Horror történetek - 55.oldal

Értő szemmel nézett rám, és mosoly jelent meg a szája sarkában. Egyetlen pillanatra csak, egyetlen pillanatig tartott kiolvasnom a szeméből, hogy tudja, hogy tudom, és hogy jól tudom. Én vagyok az, aki tudja. A mosoly és a pillantás elenyészett a kocsi gyér világítása alatt. A szerelvény megállt. A nő bemondta a Kossuth teret. Halál a vigyor maradékával a szája sarkában felállt, és kisétált a világba...

Géza felökleli, és a falhoz csapja. Tomi erőt vesz magán. Két kezével, teljes erővel ütlegelni kezdi Gézát. Az ordít. Elkapja Tomi kezét, és eltöri három ujját. Tomi ügyet sem vetve a sérülésre. Ökölbe szorítja kezét és behúz egy hatalmasat Gézának. A gonosz gyerek elesik. Szájából vér buggyan ki...

Bemegyünk a lakásba. Leül az asztalhoz. Mögé kerülök, és bilincset kattintok a csuklójára.
- Mit csinálsz? –kérdezi.
- Megvendégellek. – válaszolom mosolyogva.
Megkötözöm és beviszem a kazánházba. Begyújtom a régi, szenes kazánt és bedobom. Nem kell sokáig hallgatnom a kiáltozását. Most sem használtam a bozótvágót.
Miután kihűlt, a hamvait eltemetem a kertben. Oda, ahova az előző hármat is temettem...

Minden gyilkosságot nyilvántartott, újra és újra átrágta magát a jelentéseken, de továbbra sem tudott rájönni az összefüggésekre. „ Vajon mi lehet az indíték?” Már nem csak egy megoldatlan úgy volt a sok közül. Már személyessé vált. Ugyanis a három gimnazista diák közül, az egyik kollégájának, és legjobb barátjának egyetlen gyermeke volt...

Megint ölnöm kell. Ebben a hónapban ez már a hetedik kísértés, vagy inkább parancsnak kéne nevezzem? A jéghideg érzés felkúszik a torkomon, fel egészen az agyamba. Érzem a város minden mozdulatát, a szagokat, az ízeket. A vér ízét! Igen! Vér! Kellesz nekem, jövök már! ...

Mert nem lehetnek igazak a családi legendák! Azok az elsuttogott félmondatok, imádságok. A falusiak félrenézései. Akkor sem, ha nagybátyám volt a családom egyetlen életben maradt tagja. Szüleim rejtélyes balesetben haltak meg még kiskoromban. Nekem nem mondott senki semmit - hiába kérdezősködtem felnövekedvén. Abban a távoli városban, ahova sietve költöztettek el, és ahonnan most hazatértem. Akkor sem, ha nagybátyám a halálos ágyán azt suttogta fülembe: "Óvakodj az álmoktól! Mert...

Lassan elindul a kanyargós úton. Húzza valami ismeretlen, tiszta, de ijesztő hang, de annyira hívja, annyira nem bír neki ellenállni, hogy rohan felé... Az erdő, ahol fut, telis teli szúrós cserjékkel, érzi szinte testén a fájdalmat, amikor egy-egy belekap a meztelen bőrébe...
Ahogy fut, lassan kirajzolódni lát egy alakot maga előtt, egy nő, gyönyörű szőke haja eltakarja az arcát teljes egészében. Az idegen két fa között áll, és valamit tart a kezében...

Glenn meggyógyult, ahogy az orvos is ígérte, így már otthonában nézte a nagyképernyős televíziót. Egy hétig volt kórházban, és azóta már kétszer megtörtént. Álmot látott. Arról, ahogy megöl egy nőt. Nem tudta ki az, csak álmából ismerte. Látta minden egyes ütését, melyet ötéves fiára mért. Glenn visszaemlékezett, ahogy árnyékként húzódik meg a sötétben, majd előtűnik, s három késszúrással a földre kényszeríti az erőszakos anyát...

- És mondd, Drake! Mit akarsz? Vámpírrá teszel? – kérdezte a lány. – Felelj! Ne kínozz! – kiabálta. – Azzá teszel?
Drake közelebb lépett, egész közel hajolt Mínához, úgy mondta:
- Nem. Erre nincs szükség. Hisz magad is az vagy. Annak születtél, csak még nem fedezted fel önmagad, a vágyaidat. Én azért jöttem, hogy felébresszem az igazi éned. Többé nem lesz nyugodt, halandó életed. Nem tagadhatod meg származásod, közénk tartozol! ...

A fiúknak kulcsuk volt és könnyedén nyitották ki az ajtót. Jill szinte félrelökte őket úgy rontott be. A látvány, ami fogadta, teljesen letaglózta. A terem közepén Brian állt és körülötte minden véres volt. Chuck kicsavarodott összevagdalt teste az emelvény mellett feküdt, Herman nyaka is el volt vágva és a nyakából ütemesen spriccelt a vér, a két fiú rémülten hőkölt vissza és el akartak futni, de ekkor Brian őket is elérte és megsebesítette. Jill csak állt ott megdermedve...

Elolvasom »