Halloween-parti 2008

Az éjféli hajsza

Ez a szünet már nem úgy kezdődött Edina életében mint a többi. Ezt a most egyedül töltötte otthon az egész házban mert a szülei elmentek a rokonokhoz családi összejövetelre de Edina inkább otthon maradt mert sosem szerette mikor a szülei és a rokonok kibeszélnek mindent előtte. Ahogy kitették a szülei a házból a lábukat egyből felment az emeletre, a szobályába és bömböltette a magnót és így nem halotta a tv-ben a híradót hogy újabb gyilkosságot véltek felfedezni nem mesze onnan ahol lakott. Edina észre sem vette hogy elérkezett az este és ködbe borul minden. Épp egy horrorfilmet nézett meg amikor halotta hogy nagyon ugat a kutyája, de akárhányszor kinézett az ablakon nem látott senkit. Ő is tudott a gyilkosságokról a közelben mert az iskolában folyton ez volt a téma de ő nem hitte hogy ő lenne az egyik kiszemelt. Pedig nyugottan elhihette volna.
Már éjfél fele járt az idő amikor Edina úgy döntött hogy nyugovóra tér és alszik egy jót de a kutyája, Fenevad nem hagyta mert odakint nagyon ugatott. Először nem akart tudomást venni róla de nem hallgatott el a kutya, sőt még jobban ugatott. Edina már elindult az ablakhoz amikor hallotta hogy Fenevad mint nyüszít egy nagyot és nem ugat többé. Gyorsan az ablakhoz sietett hogy megnézze mi volt de nem látta a kutyát. Ekkor mocorgást látott kintről de nem tudta mi lehet az, úgy volt vele Fenevad elszabadult és kergeti a szomszéd macskát ami mindig is idegesítette őt. Épp vissza akart feküdni az ágyra és már majdnem leült mikor hirtelen betört az ablak és berepült valami kerek rajta. Edina úgy megijedt, hogy ráugrott az ágyra. Mikor már kicsit megnyugodott odament megnézni mi volt az. Mikor már közel volt hozzá és felemelte akkor látta csak hogy az Fenevad feje. Edina ijedtében elhajította a fejet és az ajtó fele rohant de még fél úton sem tartott mikor halotta hogy valaki mint ha ráütött volna a bejárati ajtóra. Edina ekkor megtorpant és fülelt. Amikor kezdte azt hinni hogy csak a félelem miatt halotta újból ráütött valaki és ez nagyobb volt mint az előző. Ekkor Edina vett annyi bátorságot és elindult a szoba ajtaja felé és résnyire kinyitotta de csak annyira, hogy lássa mi történik. Nem kellett sokat várnia és a bejárati ajtó szó szerint kiszakadt a helyéről és egy nagy darab alak körvonalai bontakoztak ki. Edina annyira megrémült, hogy gyorsan becsukta az ajtót és csak 2-3 perc után merte kinyitni újból de addigra már az alak sehol sem volt. Ekkor az ablakon csontig hatoló hideg fújt be és ez már mardosta a tüdejét is. Mikor jobban kinyitotta az ajtót és ki akart szaladni a bejárati ajtóhoz hirtelen felbukkant a semmiből a támadója és ettől hirtelen Edina megtántorodott ami ahhoz vezetett, hogy beesett a szobába. Edina könyörgött a támadójának, hogy ne ölje meg de az nem is figyelte, hogy mit mond a lány. Edina akkor rémült meg amikor nekiütközött valaminek és nem tudott tovább kúszni a földön. A támadója egyre közelebb ment hozzá és elkapta Edinát a hajánál fogva és felemelte. Edina ekkor jobban megtudta nézni a támadója arcát amit már meg is bánt. Ezen az arcon nem volt sok látnivaló az erősen megégett és összevagdosott, néhol hiányos arcon. Edina ekkor hirtelen felkapott valamit a földről, éppen ami a kezébe került és jól fejbe vágta a támadóját vele. Amikor fejbe vágta a támadót az eleresztette és Edina a földre zuhant és kiejtette a kezéből azt a dolgot amivel erre kényszerítette támadóját. Edina feje a padlóhoz simult és ekkor látta csak, hogy mivel védte meg magát. Azzal a fejjel amit minden jel szerint a támadója dobott be az ablakon, Fenevad fejével. Edina ekkor egy óriásit visított és erre a támadója is odafigyelt és abbahagyta az üvöltést ő is. Edina kihasználva, hogy nem figyel a támadója megiramodott az ajtó fele és szaladt lefele a bejárati ajtó felé. Már a lépcsőkön rohant lefele amikor a támadója kijött a szobából és megiramodott Edina felé. Edina tudta, hogy nem elég gyors és a támadója utolérheti ha nem fut gyorsabban de a lábai nem bírták. Edina nagy szerencsétlenségére a betört bejárati ajtóban megbotlott miközben a támadóját figyelte maga mögött. Érezte, hogy a könyökéről és a térdéről leválik a bőr és talán a lábujja is eltört de nem törődött vele. Felállt olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott és szaladt tovább. Most még lassabban szaladt mint az előbb mert még a lábujja is rettenetesen fájt. Ahogy kiért a házból mérhetetlenül hideg szél csapta meg és a tüdejébe hatolt. Még soha életében nem fájt ennyire az oldala mint most. Még amikor a tanár a 10km-et futtatta vele akkor sem fájt így neki. Tudta, hogy nem elég gyors és minden méter utána egyre közelebb kerül hozzá a támadója. Látta, hogy a szomszéd házban ég a villany. Gyors mérlegelés után elkezdett futni a szomszéd ajtaja felé. A kutyájuk most kivételesen nem az ólban volt hanem kint ugatott. Emlékszik még azokra az éjszakákra mikor a barátaival itt gyülekeztek és akkor soha nem jött ki a kutyaólból a kutya de nyilván ő is megérezte a veszélyt és ugatott ahogy csak bírt. Edina még soha nem látta ilyennek a szomszéd kutyáját. Szint szó szerint mint egy veszett kutya úgy viselkedett. Szájából csöpögött a habos nyál és a szemei is elvörösödtek. Edina tudta, hogy nem bántja őt a kutya de még is jócskán elkerülte őt és úgy szaladt az ajtó felé. Amikor odaért halotta, hogy a elpattan a kutya lánca amivel meg volt kötve