta magát az őrült zajban:
- Ki vagy? - és...
Ez a kérdés a szívemig hatolt. Tőlem még soha nem kérdezték, mi vagyok. Összeszedtem gondolataimat, nyeltem egy nagyot és belefogtam.
- Tisztelettel, én magam vagyok. Én ember vagyok, de nem csak egy a sok közül, én Az ember vagyok. Jelkép, mint a csiszolatlan gyémánt, meg nem munkált fa. Rönk ki nem hever a porban, amely felemelkedik üt, vág, csap és uralkodik a többi rönk fölött.
A férfi szeme felcsillant. Láthatólag hatással volt rá beszédem. Az asztalra csapott és felszólalt.
- Tisztelettel, én magam vagyok. Én ember vagyok, de nem csak egy a sok közül, én Az ember vagyok. Jelkép, mint a csiszolatlan gyémánt, meg nem munkált fa. Rönk ki nem hever a porban, amely felemelkedik üt, vág, csap és uralkodik a többi rönk fölött.
A férfi szeme felcsillant. Láthatólag hatással volt rá beszédem. Az asztalra csapott és felszólalt.
Mikor megérkeztem az intézetbe a gyerekek furcsán néztek rám és nem igazán akartak elfogadni. Az, ami voltam, több volt, mint ami lettem. Vadember, egy gyermek testben. A testem foglya voltam. Egy sas madár egy kis ketrecben. A falak, amik körbe vettek kezdtek rám dőlni. Menekülnöm kellett, 14 évesen megszöktem az intézetből és az utcán kóboroltam. Végre az lehettem, ami voltam...
A várakozásban van valami jó.
Szívdobogva készülődni, ácsorogni a megbeszélt helyen, izgatottan fürkészni a többiek arcát, hogy melyik mögül bukkan elő az ismerős mosoly, a kacagás, az integetésre lendülő kéz.
Azután egész közelről csodálni a másikat.
Megismerni egy másik világot, az övét...
.
Szívdobogva készülődni, ácsorogni a megbeszélt helyen, izgatottan fürkészni a többiek arcát, hogy melyik mögül bukkan elő az ismerős mosoly, a kacagás, az integetésre lendülő kéz.
Azután egész közelről csodálni a másikat.
Megismerni egy másik világot, az övét...
.
A nevem Trádész Luánná. Az én életemet fogjátok megismerni e novellában, akinek úgy tetszik regényben. 5 éves koromban anyám eldobott magától, hogy a saját útját járhassa. Ez a döntése befolyással volt, egész további életemre. A nagyszüleimhez kerültem, akik a maguk módján próbáltak segíteni, hogy minél előbb túltegyem magam a történteken. Azóta már látom a szeretetük számomra nem volt más, mint falra vetett borsó...
Elindítottam a hadműveletet, és bevettettem magam Nála. Természetesen volt barátja, de ezt már, mint szükséges rossznak tekintettem, ugyanis volt szerencsém nem egyszer a szerető szerepében tündökölnöm.
Magam lepődtem meg legjobban, mikor végre igent mondott! És ekkor kiléptem...
Magam lepődtem meg legjobban, mikor végre igent mondott! És ekkor kiléptem...
Anna 19 éves volt mikor úgy döntött eldobja magától az életét... túl nehéz volt, túl kegyetlen és neki nem volt elég ereje hozzá. Persze a félelem közbeszólt. Milliószor állat az erkélykorlátnál és bámulta az aszfaltot. Azon töprengett vajon ott fönt jobb-e, lehet hogy mégsem éri meg? Ekkor jött Ő...
Beküldte: Anonymous ,
2005-01-18 00:00:00
|
Novella
Azt mondják az idő minden sebet begyógyít, de még frissen él bennem e két ember története, mely minden percen elgondolkodtat, pedig nem velem történ, mégis ha rágondolok beleborzongok és összeszorul a torkom...