Horror történetek - 39.oldal

Ez a „figyelnek érzés" pedig eléggé kiakaszt. Á mindegy. Nem akarom a reggelemet is rögtön ezzel elrontani, elég a fejfájás. Még egy ideig bambulom azokat a megnyugtató fényeket, ahogy a padlón játszanak, aztán az ablakhoz kómálok. Kinyitom teljesen. Lábujjhegyre állok és kinézek az ablakon az erdőre. Gyönyörű a kilátás. Nem tudom miért, de ez a hely egyszerre vonz és taszít, riaszt el. Egyben gyönyörű és félelmetes. Furcsa, na mindegy. Szép ez a hely ez fix, csak azért nem bánnám,...

Iván észrevette az állat nyakán és vállán lévő sebet, melyből kékeslila színű vér folyt. Furcsa érzés fogta el, de inkább egyre erősebben kapaszkodott a ló sörényébe, aki irtózatos sebességgel vágtatott az erdőben. A fák szinte elmosódtak Iván szemei előtt. A háta mögött hallotta, hogy valaki követi őket, de nemsokára elhalt a hang, és csak a ló patáinak dobbanását hallotta. Egy idő után a sebesség kezdett csökkenni, hallotta, hogy liheg az állat, a sebekből továbbra is folyt a vér......

Nem lett volna jó dolog, ha felismerik. Annál is inkább, mert ő volt a király kisebbik fia. Milyen fényt vetne a családra, ha kiderülne, hogy az egyik fiú vámpírokat ment meg a kivégzéstől? Victor Perelli nem bukhatott le. Már egész jól tudott varázsolni, és volt is egy terve. Gyorsan kellett cselekednie, ugyanis a nap első sugarai felbukkantak...

Egy szép nagy német juhász vigyázta a házat. Hűséges kutya volt, szerette mindenki. Ugatott egyfolytában, ahogy soha nem szokott. Nyugtalan volt! A kutyák hamarabb megérzik a bajt, mint az emberek. Mintha valaki, vagy valami figyelné a házat kívülről...

A hegy aljában, a deákvári fasor egyik autójavító műhelyében G. Balázs portás a műszakváltáshoz készülődött. Az eseménynaplót becsukta, és félretette, amíg a váltótársa meg nem jön. Nem írt bele semmit, még annyit sem, hogy "szolgálatom alatt érdemleges esemény nem történt". Nem, mert... igazság szerint, tényleg nem történt semmi, soha semmi nem szokott, kivéve, amikor csőstül jön a baj...

A lelkész nyugtalan, felszínes álomból riadt fel azon a márciusi éjszakán. A paplak ablakát ónos eső verte, amely ráfagyott a rácsokra, s az üvegre különös mintákat rajzolt. A férfi az ágya mellett álló üvegért nyúlt, az olcsó, karcos borért, amelyből három üveggel ivott meg minden nap december óta. Akkor érezte először, hogy felfeslik a világ, mint egy turkálóban vett ruhán a varrat...

A vámpíroknak nem tetszett, hogy pont egy ilyen fiatal férfi kezdi felfedni kilétüket a világban, ezért úgy döntöttek, hogy cselekednek. Egy este mikor Daphneé épp Andreéval találkozott volna, különös dolog történt. A lány sietett a fiúhoz és mikor már közeledtek volna egymáshoz, Daphneé holtan esett össze. Andreé odarohant hozzá. A nyakán két szúrást látott…

A három kamasz - Asenath, a lány, s a két névtelen fiú - elérték a töltést. Szikrazápor vakította el nem-emberi a szemüket. Karjaikat kitárták a feléjük tornyosuló gépszörnynek, mint istenüknek áldozók.
- Ássukki, Asi - lihegett az egyik névtelen.
Asenath, ferde és gonosz szeme puhán villant.
- Kezdjétek el...

De egyszer csak meghallottam valamit. Halk motoszkálást az ablakom felől. Nem… nyugtatgattam magam, biztosan csak a radiátor pattogott a hő miatt. Aztán hirtelen megint hallottam a zajt, majd hirtelen finom léptek zaja ütötte meg a fülemet. Elakadt a lélegzetem, és bár még mindig nem tudtam álom e vagy valóság, képtelen voltam megmozdulni. Pedig akartam…

A Démonasszony felvont szemöldökkel nézett rám. Nem igazán használom ezt a képességem, de most egyszerűen nem volt idegem semmihez. Valahol engem is meglehet érteni nem? Nhaxra behunyta a szemét, és én ugyanolyan élesen láttam a felszabdalt ábrát, mint ő. Újabb intésre a lenti ábrából kicsúsztak a kívánt részek és immár három Rúna volt előttünk. Nem akartam rájuk nézni, sejtettem, hogy valami olyasmit tudnék meg belőle, amit nem akarok...