és nekitámad a gyilkosnak így nyert egy kis időt. Edina teljes erejéből ütötte az ajtót. Úgy dörömbölt mint még soha de odabentről nem érkezett jel arra, hogy fent lenne bárki is ezért az ablakot betörve ugrott be. Már ő is megbánta mert akkor látta hogy a szomszédja akivel rengeteget beszélgettek ott fekszik az ágyon holtan. Körülötte minden csupa vér és mint, hogy ha kitépték volna a szívét. Amikor közelebb ment a holttesthez látta, hogy a szíve helyén most egy tátongó lyuk van. Edina ekkor kétségbe esett és egyszer csak halotta majdnem ugyan azt a nyüszítést amit Fenevad adott ki. Ezek szerinte a szomszédkutyája sem bírt a gyilkossal. Hallotta, hogy vadul kalapál a szíve és ,ár csak várta, hogy bejöjjön a gyilkos és megölje, lesújtson a bárdjával de ekkor nagy megrökönyödésére valaki elkapta valaki a kezét és húzni kezdte a másik szoba felé. Amikor már bent voltak a konyhában akkor vette csak észre, hogy ez az a szomszéd fiú aki a héten költözött ki a szüleihez. Edina még a nevét sem tudta ezért nem tudta, hogy szólítsa meg de akkor sem tudta volna megszólítani ha tudta volna a nevét mert nem jött ki hang a torkán. A fiú idegei a jelek szerint jobban bírták mert ő egyből elmondta, hogy a neve Josh. Edina nem tudta elképzelni erről a fiúról, hogy izmos termetéhez egy ilyen kis vékony hanggal áldotta meg az ég. Nagy nehezen könyöge a nevét és a fiú halványan elmosolyodott. Edina szíve szerint megkérdezte volna, hogy mi a francot vigyorog mikor egy brutális gyilkos üldözi őket de nem tette meg. Ebben a pillanatban ez az ajtó is úgy járt mint az övéké mert ezt és betörte a gyilkos. Adam nem vesztegette az időt és elkapta Edina kezét és szint húzta a hátsó kijárat felé. Tudták, hogy segítséget kell hívniuk és ha átvágnak a parkon akkor ott lesz egy bár ahol a rendőrök néha beülnek egy kis éjszakai mulatozásra. Gyorsan megiramodott volna Adam de Edina nem indult el, hanem helyette a fiókokhoz lépett és kivette belőle a két legnagyobb kést amit talált és az egyiket odaadta Adamnak. Ami a legjobban aggasztotta őket az volt, hogy nem hallották a gyilkost sehol. Meg akartak iramodni az ajtó felé amikor hirtelen a semmiből felbukkant a gyilkos a konyha ajtóban kezében ott a véres bárdjával. Adam és Edina olya gyorsan szaladtak a kijárat felé, hogy a gyilkos hirtelen nem tudott utánuk futni. Vagy nem is akart.
Amikor már a parkban álltak akkor Edina megállt. Egyszerűen nem bírta ezt az iramot és kifulladt. Adam is megtorpant mikor nem látta maga mellett a lányt. A kezükben még mindig ott villogtak a kések de nem törődtek velük. Edina csak sírt és annyit kérdezett, hogy ki volt ez és mit akar tőlük. Adam nem tudott válaszolni csak ennyit felelt.
-Nem tudom ki a franc volt ez de az lenne a legjobb, hogy ha mennénk és segítséget kérnénk valakitől.
Ekkor megreccsentek a gallyak nem messze tőlük és elbújtak a legközelebbi bokor alá. Látták a gyilkost. Ott állt tőlük 10 méterre kezében a véres bárdal és épp azt latolgatta, hogy merre induljon tovább. Amikor megindult a bár felé Adam egy kicsit megmozdult és megreccsent alatt egy kis gally. A gyilkos erre megtorpant és a hang irányába nézett. Edina még a lélegzetét is visszatartotta ne hogy meghallja a gyilkos. A gyilkos viszont megindult feléjük lassú megfontolt léptekkel. Edina tudta, hogy felfedezte a rejtekhelyüket és ha nem csinálnak valamit mind a kettőjüket elkapja és megöli. Már mikor a gyilkos néhány lépésnyire volt tőlük Adam felugrott és nekiesett a támadójuknak és kiáltozott Edinának, hogy fusson, meneküljön el amíg tud mert nem bírja sokáig feltartania. Edina nem akarta ott hagyni Adamot de tudta, hogy ha nem menekül el akkor vége mindennek. Edina ekkor futásnak eredt a bár felé. Amikor már majdnem teljesen eltűnt volna akkor hallotta Adam fájdalmas ordítását és amikor visszafordult látta, hogy a gyilkos a bárdot Adam gyomrába szúrta és úgy emeli fel. Edina teljesen megbénult és nem tudta, hogy mit csináljon ezért csak nézte mi történik. Adam fájdalmas pillantást küldött Edina felé. Még amikor a vér folyt kifele a száján és utolsó másodperceit élte akkor is azt mondta, hogy fuss. Edina nem akarta, hogy hiába való legyen Adam feláldozása ezért minden erejét összeszedted és még a bosszú is nagy segítséget adott neki. Ekkor olyan gyorsan iramodott meg amilyen gyorsan csak bírt de nem a bár felé, hanem vissza a házba. Meg akarta ölni ezt az állatot, saját kezűleg. A bosszú mardosta a torkát miközben futott. Miközben futott látta az utcát és még soha nem látta ilyennek. Olyan csendes és néptelen volt mint még soha. A kutyák sem ugattak és a bandák sem randalíroztak. A ház még mindig ugyan olyan volt mikor kiszaladt belőle. Az ajtó még ugyan úgy be volt törve és a padlón hevert. Edina egyből beszaladt a konyhába és kivett egy kést mert a másikat elejtette rémületében amikor Adam meghalt. Mikor kivette a kést halotta hogy bejön valaki az ajtón. Edina erre beállt a konyha falához és csak várta, hogy jöjjön a gyilkos. Nem is kellett sokáig várnia mert hallotta, hogy lassú léptek közelednek hozzá. Amikor meglátta az árnyékot behunyta a szemét és várt. Amikor ismét kinyitotta az alak ott volt majdnem 1 méterre tőle. Ekkor erőt vett magán és letámadta a gyilkost de hozzá sem ért már a kés nem volt a kezében és a másik pillanatban már a földön volt. Nem merte kinyitni a szemét csak várta, hogy mikor sújt le a bárd, de akármennyire várt nem sújtott le. Amikor