Horror történetek - 41.oldal

Folytassuk ma a Halloween-partit ezekkel a történetekkel, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

- Mit csinálsz itt egyedül ilyen későn?
A lány kicsit megijedt, így szó nélkül sétált tovább, lépteit szaporábbra véve.
- Várj, kérlek, ne félj, nem akarlak bántani. Csak meglepődtem, hogy egy ilyen fiatal lány, ilyen későn, így egyedül...
- Köszönöm, de nem kell aggódni miattam.
- De én akkor is nyugodtabb lennék, ha elkísérnélek - arra gondolt, ha a lány megint nemet mond, akkor továbbáll. Meglepődésére, és a lány szerencsétlenségére Anne ezt felelte:
-...

Mr. Tiny utasítására a Kicsi Emberek lehajoltak és újra elkezdtek ásni. Csak a széles, szürke kezüket használták a föld kilapátolásához a sírból, fürgén utat csinálva a koporsóhoz a sír alján.
Mr. Tiny beszippantotta a levegőt és boldogan sóhajtott. Imádta a temetők illatát. A bűze a rothadó húsnak és csontnak, a büdös föld parfüm volt az orrcimpáinak. Néha azt kívánta, hogy képes lehessen az alvásra, csak hogy aludhasson egy temetőben, és erre a csodálatos avas szagra ébredhessen....

- Ezért még megfizetsz! - kiáltotta utánam eléggé ingerült hangon. Na én tuti meg nem várom, amíg utánam jön, még inkább rákapcsoltam, és csak szaladtam, ahogy csak a lábam bírta. Rettenetesen hasogatott a hátam, mikor nekivágott az oszlopnak, felhorzsolódott. Ha utolér, tuti megöl. Vámpír az, tuti, vagy ha nem az, akkor is biztos, hogy nem ember. Azért az kissé durva, hogy csak úgy odavág egy lámpaoszlopnak, aztán még csak fel sem bírtam rögtön kelni. Az a hülye kutya is rögtön eliszkolt,...

Takács Ancsi nagyon boldog kislány volt. Mindössze tizenkettedik életévét töltötte, mégis sikerült rábeszélnie az apukáját, hogy vigye el egy No Thanx koncertre. Jóllehet a Fater erősen ellenkezett, az anyuja besegített a kislányának, végtére is egyszer tizenkét éves az ember lánya. A Fater beadta a derekát, szerinte Ancsi majd kinövi ezt az emos dolgot. Ancsi azonban tudta, hogy húsz év múlva is lila harisnyákat fog hordani, szemébe lóg majd a haja és elborítják az anime-kabalák...

Tény, hogy mióta vérfarkas vagyok, könnyebben feldühödök, meg ingerlékenyebb és idegesebb vagyok. De egyéb változást nem vettem észre. De lehet, hogy már ez is gyanús lett. De tulajdonképpen ez teljesen lényegtelen. Az a lényeg, hogy nincsenek barátaim. Nincsen senkim. Teljesen egyedül maradtam. Ezen az se segít, ha telebőgöm a párnámat minden éjjel. Legszívesebben ezt tenném, de mivel tudom, hogy nem használ, nem teszem. Legalábbis igyekszem nem tenni. De sokszor nem megy, annyira el...

menekülök. Felfegyverzett testőrség vadásznak vérszívók után. Mostanában megnőtt a vámpírok támadása. A legtöbb élvezetből gyilkol.
Éjszaka indulnak friss csemege után kutatva. A vért szolgáltató emberekre lesből lecsapnak, hogy aztán elfogyaszthassák zsákmányukat...

Már majdnem egy órája hogy a kutya megállás nélkül ugatott.
Ekkor a gazda hirtelen kirúgta a rozzant kis faajtót. Eddy „Rapid” McBill habzó szájjal és vérben forgó szemekkel nézett a hang forrása felé. A kutyája Ralph csapta a nagy zajt. A dobermann is veszett volt, akárcsak a gazdája. Valószínűleg tőle kapta el Eddy...

- Miért... - szólaltam meg lassan. Még mindig szorított belül valami kellemetlen érzés. - Miért nem haltam meg?
A vámpír rám emelte a tekintetét. Szemei kicsit fáradtak voltak. És haja is kicsúszott a lófarokból így kissé ziláltan festett.
- Mert nem akartalak megölni.
Eltátottam a szám.
- De ezt hogy érted? De hát belém haraptál...
- Igen - felelte a vámpír. – Azért, hogy felkészítselek.
Megcsóváltam a fejem. Túl zavarosnak hatott minden.
-...

26 éves vagyok. Nem is tudom, hol kezdjem, talán ott, hogy kb. 200 éve haltam meg. Egyedül, egy sötét viharos éjjelen, a közeli erdőben. Soha nem keresték, és nem találták meg a testem. De nem is kellett, mert azon az éjjelen, amikor meghaltam, újra élhettem...