Horror történetek - 61.oldal

Úgy éreztem, hogy a nőből áradó gyűlölet és fájdalom hátrataszít, és egy pillanatra elfacsarodott a szívem. Befejeztem, amit elkezdtem, de már nem leltem örömömet benne. Belegondoltam, hogy az elején még le akartam állítani magam, és nem értettem ezt a hirtelen hangulatváltozást. Már azt sem értettem, ki vagyok én...

- Nem öltem meg a családom, Dr Lumer. Bár a maga szemszögéből nézve valóban ezt tettem. Én úgy gondolom megszabadítottam őket a rájuk nehezedő tehertől. - tárta szét a karját, és egy picit megvonta a vállát. Olyan gyermekinek tűnt ebben a pillanatban, olyan ártatlannak. És Sebastian már majdnem hajlandó is volt hinni neki. Majdnem...

Kijövök a házból. Könnycseppek mossák le a vért az arcomról. Meggyújtom a cigit. Leszívom. Nyugi. Nyugi. Nyugi. Végre. A nikotin hatni kezd. Mosoly terül szét az arcomon. Éjszaka van. Telihold. Nem Dani volt az első. Előtte volt valaki más, akibe beleszerettem igazán. Ő is meghalt. Elvágtam a torkát...

A fiú látta hogy a plébános a magasba emeli a kést. Behunyta a szemét, és várta a kivégzést. Nem történt semmi, ezért kinyitotta a szemét, és így még éppen megpillantotta, ahogy a pap leszúrja a szörnyeteget...

Karon ragadtam és hevesen megcsókoltam. Ezt nem tudta mire vélni csak a szemeimet figyelte. Azok mérhetetlen haragot tükröztek, de Ő csupán eltökéltségnek vélte. Tudtam, hogy meg akarom ölni, de úgy, hogy szenvedjen...

Másnap reggel megint fellapozta a könyvet, az utolsó oldalra. Megrökönyödésére újabb szöveg volt ott, de más, mint előző nap. És amit ott, akkor olvasott, újfent beigazolódott. És ez még hónapokon, éveken keresztül így ment. Úgy vélte, ez Isten ajándéka, ennek ellenére titokban tartotta. Nem beszélt róla senkinek...

Egy égő ház volt az fura ugyan, hogy a ház lángolt, de az eső szakadt. A házban emberek voltak a lángok közé szorulva meg akartam őket menteni valahogy, de minden lépésemmel, ahogy közelebb mentem egyre nagyobbak lettek a lángok. Magatehetetlen voltam a látvány megbénított végig kellett néznem, ahogyan egy férfi, egy nő és a kislányuk felégnek a házzal együtt, mégis a testük égésének illata magával ragadott...

A csontokat lerakta az udvaron, és átment felmosni Molly nyomait a lakásban, és a vérfoltokat a kamrában. Az autót, ami tele volt Joseph vérével és feldarabolt testével, belekormányozta az erdőszéli mély tóba. Miután mindent elrendezett, lement a pincébe, és felhozta a másik család maradványait...

A léptek nem akartak elhallatszani mögöttem. Erőt gyűjtöttem és elindultam. Nagyon fáztam, fájt mindenem, de kitartóan araszoltam előre. Fényt láttam pár méterre tőlem. Megörültem, és tovább mentem. Mindenáron haza akartam érni. Minél előrébb értem, annál inkább elhalványult a reményt jelentő fény. Ez volt az utolsó esélyem. Sírni akartam, de nem ment. A bőgés nem segít semmin. Erős leszek. Igen. El tudok menni hazáig...

Reszkettem meleg kabátom alatt. Éreztem, hogy figyelnek. Hátrafordultam, de mögöttem nem állt senki. A szívem két ütemet kihagyott! Megláttam a sárga szemeket! Egyre közeledtek, én pedig elkezdtem futni...