felnézett nem a gyilkost látta maga előtt, hanem egy fiatal rendőr. Edina teljesen megszeppent. Először nem akart hinni a saját szemének és nem akart kijönni belőle egy hang sem. A fiatal rendőr mondott Edinának valamit de ő nem értette. A nevét értette meg, hogy erre volt szolgálatban és látta az ajtót, vagyis csak a helyét. Edina kezdett magához térni és elmesélt mindent a rendőrnek ami eddig történt vele és a rendőr figyelmesen végighallgatta és közben nagyokat nézett. Mikor Edina a végére ért a rendőr megfogta a fejét és kicsit furán nézett a lányra. Edina tudta, hogy a rendőr, Davidson elmebetegnek tartja aki megszökött a szomszéd városi elmegyógyintézetből. Már indultak a kocsi felé és már az ajtóban tartottak mikor egy kéz hirtelen elég erősen megütötte a rendőrt aki mivel erre nem számított beesett a házba Edinát pedig a hajánál fogva ráncigálta be. Mikor már bent volt a támadóval és Davidsonnal a gyilkos megfogta és egy jól elhajította és Edina a konyha falának repült. Érezte, hogy beveri a feját és káprázik a szeme is meg még mellé a vér is folyik a fejéből. Érezte ahogy a meleg vér az arcán folyik le és jut belőle a szemébe is. Gyorsan megkereste a kését, eközben a gyilkos és Davidson egymással harcolnak. A rendőr nehezen tudta elkerülni a gyilkos heves csapásait és így lehetetlenné tette neki azt, hogy elővegye a fegyverét. Edina ekkor megpróbálta elterelni a gyilkos figyelmét de az egy pillantásra sem méltatta. Mint ha valami olyasmi lett volna olvasható le az arcáról, hogy ” a zsaru után te jössz”. A rendőrnek sikerült elővennie a fegyverét de nem tudta meghúzni a ravaszt mert a gyilkos ekkor lecsapott és a rendőrnek az oldalát találta el a bárdal. A rendőr kétségbe esetten felordított de a támadó a bárdot beleszúrta Davidson gyomrába. Edinának ekkor Adam jutott eszébe, hogy ő is meghalt mert ez a gyilkos megölte. Ekkor újból felgyulladt benne a düh lángja és nekiiramodott a gyilkosnak. A gyilkos látszólag számított rá mert hamar elhárította a támadást és Edina hamar a földön találta magát. A gyilkos lassan odalépett hozzá és felemelte Edinát aki visított, hogy engedje el. Edina ekkor elejtette a kést és úgy látta, hogy elszállt minden remény. Ekkor félre tette minden undorát és bele harapott a gyilkos égett, mocskos,ragadós kezébe aki erre felordított és elengedte őt.Edina ahogy leesett a kés után nyúlt és a támadója bal szemébe vájta aki erre olyan hihetetlen erővel vágta pofon Edinát, hogy a lány majdnem elveszítette az eszméletét. Arra eszmélt, hogy valami nagyon nyomja a bordáját és mikor megnézte az Davidson pisztolya volt. Edina nem tétovázott és lőtt. Az eső lövés célt tévesztett, elzúgott a gyilkos válla mellett. A második is célt tévesztett, ez a gyilkos feje felett ment el. A harmadik már nem tévesztett célt és gyomron találta a gyilkost. A gyilkos megtántorodott, ránézett Edinára és megindult felé. Ekkor Edina újból lőtt, és megint. Ez a kettő sem tévesztett már célt. Az egyik a gyilkos vállát a másik a lábát találta el. A gyilkos ránézett a lányra és térdre rogyott és eldőlt. Edina ekkor Davidsonhoz ment. Alig bírt menni. Fájt mindene és nem kellett sok ahhoz hogy ne veszítse el az eszméletét. A rendőr még élt. Igaz, hogy alig volt benne valami élet de még élt. Letette maga mellé a pisztolyt és beszélt a rendőrhöz, hogy ne veszítse el az eszméletét. Davidso azt mondta neki, hogy menjen a rendőrautóhoz és a rádión keresztül kérjen segítséget. Edina épp felállt nagy nehezen és már a kijáratnál tartott mikor meghallotta azt a síron túli hangot amitől a hideg futkosott a hátán. Hátra nézett és a gyilkos a épp állt felfele. Edina ledermedt. Agya azt parancsolta, hogy fusson a pisztolyhoz és lője le de az izmai nem engedelmeskedtek neki. A gyilkos megindult felé. Nagyon nehezen lépett. Látszott, hogy minden megtett lépés kín, szenvedés neki. Edina nem tudott megmozdulni. Mint ha a gyilkos megbabonázta volna. Ami a legjobban nyugtalanította az volt, hogy már nem csak a bárd volt a kezében, hanem a kése is. Már majdnem ott volt Edina előtt de már a bárd és a kés fel volt emelve, vagyis csak a bárd mert a balkezét nem tudta használni mert vállba kapott egy golyót. Már majdnem lesújtott a bárdal amikor dörrent a pisztoly. Davidson lőtt. Ő már jobban tudott célozni mint Edina. A golyó pont fejbe találta a gyilkost aki erre leeresztette a kezét és eldőlt mint egy zsák. Edina most kezdett magához térni és látta ahogy Davidson hátradől. A lány térdre rogyott és ő is előredőlt, elveszítette az eszméletét.
Mikor megébredt egy ágyban volt és körülötte ott volt a család. Még néhány idegen embert is látott akikről úgy gondolta, hogy ők zsaruk vagy a szobatársához jöttek. Ébredése után 2 órára már mindent tudott. Azt is tudta, hogy Davidson jól van és ő a szobatársa, azt is hogy 3 napja volt kómában, de a legmegrázóbb hír még csak most jött. Tudatták vele, hogy a gyilkos akiről beszéltek nem illik semmilyen emberre és nem találtak semmilyen embert ott a házban rajtuk kívül. Edina ekkor súlyos traumába esett és egy év kellett neki mire teljesen felépült. Egy évig rehabilitáció kellett neki. Még három év kellett neki amíg sikerült munkát találnia és elhelyezkednie de rengetegszer volt álmatlan éjszakája mert rémálmok kísérték folyton és még volt amikor nap közben látta maga előtt az égett,ragadós összevagdosott félszemű gyilkost és az csak nézte éppen maradt szemével és ordított.


