Horror történetek - 43.oldal

Pár pillanatra megállt, hátha be tudja magát tájolni, hogy mégis merre lehet. A hangot, amit követett már nem hallotta. Helyette valami más zaj erősödött meg a háta mögött. Egy gonosz hang, mely őt akarta. Liza megijedt és gyors iramba elindul egy irányba, de a hang nem hagyta abba...

De már ott is van előtte a vén, háborút megjárt gőzmozdony, mely kifurakszik az önmaga által keltett rémes hangorkánból. Szilamér rémülten hátralép, és megbotlik az egyik gazzal benőtt sínben. Zuhantában pupillája tágabbra tágul, mint valaha. Törött lábbal ér földet, a mozdony zajától nem hallja csontja reccsenését, de érzi, akárcsak az őrjítő fájdalmat, amely végigrohan rajta. Szilamér felüvölt, de amint meglátja a fölémagasodó szerelvényt, elfeledkezik a lábáról. Ahogyan minden másról...

Úgy tűnt Tibor elbizonytalanodik, mint aki attól fél, barátja kineveti azért, amit mondani fog.
- Hát, szóval arra gondoltam… megnézhetnénk a Reinhard-kupit.
Bandi csodálkozva bámult rá, aztán jobb kezének tenyerét kezdte vizsgálgatni, amelyen előző nap fura kis hólyagok ütköztek ki.
- Vagy fél éve nem voltam nővel – magyarázkodott Tibor. – Jó volna beverni a lompost végre...

Tudni kell, hogy Hadrianában, a városban, ahol voltaképpen az egész életemet töltöttem, amióta csak az eszemet tudom, az utóbbi kétszáz, ne adj Isten kétszázötven évben, szokatlanabbnál szokatlanabb dolgok történnek. Az ok, mondhatni roppant egyszerű, csak, ha az ember a mai világban, ahol az Internet, a televízió, és ezzel együtt a realista világszemlélet adja meg a mindennapi élet alapvető ritmusát, valljuk be, egyenesen röhejesen hangzik az igazság: ezen a helyen elszabadultak a démonok......

Zsolti széttárta a lány lábait, és ügyetlenkedve, de szilárd elhatározással bevágta a farkát a punciba. Andi gyönyörtől nyögve emelgetni kezdte a csípőjét, és a fiú vállába kapaszkodott. Ajkai elnyíltak, a szájából bűzös lehelet csapott ki. Odakinn az ég hatalmasat dördült, és az eső szakadni kezdett.
- Tömjél… ez az… - hörögte a lány öregasszonyos hangon.
Zsolti érezte, hogy valami nem stimmel. A farka idáig meleg, simogató üregben csúszkált, de most valami csípni kezdte....

Múlt éjszaka egy különös film ment. Nem tudtam volna megmondani, miről szólt, mivel már félig aludtam. De a képsorok közé el volt rejtve valaki – inkább sejteni lehetett, mint látni. Ez a valaki folyamatosan szuszogott. Még a macskám, amely az ölemben aludt, ő is ideges lett ettől a hangtól. Pontban éjfélkor felpattant az ölemből, és idegesen járkálni kezdett fel-alá...

A felhők mögül elő - elősejlő Hold ezüstfehér ragyogása különös gyöngyházfényben fürösztötte a tájat. Egy elhagyatott tisztásnál voltam, itt-ott magányos, kopott feliratú sírkövek meredeztek elő a földből. Előttem egy kisebbfajta, mocsaras, és ingoványokkal benőtt tó terült el, melynek vizéből egy csapat őz oltotta a szomját. Még pisszegni se mertem, mert nem akartam elijeszteni őket a hangoskodásommal. Már jó ideje figyelhettem őket, mikor tompa reccsenés, és léptek hangja ütötte meg...

Az utca teljesen kihalt volt, sehol egy teremtett lélek. Lépteim egyenletes ütemét csak szívem vad, s heves lüktetése törte meg. Bevallom, kissé félek este, sötétedés után kimenni egyedül az utcára. Nemtudom, lehet, hogy üldözési mániám van, de néha az a különös érzésem támad, mintha követne engem valaki...

Ő miért ne vétkezzen? Miért nem tehet olyat, mint senki más? De! Nagyon is kirúghat a hámból! Megbosszulja, amit vele tettek! Megám! De még mennyire, élvezni fogja, hogy rákoppinthat főnöke orrára. Kacagott. Eszelősen. A liftben viszont nem hallotta senki...