Rémálomvilág 2

Folytatás.:

Tyna másnap sem jött iskolába, és azután sem. Egész héten hiányzott. Én minden délután átjártam hozzájuk, valamely titokzatos okból ő nem volt hajlandó kijönni az utcára. Szerencsére az óta az eset óta nem volt több olyan roham, vagy hát, nem tudom minek nevezzem. Viszont rettenetesen sápadt, és sovány volt. Volt egy megérzésem, hogy továbbra sem alszik valami jól. Amikor normálisabb hangulatban volt, elkezdtem faggatni, mi a baja. Ilyenkor mindig valami rémálmokról dumált, meg a húgomról. Tudniillik, volt egy hugicám, csak sajnos meghalt, amikor Tyna és én 12 évesek voltunk. Kimentünk úszni az erdő melletti tóhoz, és mivel a húgom még csak öt és fél éves volt, anya azt mondta , vigyük magunkkal,úgyis olyan keveset foglalkozok vele mostanában. Sara-mivel így hívták-nagyon lelkes volt, hogy velünk, a nagylányokkal lehet. Mi Tynával kint beszélgettünk a parton, Sarah pedig nem messze tőlünk a homokban. Valamiért el kellett mennem,és megkértem Tynát,hogy vigyázzon addig Sarahra. Mikor azonban visszajöttem, Tyna ott beszélgetett egy 14 éves sráccal, aki a "legjobb barátja volt", de Sarah nem volt a közelben. Odarohantam Tynáékhoz, és megkérdeztem, hol a húgom. Ő azt válaszolta:-Hisz itt játszik, a homokban,nem?

Én meg teljesen kikelve magamból ordítottam:
- Én valahogy mégsem látom!!Nem tudtál volna odafigyelni rá egy tíz percre, amíg visszajövök?! Nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés lett volna!!
Tyna meg csak állt, és bámult azokkal a nagy, szürke szemeivel. Én elkezdtem rohanni a parton, és Sarah nevét kiabáltam. Válasz nem érkezett. Berohantam a vízbe, nem messze a helyünktől, de semmi. Te úristen, mi van ha megfulladt, vagy valami szadista barom elrabolta a húgomat, soha nem bocsátom meg magamnak,ha valami történik vele anyám megöl hogy nézek majd tükörbe, istenem, mit csináljak valaki segítsen... csak csúsztak egymásba a gondolataim. De hirtelen nem tudtam mit csinálni,12 évesen az ember könnyen bepánikolhat egy ilyen helyzetben. És én pontosan azt tettem. Kirohantam a partra,és megkérdeztem Tynát,nem látta-e azóta Saraht. Ő megrázta a fejét, és elkezdett sírni.

- Jajj Tyna, hagyd már abba, ezzel semmire sem mész! Inkább gyere, segíts keresni Saraht.
Persze nem találtuk meg. De addigra rengetegen kerestük, idegenek,rokonok,barátok...és anyám. Mikor másnap reggelre sem találtak semmit, nem mertem anyám szemébe nézni. De ő sem kereste a pillantásom, a társaságom. Még csak nem is ordított, nem kiabált, hogy miért nem tudtam vigyázni a húgomra, csak most az egyszer. Bezárkózott a szobájába,és csak sírt. Mikor azonban végre csönd lett, a kopogtatásomra sem válaszolt. Elkeseredtem. Egész hétre kimaradtam a suliból. Tyna is. Végül nem találtuk meg a húgomat, azt mondták, valószínű, hogy a tóba fulladt. Anyámmal nagyon megromlott a viszonyom, évekig a nagyszüleimnél laktam, csak a tesóm eltűnése után 2 évvel békültünk ki. De nem is ez a lényeg. Azért meséltem el mindezt, hogy értsétek: Tynának szörnyű bűntudata volt, amiért nem vigyázott a testvéremre. Folyton borzasztó rémálmok gyötörték ezzel kapcsolatban.

Elmesélte, hogyha lefekszik éjjel, és elalszik,mindig mintha a húgom hangját hallaná. És ha álmodik, őt látja, amint elindul a víz felé, a kis napozójában, kalapban, két kis copffal. Majd hirtelen megáll a vízben, és hátranéz. Azt mondta, nem volt szeme, de sírt, és egyben mosolygott is, és azt is mondta, hogy nem voltak fogai, a szájából pedig vér folyt. Integetett neki a kis kezével, hogy jöjjön, ne hagyja egyedül, mert nem tud úszni. De egyre csak ment beljebb, és az álom kezdett elfajulni. Tyna ment utána, hogy kihozza, és amikor megfogta, azon a helyen leszakadt a bőr Sarah kezéről. Egyszerűen lefoszlott, mint a papír. Hátra akrt ugrani,de az iszap elnyelte a lábát,és kezdett süllyedni.Egyre mélyebbre. Csak Sarah arcát látta, ahogy mosolyogni próbált,s csak folyt a vér. Tyna ilyenkor mindig kiáltani próbált, csak olyan érzése támadt, mintha vizet nyelt volna. Megpróbált Sarah után nyúlni, hogy ne hagyja megfulladni,és mikor a keze után kapott, ő mosolyogva hátraugrott ,és azt mondta:"Te is hagytál engem megfulladni! Tudod a mondást:Ma nekem, holnap neked". Tyna elmondása szerint mindig itt ért véget az álom. Azóta nem ment a tó, sőt, mély víz közelébe. Víziszonya lett. Az álmok körülbelül 2 hétig tarthattak, aztán a gyásszal együtt szép fokozatosan elhalványultak.... Ami viszont még furcsa volt nekem, hogy amikor Tyna azt mondta, hogy a húgom hangját hallja, nem beszélt,hanem énekelt. De nem is inkább, dúdolt valamit, dúdolt egy dalt, egy dalt,amitől belemarkol a hideg az ember szívébe, de előtte alattomosan végigkúszik a gerincén, hogy ott megállapodjon. Tyna szerint ez a dal a Halál dala.