A ninja kutya

-Az ereje felbecsülhetetlen lett a kutatás után.-mondta az egyik kutató az évi megbeszélésen.
-Majd meglátjuk-válaszolta a főgóré-egy bevetésre küldjük a ninja kutyát és ott minden eldől.

Pár nep múlva a kutatók elbúcsúztak a ninjától, aki úgy hálálta meg erejét, hogy levágta a tudósok fejét.Ekkor az őrök bejöttek, hogy lefogják a kutyát.Ők se jártak jobban(a kutya elszabadult).

Szegény Carl aki még csak pár napja hallott a rémhírről ő is meglepve hallotta a híreket és gondolta befogadja, és mindenkit megölvele, és akkor ő lesz a világegyetem ura.
Ez nem volt jó döntés Carl sem bírta két nepnála kutyával, őt is szétcincálta.
folyt köv...(remélhetőleg)


Egy nyári este gyermekkoromból

Ez mind megtörtént eset, velem történt meg, semmit nem fogok kiszínezni, ez a nyers igazság. Még egyszer mondom, ez nem fikció. Persze lehet, hogy megőrültem.

Szép nyári este volt. Mindössze tíz éves voltam. Épp játszottam a számítógépen, miközben lapogattam a zúzódásaim. Gyakran vertek, de nem a szüleim, hanem szerencsére csak az osztálytársaim. Hiába, ha az ember sportiskolába jár, és jeles mindenből csak testnevelésből kettes, ne várjon csodákat. Kikapcsoltam a gépet, mondván „Mára elég lesz, hétvégén lesz időm rá, miközben gyógyulok. Kösz Máté, Krisztián és Laci, nagyon bírlak titeket köcsögök.” Aztán a szokásos fogmosás, stb és lefeküdtem aludni. Elég furcsákat álmodtam, bár ezt mostanra már elfelejtettem, hogy pontosan mit.
De hajnalban jött a fekete leves! Egyszer csak arra ébredek, hogy valami iszonyatosan büdös, azt hittem megfulladok. Felkelek, hogy megnézzem mi a jó fene lehet, erre kilenc oszlásnak indult tetemet látok állni az ágyam körül, és mind hörögve nyúl felém, de a derekuk nem hajlik, nem érnek el. Most mondhatnám, hogy bátran elkezdtem csépelni őket, de az hazugság lenne. Félelmemben visszabújtam az ágyamba, csak azért nem vizeltem össze magam, mert azt este elintéztem. Időérzékem teljesen felmondott a félelemtől, csupán arra vártam, hogy végre elmenjenek, még megszólalni se tudtam, látva a takaró alól a holtakat, amint felém kapálóznak. Látván, hogy feljött a nap, és besüt a szomszéd ablakon a fény, valamiért felpattantam, félrelöktem az egyiket, megpördültem, és ott álltam szemben kilenc halott emberrel. De ekkor jeges leheletet éreztem a tarkómon, és egy nyirkos és csúszós kezet a vállamon. Hátra hajoltam, megpördültem ismét, és kirohantam a napfénybe. Visszanéztem, és láttam, amint a nyirkos kéz tulajdonosa kibontakozik a félhomályban. Magas, keskeny alak volt, fekete csuklyában, keze oszlásnak indult, az arcát nem láthattam, de még a szemét sem.
-Most megszöktél, gratulálok. Egyszer még visszatérek, és a lelkeddel távozok.
Anyám kirohant a hálószobájából, hogy mi ez a dobogás. Elmondtam neki, hogy mi történt, azt mondta, csak álmodtam. Igen ám, de ekkor megmutattam neki a vállam, amint egy vörös tenyérlenyomat volt, mintha megégették volna a bőrt. A helye az óta eltűnt, de néha még most is érzem.
Azóta nem mutatkozott, eltelt öt hosszú év, és én tanultam. Megtanultam, hogy lehet a nem evilági dolgok ellen harcolni, folyamatosan edzettem az elmém és a testem. Többféle harcművészetet is ismerek, többről kiderült, hogy valahogyan ösztönösen ismerem, és magamtól megkaphatnám az első övet, ha akarnám. Például a kipördülést a Judo-ban és az Aikido-ban használják, ha jól tudom, persze javítsatok ki, ha tévedek. Az agyamat mindenféle misztikus olvasmánnyal edzettem, de egy nép kultúrájában sem találtam ehhez fogható teremtményt. Mindenesetre most várok, hátha visszatér, és magával akar vinni. Akkor lehet, hogy le fog győzni, és lehet, hogy esélyem sem lesz, de addig nem adom fel, amíg egy lélegzetvételnyi erő van még bennem. Nem tudom ki vagy mi volt, de most emberére talált!
Várlak!


A nyakék 1

avagy soha ne fogadj el semmit, amit az ajtó előtt a találtál.


