Vampire Heart - V. rész Első idők

Felébredtem. Még eléggé homályosan láttam, úgyhogy a fölém hajoló három akármitől eléggé megijedtem, és bevertem az amúgy is fájó fejemet az ágy faragott fatámlájába. Inkább fölültem.
- Dez, jól vagy? – kérdezte Drac.
- Ne törődj vele, már egy órája ezt kérdezgeti – szólalt meg Dan.
- Még csak 10 perce ájult el!
- Na és?

Vizes ruhám tapadt, mint polip a zsákmányára, de ezzel egyedül voltam. A fiúk már átöltöztek. Drac ugyanolyan ruhát viselt, mint eddig, csak szárazat, és zakó nélkül. Daniel smaragdzöld köntöst és papucsot, David pedig ugyanezt, csak sötétbíbor színben.
Hát persze, hiszen ők itthon vannak!
- Női ruhánk sajnos nem biztos, hogy van, legalábbis még nem nagyon néztünk utána. – fordult felém újra Drac.
- De megfelelsz anélkül is – ez Daniel volt. Mindannyian nevettek, bár Dan csak mosolygott, én meg 1 lapos oldalpillantást vetettem rájuk.
- Na jó, álljatok le! – fölültem, de megszédültem. A sebeimnek nem maradt látható nyoma, de a ruhám igencsak megsínylette a dolgot, és fáztam, úgyhogy muszáj volt kezdenem valamit magammal.
- Gyere – segített Drac – talán a padláson találunk valami...
Dan és Dave elsprintelt, gondolom a fent említett hely irányába. Drac leültetett és leült mellém. Csak nézett rám.
- Mi az? – gyorsan végignéztem magamon, minden rendben van-e. Hát ööhh...
- Semmi.
- Szeretnék valamit kérdezni tőled.
- Oké.
- Honnan tudod a nevem?
- Hát ööh... – Drac meglehetősen tépelődve nézett rám – Az a helyzet, hogy...
- Hé, szerelmesek, megjöttünk! – harsogta Dan.
- Halljuk! – válaszoltuk kórusban.
Szerelmesek?! Na, ne már!

Ledobtak fejenként két nagy dobozt, aztán megint elsprinteltek.
- Szóval mi a helyzet? – kérdeztem élesen.
- Az... hogy... szóval... már régóta figyellek – nyögte ki végül. Erre akkorát ordítottam, hogy leesett az ágyról.
- Mi van?! Akkor miért csak most...izé...
- Azért, mert most nem volt nálad kereszt!
- Heh? – nyögtem fejhangon. Megrökönyödve néztem rá. Két újabb puffanás térített magamhoz. Danék most 3 kisebb dobozzal tértek vissza.
- Hé, Dez, nem tudnál hangosabban ordibálni, hátha...
- Kuss! – úgy néztem rájuk, mint aki mindjárt széttépi őket – 1ébként hol voltatok, és mi ez a sok doboz?
- Azt hittem, már rájöttél – válaszolt Dan – ezek az új ruháid.
- Hogy mi?! 10 dobozzal?! Honnan szedtetek ennyit?!
- Hát, tudod, itt nem mindig csak férfiak éltek...
- Jó, mind1! Hol a fürdő?

Daniel a vállamra dobott 1 törölközőt, és elmagyarázta, hol van a fürdőszoba. Lementem, és a hajamat is megmostam. A vizes ruhámat egy, a kandalló elé húzott székre terítettem, és én is leültem. 1szál törölközőben kissé fáztam, de nem akartam fölvenni. Daniel közben lejött, vigyorogva megállt, majd továbbment ő is fürödni. A hajam vizes ruhaként terült a vállamra, úgyhogy most már kezdtem globálisan lefagyni. Szóval muszáj voltam fölmenni. Fent Drac és Dave kártyáztak, és dumáltak, de amikor elmentem mellettük elhallgattak. Bevágtam magam mögött a szobám ajtaját. Felvettem egy fekete, pántos, térdig érő hálóinget, és a hozzá való, térd alá érő fekete, hosszúujjú hálóköntöst. Majd kimentem, és már Daniel is ott volt. Leültem közéjük.
- Éhes vagyok! – mondtam. Tényleg az voltam!
- Ma este nem megyünk vadászni. Majd holnap. – válaszolt Drac.
- Miért?
- Kockázatos lenne. És pihenned kéne!
- Nekem 8! – visszamentem a szobámba. Majd csak kibírom. Leroskadtam az ágyra és körülnéztem. Volt néhány üres szekrény. Gondoltam, belepakolhatnám a cuccaimat. Megnéztem őket közelebbről. Tiszták és gondozottak voltak, mintha laknának itt. Belepakoltam. Annak, aki ezeket a ruhákat birtokolta, gazdagnak kellett, hogy legyen. De semmiképpen sem egy szegény jobbágycsaládtól származnak. Mire kész lettem, pirkadt. A nap erősen szúrta a szemem. Bebújtam az ágyamba és elaludtam.
Semmit sem álmodtam, de este 7kor felugrottam, nem tudom, miért. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét. Felültem. Tulajdonképpen most jutott el az agyamig, mi is történt.

A családomhoz nem mehetek vissza, 1általán nem mehetek emberek közé. És Bent is el kell felejtenem. Neki is engem.
Erre a gondolatra, hogy feltörő zokogásomat elfojtsam, az ajkamba haraptam. És szinte azon nyomban fel is ordítottam. 2 hegyes szemfogam ugyanis felsebezte az alsó ajkam alatt a bőrt. Lenyaltam a vérem, és a seb gyógyulni kezdett.
3 fémes kattanást hallottam. A fiúk felkeltek. A szekrényhez léptem, és elkezdtem öltözni. Megcsináltam a hajamat is, felvettem a csizmámat és kimentem. A fiúk már a kabátjukat vették. Meg a hosszú fekete köpenyeiket.
- Hello – rebegtem.
- Ööö... szia – mondta Dan – te is jössz?
Na, ezt a logikát! Hát persze, hogy megyek! Nem, majd itthon ülök! Én is vámpír vagyok, nem?
- Persze, hogy az vagy – vigyorgott Dan. Na, ez meg a másik! Meg kell kérdeznem Dracot, hogy védjem a gondolataim.
- Menjünk! – szólított fel mindhármunkat Drac. Gondolom, érezte a feszültséget a levegőben. Magamra kanyarintottam a hosszú fekete kabátomat, és elindultunk.