Horror történetek - 39.oldal

Egy szép nagy német juhász vigyázta a házat. Hűséges kutya volt, szerette mindenki. Ugatott egyfolytában, ahogy soha nem szokott. Nyugtalan volt! A kutyák hamarabb megérzik a bajt, mint az emberek. Mintha valaki, vagy valami figyelné a házat kívülről...

A hegy aljában, a deákvári fasor egyik autójavító műhelyében G. Balázs portás a műszakváltáshoz készülődött. Az eseménynaplót becsukta, és félretette, amíg a váltótársa meg nem jön. Nem írt bele semmit, még annyit sem, hogy "szolgálatom alatt érdemleges esemény nem történt". Nem, mert... igazság szerint, tényleg nem történt semmi, soha semmi nem szokott, kivéve, amikor csőstül jön a baj...

A lelkész nyugtalan, felszínes álomból riadt fel azon a márciusi éjszakán. A paplak ablakát ónos eső verte, amely ráfagyott a rácsokra, s az üvegre különös mintákat rajzolt. A férfi az ágya mellett álló üvegért nyúlt, az olcsó, karcos borért, amelyből három üveggel ivott meg minden nap december óta. Akkor érezte először, hogy felfeslik a világ, mint egy turkálóban vett ruhán a varrat...

A vámpíroknak nem tetszett, hogy pont egy ilyen fiatal férfi kezdi felfedni kilétüket a világban, ezért úgy döntöttek, hogy cselekednek. Egy este mikor Daphneé épp Andreéval találkozott volna, különös dolog történt. A lány sietett a fiúhoz és mikor már közeledtek volna egymáshoz, Daphneé holtan esett össze. Andreé odarohant hozzá. A nyakán két szúrást látott…

A három kamasz - Asenath, a lány, s a két névtelen fiú - elérték a töltést. Szikrazápor vakította el nem-emberi a szemüket. Karjaikat kitárták a feléjük tornyosuló gépszörnynek, mint istenüknek áldozók.
- Ássukki, Asi - lihegett az egyik névtelen.
Asenath, ferde és gonosz szeme puhán villant.
- Kezdjétek el...

De egyszer csak meghallottam valamit. Halk motoszkálást az ablakom felől. Nem… nyugtatgattam magam, biztosan csak a radiátor pattogott a hő miatt. Aztán hirtelen megint hallottam a zajt, majd hirtelen finom léptek zaja ütötte meg a fülemet. Elakadt a lélegzetem, és bár még mindig nem tudtam álom e vagy valóság, képtelen voltam megmozdulni. Pedig akartam…

A Démonasszony felvont szemöldökkel nézett rám. Nem igazán használom ezt a képességem, de most egyszerűen nem volt idegem semmihez. Valahol engem is meglehet érteni nem? Nhaxra behunyta a szemét, és én ugyanolyan élesen láttam a felszabdalt ábrát, mint ő. Újabb intésre a lenti ábrából kicsúsztak a kívánt részek és immár három Rúna volt előttünk. Nem akartam rájuk nézni, sejtettem, hogy valami olyasmit tudnék meg belőle, amit nem akarok...

- Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de tegnap, a szembeszomszédunk nem húzta le a redőnyt, az ablaka pedig pont az enyémmel szemben van. Mindent láttam. Az éjszaka közepe felé mintha a mi tetőnket kezdte volna bámulni, de folyamatosan. A lámpa égett a szobájában így nem kellett sokat silabizálnom az eset megoldásán. Aztán villámlott egyet, hang nélkül. És, és a csajszi az ablakban állva összeesett. De már… már nem… neem… nem kelt fel azután. - Jessica szinte beleremegett a mesélésbe. -...

Nemsokára megtörtént az aktus, és John nem is tudta, mekkora őrültséget követett el. Ugyanis a nő valamiféle démon volt, és egy halandó férfi örökítőanyagára volt szüksége ahhoz, hogy világra hozhasson egy rendkívül erős és gonosz démongyermeket...

Vámpírok. Az emberek évezredek óta azon gondolkoznak, léteznek-e vagy sem. Hát, hölgyeim és uraim, nem tudhatjuk. Vagyis hát, Önök nem tudhatják. A vámpírok okos lények, legalábbis ezt hiszik róluk. Ugyan már, milyen "vámpír" az, aki ilyen kis blogokba, és egyéb Internetes helyekre...