Minden úgy kezdődött, hogy Billy Taylor a TV előtt ült, és a kedvenc showját nézte.
Egyszer csak kopogtak.
-Ki az?-kérdezte.
Nem jött válasz.
Odament, és maga nyitott ajtót.Nem volt ott senki.Csak 1 nyakék a szőnyegen.
-Ejha!-mondta.
Ugyanis a nyakék színarany volt, és drágakövekkel kirakott.Nehéz is volt.Aztán ment aludni.A nyakéket akkor is a nyakában hordta.Elaludt
1:30-kor ébredt.Valaki bent volt a lakásban.Vagyis inkább valami.Hörgés hallatszott.Billy elővette a kést, amit vészhelyzetre tartogatott.Bemászott az ágy alá.A valami közeledett.Ekkor elviselhetetlen bűz érződött.A valaminek csak a lába látszott.Emberi láb.Vagyis inkább volt.A lábnak zöld színe volt, és a fele hús le volt rothadva róla.Ekkor a nyakék elkezdett izzani.Billy nem bírta, felüvöltött.A lény észrevette, és lenézett az ágy alá.Mire felocsúdott, már Billy kése állt ki a fejéből.A lény felüvöltött, de nem rogyott össze.A másik oldalon Billy mászott ki, és egy orbitális rúgással kirepítette a lényt az ablakon.Nemhiába volt az a sok Kung-fu óra, gondolta magában.A lény lezuhant.De már nem volt ott.
-Mi a..- De már látta a tűzlétrán feligyekvő zombit.Mert az volt.
Gyorsan leront a lépcsőn.Már kint is volt.Rohant a két utcával arrébb levő házhoz, ahol a bartja lakott.Az ajtó tárva nyitva.
Billy bement.
Steve, a barátja már fenn volt.Egy test mellett térdepelt.
-Steve, kibaszott nagy baj van!
-Igen, tudom.
Most vette észre, hogy az alak a földön szintén zombi.Zöld bőr, rothadó hús és az elviselhetetlen bűz.Csak a zombi halott volt.Három nyilvessző állt ki a hasából.
-Hogy ölted meg?!
-savas nyilvessző-hangzott a felelet.
Ekkor zajt hallottak az ablak felől.
-Gyere, a konyhapulton találsz magadnak még egy nyílpuskát.
Ledübörögtek a lépcsőn és kiléptek a bejárati ajtón
-Hé Steve, asszem most kibaszott nagy bajban vagyunk.
Steve megfordult.
-A kurva életbe!
Az összes ház égett, amíg a szem ellátott.És zombik ezrei özönlöttek feléjük...

folyt.köv.


Kékszemek káprázatában

- Kicsim biztos hogy még elakarsz menni?-kérdezte anyám aggódva
- Igen , de nyugi nem lesz semmi baj.- mondtam
- De már fél tíz van-mondta anya
Tudom, sietek vissza, csak elviszem egy kicsit sétálni a kutyákat.
Na megyek malyd jövök , szia.- és már kint is voltam a házból a kutyáimmal.
Az eggyik egy Berlini pásztorkutya, mondanom sem kell gyönyörű állat a neve :Gyilkos.
Tudom furcsa név egy kutyának, de ez ráillet ugyan is a környék összes macskája retteg tőle, már ha még vannak macskák a körnéken.
A másik egy Szibériai Husky, őt azért kaptam mert mindig a farkasok jutnak eszembea szemeiről ezért is lett wolfy a neve.
Mindennap elviszem őket sétálni,bár az udvarunk nagy még így is nagy a mozgás igényűk, de nembaj legaláb a kutyáimmal elengednek othonról.

A nevem Lívia , tudom furcsa név, de nem az ember választja a nevét, hanem a szülei.
Mondjuk 16 év után már meglehet szokni

Általában ilyen későn nem szoktam császkálni , de most elment az idő.Gyakori szokásom hogy a temető környékén sétálgatok.
Nemtudom miért, de az a hely valahogy nyugodtságot áraszt.Tudom a legtöbben most komplett idiótának gondolnak,de szerintem ez ígyvan, én ígyérzem.

Már megint mint a legtöbbször ,megint ugyéreztem hogy figyelnek , bár én próbálok nem arra gondolni hogy vmelyik pillanatban kiugrik bokorból a baltás gyilkos vagy vagy egy késes megtámad és elmecci a torkom, meg ilyeneket próbálok elhessegetní.Kis dög nyilkos meglátott egy macskát , remek megint előbujt belőle a kis vadállat.
-Hé gyilkos , gyereide!!- kiáltottam utána, de süket fülekre talált.A kis dög beszaladt egy sétét sétányra ahol szinte nincsen semmi világítás de azért látni vmit.

A macska felszaladt egy fára uyg nézte a kutyumat ahogy villogtatja nekei a fogait.Eközben én megragadtam gyilkos nyakörvét és pórázra tettem- na ezt talán nem kellet volna, a macska berezelt és leugrott a fáról a bozótba onnnan le a lejtőre amia temetőbe vezetett.A macska után ment gyilkos meg wolfi és sajnos én is hála gyilkosnak meg a póráznak.Akkorát bukfenceztem hogy azthittem kitöröm a nyakamat kész csoda hogy nem tört el semmim .Mikor leértem hálátadtam az égnek hogy még élek.pedig legalább 4 bokrot bukfenceztem le. Végül néhány karcolással megúsztam a brutális zuhanást.

