Két arc

Három napja mást sem csinált, csak a kerek lámpaburán lévő legyeket figyelte. Sokat gondolkodott a tettén. Érezte, hogy cselekedete nem volt jó. Valami késztetést érzett, hogy újra megtegye, de harcolt ellene. Egyszerre szerette és utálta ezt az érzést.
Ő csak úgy hívta "vonzalom", de nem tudta mihez vonzódik: az érzéshez ami doppingolja testét vagy a félelemhez, hogy mégegyszer megtegye.

Hirtelen egy furcsa "félelem" kapta el. Úgy érezte, mintha két arca lenne, mint annak a maszknak a falon. A maszkot tőle kapta, de ő már nincs, pontosabban van, de már nem lélegzik. A falhoz lépet és levette a maszkot. A vonzalma felerősödött, kilépett az utcára.

Mulatság volt a városban: Maszkabál. Még mindig harcol az érzés ellen, de gyengébben. Tetszik neki, hogy megteheti, már eldöntötte. Keresnie kell valakit. Nézelődik, de senki arcát nem látja, szem alapján dönt. Már kiválasztotta. A lány vörös hajú, zöld szemű gyönyörűnek találta ezt a kombinációt. Odalépett. Beszélgettek, a lány kedves volt. Elindultak a park felé, hogy ott leüljenek, és beszélgetésüket tovább folytassák, legalább is a lány ezt gondolta. A park közepén egy hangterem állt, félkör alakú az ülések egymás alatt lejtőszerűen helyezkedtek el. Oda vezette a szabadtéri "terem" közepébe.

A lány levette az álarcot, gyönyörű volt, hófehér arca a csípős széltől gyorsan kipirult, kérte, hogy ő is vegye le az álarcot. Ő még nem akarta, még nem. A lány furcsának találta és kezdett tőle félni, mintha rájött volna mindenre. Vissza akart menni a mulatságba és elfelejteni a rémisztő gondolatokat. De ő nem engedte, kicsit játszani akart vele mielőtt újra megteszi. A lány nagyon félt, rettegett és ő ezt élvezte "vonzotta".

Ahogy nézte a lányt, egyre jobban érezte, hogy meg kell tennie, tudta nincs sok ideje. Megragadta és szorította, szorította, amíg csak tudta. A lány kapálózott, ajkai hangot nem tudtak elhagyni. Már nincs itt, pontosabban van, de már nem lélegzik. Leült egy kőre és csak nézte a mozdulatlan lányt. Megint megtette. Ahogy nézett ki a maszk mögül érezte, hogy valami baj van, szeme eltorzult, az arcát egyre jobban elborította a forróság, végül nem bírta tovább és letépte az álarcot.