Vampire Heart - VII. rész Szokatlan látogató

Idejét éreztem a fölkelésnek. Fölültem, és a baldachinos ágy függönye mögül lestem a falra vetülő, hófehér holdfényt. Bevilágította az egész szobát, gondoltam, spórolok a gyertyával. Ha egyáltalán eljutok odáig, hogy fölkeljek.

Egyszercsak a szoba sötétebb lett. A falra néztem… nem vetült rá teljesen a hold világa, szürkés fény vette át annak a helyét. Meghúzódtam a függönyök között, és vártam…
Az ablakok halkan kivágódtak, és valami sötét árny jött be a szobába. Mielőtt beljebb jöhetett volna az asztalhoz evickéltem, és felkaptam az ott lévő tőrt, és rászegeztem. Égette a hidegsége a tenyeremet, de nem érdekelt.
- Ki vagy? – kérdeztem határozottan. Bár a vége kissé remegősre sikeredett…
- Azt tedd le, kérlek – szólt egy kellemes női hang. Lejjebb eresztettem a fegyvert, és figyeltem rá. – Ugyanezt én is megkérdezhetném tőled. Mit keresel a szobámban?
Mint ember nem lehetett sokkal idősebb nálam. Mint vámpír? Nos, azt meg nem mondom…
- Ki vagy?
- Nanda. Itt lakom… jó ideje. De ritkán. És te?
- Öhm… Dez, de… hogyhogy itt laksz? Nem meséltek rólad…
- Ki a tanítód?
Tanító?
Ja, igen…
- Drac.
- Oh…ügyes vagy.
- 0.o
Dave benyitott, teljesen kómásan.
- Mi ez? – gyújtott gyertyát.
- Szervusz, Davei.
- Oh, Nan! Mit csinálsz erre?
- Emberek! Mi a…fene ez?

Nan levette a kapucniját, így láthatóvá vált, válltól felfelé legalábbis. Rövid, de teljesen egyenes világosbarna haja, és élénken csillogó zöld szeme volt. Bőre teljesen egészséges színű volt, körmei gyönyörűek, rövidek és gyöngyházfényűek. Igazán nem gondolnám róla, hogy vámpír.
- Ő itt Nanda…
- Rendben, azt tudom, de… mi ez az egész?
- Hát…jött.
- Jó, öltözhetek?
Kivonultak.
Elhatároztam, kifaggatom Dracot, mi van itt, és hogy.

Gyorsan fölkaptam egy fekete ruhát, csizmát, megigazgattam a hajam és elindultam kifelé. Remekül szórakoztak a lánnyal. Elcsörtettem mellettük, felkaptam a kabátomat, mindezenközben úgy néztek rám, mintha megbolondultam volna.
- Most mi van, nem megyünk vadászni?
- Hát…nem terveztük mára…
- Jó, én éhes vagyok, viszlát! – vágtam be magam mögött az ajtót.
Drac utánamszaladt.
- Dez!