Nagynehezen feltápászkodtam és leporoltam magamat.Mindenem sajgott.És csak most eszméltem fel hogy a temetőben vagyokHuh, hát mondanom sem kell hogy éjszaka tök egyedül azért mégis csak félelmetes volt a sírok között, de ezzel eggyütt is lehettt érezni vmit. Már tudom mi volt ez az érzés még mindig figyelt valaki csak a bukfenc miatt megfeletkeztem erről. A fene bíztosan jókat nevetett rajtam mikor lebukfenceztem.Körbenéztem , de sehol senki.Meghallaotam a macsaka vinnyogásátb és abba az irányba szaladtam.Egy kripta volt annak a tetején a macska.Jó dühösen odamentem és fejbevertem öket.
-Mia a fenét képzeltek?????- űvöltöttem rájuk
-Hülye dögök!!-mondtam mérgesen.
-Vagy most rögtön békén haggyátok azt a macskát vagy itt hagylak titeket!!!!-mondtam még mindig eléggé ingerülten , bár már nem voltam annyira az, de azt komolyan mondtam nekik hogy itt hagyom oket , és is éreztékk hogy nem viccelek.Erre néztek rám bociszemekkel és bünbánó képpel, de ez most tuti nem hat meg mint máskor, habár talán egy kicsit.Dobtam nekik egy hátraarcot és visszamentem, oda ahonnan le gurultam.
-Hát ez reménytelen.-mondtam csalódottan.Brútál meredek volt a lejtő, ahonnan leestem, és még tele is volt gazokkal.De azért próbálkozni lehet.Erőtvettem magamon és megpróbátam nekifutásból felszaladni, de ez nem ment.Végiggondoltam hogy mit csinálhatnék: 1 várok reggelig 1 helyben , ha megérem az éjszakát mert vki tutti figyel csak azt nemtom hogy ki és hogy mit akar , bár van egy olyan érzésem hogy semmi jót.2 elzavarom a kutyákat haza énmeg átszambázok a temető másik végébe és kimászok a kapun. Nos összevetve asszem a 2-est választom.Megfordultam és odamentem a két kutyumhoz.Még mindig nagyszemekkel néztek rám.
-Nah , nektek most mars haza , én malyd megyek utánatok-mondtamnekik és lám meg is érteték felszaladtak a lejtön és már iszkoltak is haza.Legalább most halgatnak rám.Csak most eszméltem fel hogy mostmár tökegyedül vagyok egytemetőben este.Jah és ezt megkoronázva vlki figyel, tutira veszem.Mondjuk kénytelen voltam elengedni a kutyáimat mert az tuti hogy nemtudtamvolna átdobálniöket a brutálmagas keritésen, sza nem volt mit tenni.Mondanom sem kell rinyáltam, de rendesen.Elindultam a bejárat felé , hátha kitudok mászni.Egyrejobban éreztem vki jelenlétét és egyre inkább fenyegetve éreztem magam.Már síkíthatnékom volt annyira féltem.Próbáltam nem remegni legalább látni ne lássarajtam senki hogy mindjárt öszecsinálom magam.
Ebben a pillanatban vki megfogta a vállamt. Akkorát sikoltottam ho felriadtak a holtak , csak is azért nem keltek ki a sírból mert még álmosak voltak.A frász jött rám.Megfordultam.Egy fiatal 19 év körüli srác állt mögötetm, pontosabban mostmár elöttem.Én vmi hegyomlás pedofilt vártam vagy egy baltás smucig pszihopatát és nem egy szívdöglesztő srácot.Malydnem elolvadtam.Gyönyörű kristálykék szemei voltak, a haja szök e volt nem az a kimondottan fehér de világos szöke volt.Talpig feketében cuccban volt , félig kigomblt ing, bőrnadrág és fekete lábbeli, bőrkabáttal megkoronázva a látványt.Bár a bőrkabát nm etom minek nyrközepén de mind1.Jobban megnézve olyan sármos hogy mindjárt rávetem magam.
-Szia, te meg mitkerresel a temetőben ilyenkor?? kérdzte gyönyörű hangján,nem volt túllágy hangja de mégsem az a medvepapa stílusú, vlahol a kettő között.
-Ezt én is kérdethetném.-mondtam kissé ellenséges hangon, vmi nem volt rendben ezzel a srácal az bíztos az ö jelenlétét éreztem állandóan az utobbi időben, bíztos hogy ö követett állandóan.Reszkettem tőle, féltem, vmi nagyon nem volt vele rendben.Észrevette hogy félek.
-Mi a baj?-kérdezte kedvesen, kicsit aggódva, de még mindig hidegverdesett tőle.
-Semmi-mondtam félve, és hátráltam tőle.
-Miért félsz tőlem?-kérdezte.Nem válaszoltam elkezdtem szaladni.De elkapott.Hátulról átkarolta a derekamat és nem engedett.
-Hé eresz el!!!!-mondtam idegesen vagy inkább övöltöttem.
-Nem édesem már az enyém vagy.-mondta érzékien.
Most aztán tényleg megillyedtem.Elsöpörte a hajamat a nyakam ról és elkezdte csókolgatni.Már csak ez hiányzott egy perverz állat.
-Eresssz el!!!!!_övöltöttem és elkezdtem hevesen kapálózni, erre bepöccent és belémharapott.Egyre csak gyengültem, ha nem tartott volna már összeestem volna.De ö tartott és folyamatosan csak gyengített . Végül elsötétült minden.Már csak félájultanm éreztem hogy a karjaiba vesz és ad egy puszit a homlokomra. Innentől filmszakadás.


A vámpír bosszúja

- Soha nem hagyom abba, míg élek !- ordítottam magamból kikelve Henryre.
-Figyel Victoria, ABBA KELL HAGYNOD !-kérlelt tovább üvöltve.
Ekkor zokogni kezdtem.Forró könnyeim régóta ki akartak már törni szemeimből.
- Megölték, Henry...Megölték Őt! Nem érdekel hogy a saját fajtám, Ő a bátyám volt ! Még ha vámpírrá változtatták volna, de nem ! Egyszerűen megölték....Bosszút kell állnom !
-Vick, tudom, hogy nagyon fáj, de nem ölheted meg őket! Egyedül semmire nem mész, akármilyen jól tudsz a háztetőkön ugrálni !
-Akkor segíts, Henry, segíts !-zokogtam.
-Persze hogy segítek, szerelmem, segítek...- odajött hozzám és megölelt.A vállán sírtam tovább.Hajnalodott, és mi egy kis tisztáson álltunk az erdőben.
-Sietnünk kell- szólt, és megfogta a kezem. A következő percben már otthon voltunk. már hónapokkal ezelőtt beköltöztem hozzá.Szerettem azt a kis lakást.
Elmentem letusolni, utánam pedig Henry. Reggel 7 volt már mire lefeküdtünk aludni egy kicsit az újabb éjszakai vadászatunk előtt. Nekem sajnos a szomszéd városban volt a vadászterületem, de mindent elintéztem cirka egy óra alatt. Eltelt a nappal, jött a sötét éj. Indultunk vadászni.Minden egyes vadászat előtt kellemes izgalom töltött el. De a mai nap valahogy más volt. Éreztem, a zsigereimben éreztem hogy valami nem stimmel.Elmentem a szomszád városba, hogy vadásszak. Épp egy sötét parkon osontam keresztül, amikor megjelent Ő. Folyt.Köv.


Rosemary gyermeke

Rosemary egy átlagos fiatalasszony. Egészen addig amíg férjhez nem megy Guy Woodhouse-hoz. Éppen azon a napon kezdődött az egész história, amikor beköltöztek abba a házba, és megtartották a lakásavató-partijukat.
Barátjuk Hutch a kezdetektől fogva rossz szemmel nézte, hogy pont abba a bizonyos házba költöztek be.
- Én mondom neked, Guy, rossz ötlet volt hogy ide költöztetek.- közölte Hutch az újdonsült férjjel.
- Na, és mi az a nyomós ok, hogy ezt mondod, Hutchie? Talán éjjel eljön a Kaszás, és a kaszájával levágja a fejünket?- viccelődött Guy.
- Még az is megeshet, haver ! Én mondom, ezt a házat maga a Sátán uralja ! De tudom addig úgysem hiszed el, amíg a saját bőrödön meg nem tapasztalod.- mondta Hutch és kezében egy pezsgőspohárral dohogva elvonult a konyha felé. Aznap este nem is beszéltek erről többet, csak élvezték a miként dicsérik a kicsi Rosemaryt. Este tizenegy felé az utolsó pityókás vendég is hazafelé vette útját, és akkor az ifjú házaspár végre kettesben lehetett.
- Tudod mivel akart beetetni Hutch, drágám ?- kérdezte az ágyban fekve Rosemarytől.
- Nem tudom, szívem, biztosan megártott neki a sok pezsgő és vodka.- kuncogott Rosemary.
- De komolyan, te elhiszed hogy ebben a házban itt lakozik a Gonosz ?- kérdezte a férj már kissé ingerültebben.
- Nem tudom, Guy, de miért fontos ez ? Hiszen te nem hiszel az ilyen, ilyen természetfeletti dolgokban !- igyekezett nyugtatni férjét a fiatalasszony. Folyt. köv. :D


