Horror történetek - 56.oldal

Elsötétült minden és nem éreztem semmit, küzdeni akartam, de nem tudtam elnyomott az álom. Nemsokára kinyitottam a szememet és fájdalmat éreztem a hátam környékén. Pókhálók lógtak fölöttem, és bogarak másztak rajtam, iszonyatos és mégis ismerős bűz csapta meg az orromat. Leráztam magamról a bogarakat és felkeltem. A bűz nem véletlenül volt ismerős, ugyanis a toronyban voltam...

- Mit akar maga hülye paraszt?! - ordította.
- Most mondtam. Megölni magát. Látni a szenvedését, élvezni a fájdalmát. Maga már halottnak számít John. Törődjön bele.
- Ki maga?
- Nem áll szándékomban elmondani, habár az információt már nem adhatja tovább. Nevezzünk engem a maga fájdalmas végzetének...

Az asszony úgy rontott be a dolgozóba, mint egy eszelős, s amikor meglátta férjét a földön, azzá is vált. Sikoltozva borult térdre Walter mellett - akiről többé senki meg nem mondta, valóban ő volt-e, még Martha sem volt biztos benne - és tenyerével a padlót csapkodta ott, ahol egykor férje feje lehetett és nem az a temérdek csontszilánk, bőrdarab, agyvelő és vér, amit csak horror filmekben látni...

A keverés abbamaradt, mikor egy erős piros fény árasztotta el az üstöt. Carrie nem tudta sikerült-e a szoba szentelő varázslata, és azt sem, mi lehet ez a fény, ami most vérvörös felhőként emelkedett a magasba, s az ablakon át eltűnt. Kissé szédült, de nem érzett rosszat. Az órájára pillantott, s látta hogy késésben van. Ott az állásinterjú, és még Wesley- ért is el kell mennie az étterembe, ahol a fiú pincérként dolgozott...

Mariora bólintott és a bögrét ajkaihoz emelte, de amint belekortyolt, el is húzta száját, s kis híján kis is öklendezte, amit lenyelt.
- Hát, ha ez kakaó, akkor biztos romlott és ez valami rossz vicc akart lenni. De lehet, hogy nem is kakaó...

Könnyedén Emily mögé lopóztam, s a kés még azelőtt húsába csúszhatott, mielőtt még felcsillanhatott volna Jeremy gyermeki szempárja, amint meglátja apucit, arcán őrült vigyorral. Anyuci aztán meg akart fordulni, de így a kés csak jobban megsebezte, s nem mellékesen egy apró víztócsára is lépett, melyen megcsúszott, s fejét a kád szélébe verte...

Az eset nagyon megrázta a kisváros mindennapjait. Találgatni kezdtek, vajon mi lehet a gyilkosságok hátterében, és a fiú hirtelen átváltozása még inkább felborzolta a kedélyeket. Az emberek félni kezdtek. Nem tudtak semmilyen magyarázatot találni. A történtek furcsa módon nem rémítették meg a középkorú rendőrt, csak kíváncsisága nem ismert határokat. Lakásának dolgozószobájában lévő számítógépre vetette tekintetét, és csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy felcsatlakozzon az internetre......

De mit tudnak azok róla, hogy mit érzek, ha eladnám a házat, akkor az egész életem odaveszne, itt éltem át eddigi életem legvidámabb és legboldogabb pillanatait, igaz kevés ilyen emlékem van, hisz mindenki fél tőlem, majdhogynem hófehér bőröm szürke földöntúli szemeim és hegyes szemfogaim miatt! És erről csakis az a nyomorult vámpír ivadék apám tehet! Miatta lettem ilyen elő-halott! ...

Elég távol lakott a bártól ezért nem akart kerülő úton menni. Végül az egyik sikátorban mondtam neki, hogy álljunk meg, arra hivatkoztam, hogy begörcsölt a lábam. Leültem egy ládára, s odaült mellém. Átkaroltam, megöleltem és eközben előkészítettem a kést. Szerencsére nem vette észre, miben mesterkedem...

Siloh Winters íróként kereste kenyerét,de magának is be kellett vallania, hogy nem megy a munka. Az égvilágon semmi ötlete nem volt…. Mióta is? Hát igen, már 3 hete. Ennek véget kell vetni. Hiszen ha nem írja havonta megjelenő novelláit, akkor kirúgják az újságtól. Elég szigorú a Demons and Angels főszerkesztője. Ez a rideg valóság. Rémtörténeteit csak úgy falták a rajongói. Pedig akkoriban ez nem volt megszokott. Változás kellett az életébe, különben befuccsol a karrierje. Eldöntötte...