Az ördög városa 5.-6. fejezet

5.-6. fejezet


Mikor az éj leszáll


10. rész


A vörös fénysugár felkavarta a kandalló sötétjében Oliver hamvait, süvítő szelet hallatva. A maradványok lassan alakot öltöttek, s a férfi ott állt, mintha semmi baja nem történt volna. A pokol sárga lángjai égtek szemében, s bosszúszomjas tekintettel lépett ki az üres, elhagyatott szobába.
Emlékezetében ott volt mindent, ami történt. A meggyilkolt lány szívének íze, mely még meleg volt, mikor fogait belemélyesztette. Ám ekkor Wesley berontott. Visszagondolt kedvese szellemére, aki megölte őt, s ezzel megfosztotta őt a további igazságtételtől, és a bosszútól. Wesley mára legnagyobb ellenségévé vált.

Erőre kellett kapnia. Szüksége volt rá, hiszen hiába támadt fel, akkor is erőtlennek, gyengének érezte magát. Éhes volt, jobban, mint valaha. Már nem válogatott az áldozatok között. Legyen az nő, vagy ártatlan gyermek. Étvágya csillapíthatatlan maradt. Új életének célja, minden kivájt, és elfogyasztott szív után ott lebegett előtte. Energiát kell gyűjtenie, hogy szembeszállhasson esküdt ellenségével. Meg kell ölnie Wes-t. De nem azonnal. Közel kell férkőznie ahhoz, akit szeret, meggyötörni, hogy lelkének egyetlen szikrája se maradjon, majd áldozatává tenni, és végül Wesley fogja kívánni a megváltó halált.
Oliver egyre kevesebbszer használta vadállati alakját. Idővel rájött, hogy ezzel sokkal több energiát veszít el, mint amennyit pótolni tud. Sorra járta a parkokat, sikátorokat, s mikor az éj leszállt, lecsapott.
A halottak száma egyre nőtt. Az elkövetkezendő három hónap során három gimnazista diáklányt, négy kórházban fekvő haldokló, idős asszonyt, és öt fiatal nőt mészárolt le. Már sem a hűség, sem a könyörgés nem számított.
Eközben szakadatlanul követte Wesley-t és Carrie-t. Tudta mikor van a lány egyedül, csak a megfelelő pillanatra várt.


11. rész

Döglött akták

2001. december

A sorozatos gyilkosságok miatt Bright nyomozó újra megnyitotta a már majdnem poros „Rejtélyes gyilkosságok” aktát, mely irodájában, az íróasztal fiókjának mélyén kapott helyet. „ Tudtam, hogy még szükségem lesz rá”.- gondolta.

Minden gyilkosságot nyilvántartott, újra és újra átrágta magát a jelentéseken, de továbbra sem tudott rájönni az összefüggésekre. „ Vajon mi lehet az indíték?” Már nem csak egy megoldatlan úgy volt a sok közül. Már személyessé vált. Ugyanis a három gimnazista diák közül, az egyik kollégájának, és legjobb barátjának egyetlen gyermeke volt. Emiatt, és a rengeteg többi ártatlan áldozat miatt egyre csak nőtt benne a gyűlölet, és a csillapíthatatlan vágy, hogy elkapja, és rács mögé dugja a gyilkost.

Időközben Wesley egyre idegesebb lett, mert hallott az újabb áldozatokról. Nem tudta mire vélni a dolgot, hiszen ő maga látta, ahogy Oliver hamuvá égett. Mégis rettegett, hogy megint kezdődik előröl. Órájára pillantott, s látta, hogy már fél 9 is elmúlt. Besötétedett, és Carrie sehol sincs. „Már rég itthon kellene lennie”.

Kulcs csörrent a zárban, Carrie lépett be, majd becsukta maga mögött az ajtót. Haja kócos volt, csapzott, vörösek voltak a szemei. Nyilvánvaló volt hogy sírt. Délelőtt még azon tanakodott, hogyan mondja meg Wes-nek, mit mondott neki az orvos…Hiszen azt sem mondta el, hogy oda készül.
- Carrie! Mégis hol voltál?
- Drágám, túlóráztam, tudod jól, hiszen hagytam neked üzenetet a rögzítőn.
- Tudom, hallottam. Csakhogy egy túlóra nem tart eddig. Úgy hogy mond meg szépen kivel, milyen pasival voltál. Kivel mulattad az időt? És ne hazudj!
- Mi? Neked elment az eszed! Már megmondtam hol voltam, és ezzel zárjuk le. Nincs nedvem a féltékenységi jeleneteidhez. Most nincs. Nagyon fáj a fejem.
Carrie felfelé indult a lépcsőn, de Wes megfogta a csuklóját, és magához húzta.

- Nem mész innen sehová, amíg el nem mondod….
Wesley csak most vette észre, hogy a lány szemei vörösek.
- Te sírtál? Uram isten, mi a baj?
- Csak belement valami a szemembe.
- Kérlek, ezt ne, ne hazudj!
- Wesley ne most. Tényleg hasogat a fejem. Beszéljük meg holnap jó?
- Nem! Azt akarom hogy most mond el!
- Rendben van. De szerintem okosabb lenne, ha leülnél.


Carrie megvárta, amíg a férfi leül a kanapéra, és ő maga is helyet foglalt vele szemben.

- Ok. Most azt akarod elmondani, hogy kirúgtak, vagy pedig azt, hogy úgy döntöttél elhagysz!? – mondta.
- Egyik sem. De mond, te komolyan nevetsz rajtam?
- Nem dehogy. Neh haragudj.- mondta, de még mindig mosolygott.
- A kérdés az, hogy te el fogsz e hagyni!? Szóval, te is tudod, hogy mostanság nem voltam valami jól. Azért maradtam a munkahelyemen sokáig ma, mert délelőtt orvoshoz mentem. Nem, én nem tudom hogy mondjam el. – mondta, s kezébe temette arcát.
- Hé! Nem foglak megenni! Csak mondd el, melletted vagyok.
Carrie egyenesen Wesley szemébe nézett. Kezei, és szája reszketett. Nagyon félt, a férfi reakciójától.
- Terhes vagyok…