Horror történetek - 68.oldal

Az ágyhoz botladoztam, majd végigvetettem magam rajta. Mire észbekaptam, már el is aludtam. Kusza rémálmaim voltak. Vérfarkasok - garouk, ugrott be a név álmomban - harcoltak valami megfoghatatlan, láthatatlan ellenséggel. Idegen szavak bukkantak elmémbe, hogy egy eleddig feltáratlan rekeszében elhelyezkedjenek, gyökeret verjenek...

Mikor ez nem volt neki elég, keze vénuszdombom felé vándorolt. Előbb a farmer felszínén simított végig, majd az alatt. Amivel ott találkozott, az egy tüzet fogott kertésznyírta bozótos volt. Ezen felbátorodva finoman beleharapott nyakamba, és kigombolta nadrágomat. Merészen benyúlt, a kerten túlra, a rózsáig, mely már ontotta magából nektárját, és várta az ő méhét. Ujjhegyével megérintette a szirmokat, és ekkor aktivizálódtam...

Követtem a vérnyomokat, és rábukkantam Timre. Sikoltottam. Egyik lába le volt harapva, kezéből is folyt a vér, de még volt benne egy kis lélek, és ezt mondta:
- Bocsánat Lad! Menekülj! Balul ütött ki az egyik kísérlet…
Szimatoló hang jött mögülem. Iszonyatosan megrémülve a hátsó kijáratoz rohantam és feltéptem...

Én elkezdtem rohanni a parton, és Sarah nevét kiabáltam. Válasz nem érkezett. Berohantam a vízbe, nem messze a helyünktől, de semmi. Te úristen, mi van ha megfulladt, vagy valami szadista barom elrabolta a húgomat, soha nem bocsátom meg magamnak,ha valami történik vele anyám megöl hogy nézek majd tükörbe, istenem, mit csináljak valaki segítsen...

Félni, nem féltem, csak zavart ez a kis „játék”. Gondoltam visszasandítok, hátha csak egy másik futó az. Ismeritek azt az érzést, amikor végig néztek egy sötét kis utcán amit csak néha tör meg a lámpák fénye? És mikor épp elfordítjátok a fejeteket, elsuhan valami az utcák árnyékában…hátborzongató érzés...

- Nem a mormotát te hülye. Emlékszel mennyit találgattuk mi lehet itt bent?Most megtudhatjuk.. nézd!Még létra is van.. valami vas izé,ide van rögzítve.
- Hát nem tudom..
- Ne csináld ezt Rose!Kérleeeeeeeeeek!
- Jó, jó csak ne vinnyogj már! Gondolom mehetek én... elsőnek.
Mire befejeztem a mondatot, már csak Tyna hajából láttam egy darabot. Gondoltam, jó hát akkor én nem is megyek le. Vártam,vártam. 10perc. Semmi. 15perc. .ajjaj mit csinál már ez a hülye? Nem...

- Az álom nem valóság, az álom nem valóság...- ismételgette folyton, amit még anyukája mondott neki, mikor egyik éjjel sikítva ébredt fel. Próbált bátorságot önteni magába, de érezte hogy már ehhez sem elég erős. A szemeit ólomsúlyként húzta le a fáradtság, s az álom újból fogságba ejtette...

Pokoli állapotban rohantam az erdőben. Éreztem végzetem, mely most már hamarosan eljön. Most itt fekszem a rohadt avaron, várom a megváltást vagy kárhozatot, de már nem törődnek a túlvilág nagyjai az én sorvadt lelkemmel. Szeptember volt. Kerek háromszáz esztendeje. Azóta fekszem e romok árnyékában. Az erdő ősrégi fái között rohantam. Tudtam akkor, hogy utolér e kárhozat. És akkor megláttam Őt...

Zajok szűrődtek ki a hálószobából. Bementem. A kezemben még mindig ott volt a kés. Mikor benyitottam, egy lány éppen hatalmas élvezetben részesítette álmaim férfiját. Nem vették észre, hogy ott vagyok. A kés újra lecsapott. Először férfiasságát vesztette el, majd a fejét is. A lány először elájult, aztán ájultban kést kapott a mellébe...

De egy szúrással beléfojtottam a szót… Egy második szúrást a nyakába irányítottam, ezúttal már sikerrel. Megöltem, megöltem egy osztálytársamat.
Nem szórakoztam a Hulla elrejtésével, sietnem kellett. Folytatni a bosszú hadjáratomat...