Horror történetek - 51.oldal

Aztán felébredtem. Drac karjaiban voltam, még mindig kinn. Dan és Dave egy fekete árnnyal harcoltak. Az árny megállt egy pillanatra és felénk tekintett. Drac letett, és védőállásba helyezkedett. A rejtély megtestesítője elsuhant mellettünk, égő, hideg nyomot hagyva a karomon...

Mindenki elborzadva nézett rám. Ben csak üresen bámult maga elé. Ő többet tudott a /mostmár/ fajtámról. Kezdtem félni tőle. Pedig ő volt az, aki soha nem bántott volna. Ahogy most sem. Kati anyukája hirtelen előrántott egy kis ezüstkeresztet, és rohant vele felénk...

Hirtelen megállt előttem. Természetellenesen megnyúlt szemfogai elővillantak keskeny, narancsos ajkai mögül. Most már biztosra vettem, hogy vámpírral van dolgom. Csak azt nem értettem, miért pont én. Hiszen sosem érdekeltek különösebben a vámpírok, épp csak annyit akartam megtudni, hogyan lehet kivédeni őket...

Valami oltári nagy dördülést hallottunk kintről. Azonnal kisiettünk, hogy megnézzük mi az. Hosszú, barna hajam az arcomba lógott, és tiszta por volt... Az ajtó fölötti ablakot kirobbanva találtuk. Még nem oszlott el a robbanástól/robbantástól keletkezett köd, így csupán egy sötét, lebegő alakot láttunk, bár nem mintha ez önmagában nem lenne elég! Mindenki halálra rémült, ugyanakkor kíváncsiak is voltunk, ki, illetve mi lehet az. Inkább ki...

- Neked ilyesmire nem lesz időd! Jobb lesz, ha elfelejted. - Majd beindította motort és elindultunk. Körülbelül 1 óra múlva kezdtünk lassulni, akkor eszméltem fel, hogy egy régi kastélyhoz jöttünk. Gyönyörű volt, bár ha nem Armellel lennék, ordítva menekülnék el. A bejárat előtt, egy férfi várt, meglepően ismerős volt.
Kiszálltam a kocsiból és elindultam, majd beugrott egy név...

Tom lépteit egyre közelebbről hallotta. Futásnak eredt. Futott, ahogy csak a lába bírta. A háta mögött pedig hallotta Tom pokolinak tetsző nevetését.
- Haver! Neked már annyi! – ordította utána.
Aztán három lövést hallott. A földre hasalt, és várta, hogy érezze a fájdalmat...

Feleszméltem, kezemre néztem, ami csorgott a vértől, aztán a lény csonkított maradványára pillantottam és elfogott a rosszullét. Egyenesen a földre zuhantam, majd sötétség...

Talán, ha gyorsan elszaladna mellette nem lenne semmi baj, gondolta. Gyorsan elfut mellette és túl lesz rajta, nem történik semmi rossz. De Danny egyre csak ment előre és a konnektor is makacsul közeledett...

Brethforth street - 16.- meglátom áldozatom címét, s hangtalanul kinyitom az első kaput. Eddig jól megy… Előveszem zsebemből a „varázskésemet”, mellyel eddig minden zárat sikerült kinyitnom. Ez sem kivétel. Gyorsan belépek, be is csukom azonnal az ajtót. Szegényes özvegy házában lépdelek előre, nemrég távozott el szeretett férje. Tudom, kívánja már a halált, ezért is ő a mai préda...

Elfordult az ablaktól, és végigsétált a folyosón. Léptei puhán koppantak a csaphornyos, öreg parkettán. A falakon festmények sorakoztak: az egyik egy lemenő tengeri nap fényénél süllyedő gályát ábrázolt, egy másik egy medvét, amelynek első pillantásra csak vörösen ragyogó szeme volt kivehető egy barlang szájában...