Soha


Soha, semmiképpen nem hittem a vámpírokban, Mondottam, majd hiszem, ha látom. És akkor kutatni kezdtem. A vámpírlegendák eredetét, igazságtartalmát. Lassan kezdtem hinni.

Egyik reggel, mikor felébredtem, furán éreztem magam, szinte eufórikus hangulatban voltam. Aznap akadtam egy blogra, amit egy állítólagos vámpír szerkeszt. Elolvastam a hozzászólásokat. Néhány nap múlva úgy döntöttem, beírok a blogba, és felveszem a kapcsolatot egy "vámpírral". Megtudakoltam, miféle jelek utalnak arra, ha egy vámpír szívja a vérünket. Szóról szóra, minden amit mondott, igaz volt. Megmásíthatatlan és igaz. Azóta tartom vele a kapcsolatot, mivel félvámpír vagyok, ergo csak egy kis vér kellene az átalakulásomhoz. Nem merem megtenni. Tudom, milyen egy frissen átváltozott vámpír. Őrjöng az éhségtől. Nincs aki tanítson. Nem számítok, mert csak félember vagyok. Hm. Milyen ironikus. A nagy szkeptikus ím, félvámpírrá lett. Rossz így élni. Csak annyi, tudok emberként élni, de a szerelmen kívül egyetlen emberi érzelem sem maradt a lelkemben. Szerelmes vagyok egy vámpírba. Ifjan, mindössze 17 évesen változtatták át. Felajánlotta, hogy a mesterem lesz. Hát nem tudom. Lehet, hogy ez lesz. Elég idős ahhoz, hogy taníthasson. 530 is elmúlt már. Álmaimban, egy ismeretlen településen rovom az utakat éjjel. Vele. Nincs már sok időm. Érzem, nem sokáig leszek félig vámpír. Ő, akit most nem nevezek nevén, mert féltem az életét, eljön értem. És majd vigyázni fog rám. Hamarosan.


Furcsa éji séta

Éjfél....Egyetlen utcai lámpa sem ég, csak a telihold világítja az utat...Talpam alatt megzörren néha néha a sok száraz, sárga levél. Lassan ballagok, és nem izgat, követ-e valaki. Pont engem ölnének meg? Hm. Nem hiszem. Igaz, nem vagyok egy egyszerű 15 éves lány, de akkor sem. Szeretem a fekete színt, és a gothic stílust. Na és? Nem érdekel mit gondolnak rólam. A kritika csak akkor érdekel, miután megnéztem, ki mondta. De különben csak nevetek rajta. Olyan jó így éjjel csavarogni, egyedül lehetek...Senki nem hinné rólam, hogy konkrét célja volt annak, hogy eljöttem otthonról. Tudom, hogy van egy vámpír a közeli temetőben. Be akarom bizonyítani, elsősorban magamnak. Nem hittem eddig, hogy embereken és állatokon kívűl esetleg más, kifürkészhetetlenebb lények is létezhetnek. Úgy tűnik, tévedtem. És ahogy a temető felé baktatok, egyre inkább bebizonyosodik...


Az a rohadt szomjúság!!

Olyan nagyon szomjas vagyok....Valaki adjon innom! Szomjan halok!! Vér kell..Vér... Meleg és édes... Feltölti minden porcikámat életerővel...Adjatok inni!! Legyengültem...Vadászni sem bírok elmenni. Így kell hát meghalnom? Nem akarom! Nem erre vágyom. Nem ez a sorsom.


Aki szeretne vért adni, írjon a raynie666@citromail.hu-ra
Életmentő lenne!!


Éjszakai buli

Mina vagyok 16 éves lány,és ez az én történetem,az egész egy házi bulin kezdődött.Semmi különös nem volt táncoltunk,ittunk mint azt szokás egy jó bulin.Este volt 9-10 körül.

Benn voltunk 1 szobába sokan vettek körül ,de őt mégis észre vettem,ahogy ott ült a kanapén és nézett engem nem birtam levenni a szememet rolla,teljesen megbabonázott.Egszer csak megszólít az egyik legjobb haverom szinte olyan mintha a testvérem lenne.

-Hé Mina ,hahóó.
-Igen ,Henry mond.-bambán néztem haveromra.
Aki erre elkezdett nevetni.
-Hoztam neked egy kis sört,hogy ki ne száradj.
-Ohh köszi.nevettem el én is magam.

-Henry ki az a srác ott benn a kanapén?
A fiu benézett a szobába ,de értetlen fejjel néz vissza rám.
-Milyen srác?Senki se üll a kanapén.
Erre én is benéztem a szobába.De nem hittem a szememnek .

-Pár percel ezelőtt ott ült.-sutyorogtam halkan.
-Szerintem megárott neked a sok pia ,menny ki szívj egy kis friss levegöt.
-Lehet,megfogadom a tanácsod kimegyek a erkélyre ha keresnek ott megtalálnak.-ezekkel a szavakkal el is indultam fel az emeletre ,majd ki az erkélyre .

Lágy enyhén hideg szél fújt,de mégis kellemes.Néha kirázott a hideg.Hirtelen ledermettem,valaki ott volt a hátam mögött alig pár cm-erre .Nem mertem megszólalni.

