Horror történetek - 45.oldal

Az ég vörös volt, de ezt letudtuk annak, hogy a repülők felrobbantak és volt egy vulkán is a közelben. De ezen még ráértünk aggódni. Legalábbis azt hittük. Fáradtak voltunk, úgyhogy tábort vertünk és aludtunk egy keveset. Az őrszem Johannes közlegény volt. Arra ébredtünk, hogy lövéseket hallunk. Odarohanunk teljes felszerelésben, mert nem mertük levenni, és láttuk hogy valami elrohan és ott fekszik Johannes a torka elharapva...

Nem kellett várnia tíz percig sem az első kuncsaftra, vagyis inkább áldozatra. Óvatosan behúzódott a mellette lévő ezeréves tölgyekből álló fasorba, de csak annyira, hogy ő lásson, de őt ne vegyék észre. Mikor a vámpír, aki egy gyönyörű férfi volt elhaladt mellette a lány kilépett az útra, és megszólította:
- Keresel valamit, szépfiú? ...

Keresnie kell valakit. Nézelődik, de senki arcát nem látja, szem alapján dönt. Már kiválasztotta. A lány vörös hajú, zöld szemű gyönyörűnek találta ezt a kombinációt. Odalépett. Beszélgettek, a lány kedves volt. Elindultak a park felé, hogy ott leüljenek, és beszélgetésüket tovább folytassák, legalább is a lány ezt gondolta. A park közepén egy hangterem állt, félkör alakú az ülések egymás alatt lejtőszerűen helyezkedtek el. Oda vezette a szabadtéri "terem" közepébe...

Másnap Charlotte elment a polgármesterhez és megosztotta vele a tervét, aki elszörnyedve hallgatta. A polgármester egy alacsony, ötven éves, ősz hajú, kövérkés emberke volt, akibe első látásra nem sok értelem szorult, de milyent beszélni kezdett, kiderült, hogy a látszat csal.
- Miss. Sinclair, kérem, legyen esze, és mondjon le erről a tervéről!
- Nem tehetem! Ez a legegyszerűbb mód arra, hogy megfizessek a vámpír társadalomnak a szüleimért! Kérem, értse meg, kell nekem ez...

- Mi a helyzet az igazi vámpírokkal? Hogyan kapcsolódnak össze a mi elkárhozott lelkű „barátainkkal”?
- Egyszerű. A denevérek és a vámpírok sok mindenben hasonlítanak egymásra, mind életmódban, mint viselkedésben. Mindketten leselkednek, és alapos megfontolás után kezdenek bele a támadásba. Ezen kívül a denevérek, ahogy Doki is említette, visszatérnek a már egyszer megcsapolt áldozathoz. A vámpírok is megtehetik ezt. Addig élősködnek egy áldozaton, amíg csak lehet...

- Pont ma, 10 éve. – halovány mosoly ült arcára.
- Miért hagytad abba? – kérdezősködött tovább.
- Volt egy lány. Nagyon szerettem, talán jobban is, mint kellene. – emlékezett vissza, mikor már az utolsó simításokat végezte.
- Mi történt? – csillogtak a szemei.
- Miután lefestettem, hazaindult. Másnap reggel találtam rá, a ház ajtaja előtt. Ott aludt. Iszonyú hideg volt, de nekem azt mondta, hogy van hová mennie. Sőt, vékonyan volt öltözve. – tartotta vissza könnyeit....

- A fiú említett valamit, amiből arra következtetek, hogy a szüleid vámpírok bosszújának estek áldozatul.
- Igen. Tudja a szüleim is vámpírvadászok voltak. Engem is, és a nálam egy évvel fiatalabb húgomat is megtanítottak a fortélyaikra. Két éves korunktól tanítottak minket lovaglásra, meg hasonlókra. Hat évesen kezdtünk kardot forgatni. Aztán négy évvel ezelőtt meghaltak...

- Nos, a denevérek mindig a barlang leghátsó részén élnek, és az alattuk lévő köveken általában olyan foltokat lehet találni, amiknek a színe az alvadt vérre emlékeztet. No meg, hogy nehezen hozzáférhető helyre bújnak. Ezek a legbiztosabb jelek, hogy ezzel a fajjal van dolgunk.
- Egyéb információk, Doki?
- Azt hiszem, mindent elmondtam...

- Tündérnagylány! Miért piros a szemed? A Tündéreknek piros a szeme?- ekkor felugrottam és rohantam volna el, hogy megnézhessem tényleg vörös-e még a szemem, de közben nekimentem Armelnek.
- Hova sietsz?- kérdezte mosolyogva, majd arca komorrá vált, rájött a válaszra.
- Armel! Hidd el nem tehetek róla, mielőtt elindultunk még olyan volt, azt hittem az idegességem miatt és, hogy elmúlik...

- Mégis hogyan akarsz végezni velem, te hitvány csuhás kis féreg?- szólt Damien hűvös nyugalommal, bár az utolsó szavakat olyan undorral ejtette ki, mintha bűzlő tetemet dugtak volna az orra alá. Paulo erre bedühödött és már rá is vetette volna magát Damienre, de Martin remegő hangja félbeszakította.
- Ma… Martin testvér, nézz oda!
- Uram segíts…