Horror történetek - 41.oldal

Takács Ancsi nagyon boldog kislány volt. Mindössze tizenkettedik életévét töltötte, mégis sikerült rábeszélnie az apukáját, hogy vigye el egy No Thanx koncertre. Jóllehet a Fater erősen ellenkezett, az anyuja besegített a kislányának, végtére is egyszer tizenkét éves az ember lánya. A Fater beadta a derekát, szerinte Ancsi majd kinövi ezt az emos dolgot. Ancsi azonban tudta, hogy húsz év múlva is lila harisnyákat fog hordani, szemébe lóg majd a haja és elborítják az anime-kabalák...

Tény, hogy mióta vérfarkas vagyok, könnyebben feldühödök, meg ingerlékenyebb és idegesebb vagyok. De egyéb változást nem vettem észre. De lehet, hogy már ez is gyanús lett. De tulajdonképpen ez teljesen lényegtelen. Az a lényeg, hogy nincsenek barátaim. Nincsen senkim. Teljesen egyedül maradtam. Ezen az se segít, ha telebőgöm a párnámat minden éjjel. Legszívesebben ezt tenném, de mivel tudom, hogy nem használ, nem teszem. Legalábbis igyekszem nem tenni. De sokszor nem megy, annyira el...

menekülök. Felfegyverzett testőrség vadásznak vérszívók után. Mostanában megnőtt a vámpírok támadása. A legtöbb élvezetből gyilkol.
Éjszaka indulnak friss csemege után kutatva. A vért szolgáltató emberekre lesből lecsapnak, hogy aztán elfogyaszthassák zsákmányukat...

Már majdnem egy órája hogy a kutya megállás nélkül ugatott.
Ekkor a gazda hirtelen kirúgta a rozzant kis faajtót. Eddy „Rapid” McBill habzó szájjal és vérben forgó szemekkel nézett a hang forrása felé. A kutyája Ralph csapta a nagy zajt. A dobermann is veszett volt, akárcsak a gazdája. Valószínűleg tőle kapta el Eddy...

- Miért... - szólaltam meg lassan. Még mindig szorított belül valami kellemetlen érzés. - Miért nem haltam meg?
A vámpír rám emelte a tekintetét. Szemei kicsit fáradtak voltak. És haja is kicsúszott a lófarokból így kissé ziláltan festett.
- Mert nem akartalak megölni.
Eltátottam a szám.
- De ezt hogy érted? De hát belém haraptál...
- Igen - felelte a vámpír. – Azért, hogy felkészítselek.
Megcsóváltam a fejem. Túl zavarosnak hatott minden.
-...

26 éves vagyok. Nem is tudom, hol kezdjem, talán ott, hogy kb. 200 éve haltam meg. Egyedül, egy sötét viharos éjjelen, a közeli erdőben. Soha nem keresték, és nem találták meg a testem. De nem is kellett, mert azon az éjjelen, amikor meghaltam, újra élhettem...

Éjszaka vagyok fenn,
mikor a hold ragyog az égen.
Nappal alszom álmom,
férgek másznak a ruhámon.
Nyughelyem egy kripta,
a sors nekem ezt adta.
Szép márvány koporsó,
talán ez az éj az utolsó.
Hullaként élek,
s egy kis vért kérek.
Új áldozatom keresem,
akiből a vért kinyerem.
Kétszáz éve teszem mindezt,
ellenségem az ezüstkereszt.
Gyilkosom azonban a fatőr,
mely a szívemben utat tör...

Lassan pirkad... A Nap első sugarai lustán nyújtogatják fényüket a világ felé. A vámpírok ideje most lejárt. Napközben elhúzódnak az épület sötétebb részeibe, és ott várják a csillagfényes, áldozatokat ígérő éjszakát.
Ám ma minden másképp történt. A hölgyek épp pihenni készültek, amikor valaki erélyesen megrázta az ezüst oroszlánfejes kopogtatót.
- Ne nyisd ki! Ez biztosan csapda! - sikoltott Helena.
- Csapda? Csak kíváncsi voltam, mennyire vagytok rászedhetőek. Úgy...

Futni kezdtem, és Grace nevét kiabáltam, de én úgy éreztem, nem hagyja el egyetlen hang sem a torkomat. És akkor megláttam a házat. Békésen, mégis baljóslatúan szunnyadt a helyén, mint egy hatalmas, alvó szörny, mely álmában is a halál ígéretét párologtatja. Alattomosan húzott maga felé. Próbáltam ellenállni, hátráltam pár lépést, de akkor megint erősen vonzott magához. Incselkedett, mint macska az egérrel, mielőtt úgy dönt, hogy megöli. Már ott voltam az ajtónál. Megfogtam volna a kilincset,...

Marius verejtékben fürödve tért magához a ronggyá gyűrt lepedőn. Remegő lábakkal ült ki az ágy szélére, és tenyerébe temette az arcát. Istenem, micsoda rémálom volt! És nem is először látogatta meg, most már tudta. Csak eddig sosem volt ennyire tiszta. Az ébredés pillanatában mindig felbomlott, a lidérces képek szétfutottak, mint az égen a viharfelhők, ha kisüt a nap. De a mostani álom körvonalai élesek voltak, mint a penge, bele is hasított a lelkébe. A tudata mélyéről készült valami...