-Engem kerestél ?-szolalt meg az idegen enyhe kis kacajjal .
Hirtelen megfordultam,nem tudtam mit tegyek ott állt ő akit az elöbb láttam és káprázatnak véltem!
-Megijesztettelek?-mosolygott rám.
-Hát egy kicsit igen,de nem túl vészes he he .
Próbáltam eltakarni rémületem a fiú elött de elég rosszul sikerült.

A fiú teljesen közel jött hozzám alig 2cm választott el minket egymástól.A szívem úgy vert mintha kalapáccsal ütötték volna.

-Az elöbb kérdeztem,hogy engem keretél-e, de ugy látom nem halhattad.
-Hát... Igen de hirtelen eltüntél és...
-És mi?

Megfogta a kezem és a szájához tette.
-És hát azt hittem ,hogy káprázik a szemem.
Erre egy fura mosolyt ejtett.

-Mi a baj?Látom ,hogy izgulsz nagyon ver a szíved! Én miattam van?-tette fel a kérdéseket az ismeretlen.
A szemébe néztem és elpirultam teljesen.
-Hát .....

Erre elnevette magát .Ettől még jobban pirultam.

-Te más vagy mint a többi ember!
Ezt furálottam de nem nagyon érdekelt ez a kijelentése.

-Miben hiszel?-vágta a csöndbe ezt a kérdést.
Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak és elmeséltem neki ,hogy miben hiszek.
-Lehet,hogy hülyének fogsz nézni ,de én hiszek a vámpírokban.
Néztem ,hogy erre vajon lép-e valamit, és lépett.Teljesen közel jött hozzám egy kis hely nem volt közöttünk.Ettől annyira dobogni kezdett a szívem,hogy legszívesebben a kezében estem volna össze de nem tehettem.

-És mennyire hiszel bennük?-Komolyan nézett rám.
-Kiskorom óta szeretem a vámpírokkal kapcsolatos dolgokat vámpír történetek,vámpíros filmek és így tovább... Gyerekkorom óta nagy vágyam ,hogy én is vámpír lehessek ,de tudom ,hogy ez nem lehetséges,sajnos...

Az fiú olyan komoly arccal nézett rám,de mégis egy kcisi vidámság is látszott rajta.

-És most is szeretnél még vámpír lenni?
-Igen ,nagyon nem is kicsit ,de sajnos ....
A szemébe néztem és nem is tudtam tovább mondani ,mert megcsókolt.

-Az álmod,most valóra válik,ha még mindig akarod.

Ledermettem nem bírtam mocani. A csókja olyan volt akár egy álom!

-Menjünk el sétálni valahova.-Jelentette ki a fiú.
Szó nélkül követtem, egy sötét kis utcában sétáltunk már majdnem a vgén voltunk mikor kérdeztem:
-Hova megyünk?
-Pont ide!

Az utca végén mezőség volt és az útján álltunk meg.Semmit se lehetett látni a sötétségbe őt is csak épphogy láttam,pontosabban éreztem mert fogta a karom.Magához húzott teljesen és csókot adott nekem majd egyre hosszabb és hosszabb csókok követték egymást mire észre vettem h már a nyakamnál van.Szúró fájdalmat éreztem,nem mertem sikoltani ezért átkaroltam és a vállába kapaszkodtam majd a ruhájába,megmarkoltam ,hogy levezessem a fájdalmat.
Alig bírtam állni éreztem,hogy egyre gyengébb vagyok ,össze akartam esni,de nem bírtam mert erős karjai tartottak.Éreztem, már nem bírom tovább szemeim lecsukodnak,szorításom meggyengült.Még annyi rémlik mi előtt elájultam volna,hogy szemfogait a húsomból kivette és karjába emelt,a földtől elrugaszkodott.
Innentől kezdve se kép se hang.

Mire felkeltem ,egy házban találtam magam egy francia ágyon. Elfordultam jobbra és megláttam őt,akinek még mindig nem tudom a nevét.
Fel akartam ülni de nagy fájdalmat éreztem a nyakamban ,mire felültem már ott ült mellettem és fogta a kezem.

-Még nem vagy elég erős ,hogy felállj pihenned kell még.-aggódott hallatszott a hangján.
-Rendben,de mi a neved?-Már nem bírtam tovább muszáj volt megkérdeznem.
-Damien-el mosolyodott mert látta rajtam a nagy kíváncsiságot.
Az igazság az az ,hogy tényleg nagyon tudni akartam,hogy -hogy hivják az ismeretlent.
-Damien?
-Igen.
-Hm tetszik ez a név.

Erre a kijelentésemre mind a ketten elnevettük magunkat.

Csend volt én se szóltam és ő se egy hang mégis megtörte a csendet az pedig a telefonom volt.

-0:00 van kereken.-hangoztattam a csengés okát.
-Nem vagy éhes?
-De igen,de nem tudom ,hogy pontosan mit kívánok.

Damien felállt és nyújtotta a kezét nekem,megfogtam és elindultunk,ki a szobából majd a ház ajtaján.Átkarolt majd egy szökkenéssel elhagytuk a talajt és már a levegőben szálltunk.A város parkjában kötöttünk ki.

-Éhes vagy még?kérdezte lágy hangon.
-Igen,most már nagyon.-mosolyogva néztem Damien-t .
-Mindjárt jövök,maradj itt!

Fej bólintással jeleztem válaszom.Damien eltűnt és mire vissza jött egy fiút fogott aki enyhén alkohol szagú volt és nem volt eszméleténél.

-Tessék egyél.
-Ezt,hogy érted?-Néztem értetlenül szerelmemre.

Damien a kezét a fiú nyakához tette és karmát meghuzta rajta.A vér kibuggyant és nem bírtam megállni ,hogy ne menjek oda és harapjak a nyakába.Megtettem,beleharaptam és amit akkor éreztem felül múlhatatlan volt.Az a zamatos érzés ,édesebb a méznél is.
Kiszívtam a fiú minden csepp vérét.Mintha új életre kaptam volna éreztem,hogy élek,de már nem ugy mint rég.

Damien letörölte a számról a vér cseppeket és tovább mentünk,vissza soha többé nem néztünk.

Sokáig hívogattak a telefonomon,csak egy üzenetet küldtem a szüleimnek,hogy jól vagyok ne aggódjanak értem ,majd összetörtem és kidobtam a kukába.


A buli véget ért mint minden buli ,nem tudom,hogy másnak milyen volt a vége,de azt igen ,hogy nekem felül múlhatatlan.