Bloody love-Véres szerelem 2 fejezet: bye old life

Egy világ, Vámpírok , Vérfarkasok és Boszorkányok....
Mibe keveredtél?
Ez a világ ez lesz az otthonod a családod.......
De miért?
Már eleve ide születtél.......
M i a lényeg.......?
Csak éld túl..........
Egy háború...
Törj magasra.....


2 fejezet: viszlát régi élet- bye old life


Reggel nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból. De csak nehezen, mivel kicsit szédültem. Gyakran vagyok beteg, elismerem, de ennyire bágyadt ébredésem még sosem volt. Valahogy kellemesen voltam fáradt. De még is, valahogy nyűgös is. Egy szóval furcsa ébredés. Ha, már ilyen jól kezdődik a napom,akkor valami történni fog a nap folyamán, ami totálisan elbassza az egészet. Mindig ez van.
Miután abba hagytam az elmélkedést, megpróbáltam kimászni a finom puha paplan alól. Olyan jó meleg volt. Nem akartam kimászni de már vagy fél órája csak lustultam. Nagy nehezen, végre felültem. Persze a hajam tiszta kócvolt és 1200 felé állt, köztük a szemembe is. Álmosan arrébb tűrtem a hajamat. Még mindig szédelegtem. Paplannal ücsörögve, megláttam a képemet a tükörben. Rettenetes volt, komolyan a kisgyerekek riogatására lehetne használni. Miután kellőképpen megijedtem a saját reggeli képemtől, kimásztam végre az ágyamból, elindultam a fürdőbe. Félúton majdnem elájultam. Egy pillanatra azt hittem, hogy a lábamról is leszédülök.

Nekitámaszkodtam a falnak és próbáltam összeszedni magam. Hirtelen úgy éreztem, mintha kiszívták volna belőlem az életet. Pár perc múlva sikerült annyi erőt gyűjtenem, hogy eljussak a mosdóig. Miután elvégeztem a reggeli dolgomat, a mosdók kagylóhoz mentem. Megláttam a képemet a tükörben. Fal fehér voltam, és egy folytában csak szédültem. Visszabotorkáltam a szobámba. Elkezdett fájni a nyakam, égett egy részen. A tükörben megnéztem a nyakamat, kétpontnyi seb volt rajta. Megijedtem, nem értettem hogy történhetett, hiszen tegnap este nem volt alkalma megharapni. Legalább is nem emlékszem rá. De akkor mikor? Nem értettem akárhogy is gondolkodtam rajta. De már nem is nagyon bírtam, mert annyira égetett, az a seb a nyakamon, hogy elájultam.

Álmomban egy furcsa világba ébredtem, vérfarkasok, vámpírok, és boszorkányok harcoltak. Az egésznek a látványképe horrorba illő volt. És az volt az egészben a megdöbbentő, hogy én is benne voltam. De nem értettem miért és hogyan keveredtem ilyesmibe. Éreztem, hogy ez valós lesz nem is olyan sokára. Már nagyon fel szerettem volna ébredni, nem akartam tudni, hogy mi lesz. Néha jobb az édes tudatlanság. Nagy nehezen, sikerült felébrednem. Nem tetszett ez az álom, olyan volt, mint valami látomás. Ami vészesen sugallja, hogy a jövőben beváltja a látottakat. Kis korom óta mindig is voltak olyan álmaim, amin érezni lehetett, hogy befognak teljesedni. Ez az álom is ilyen volt. Feltápászkodtam a földről. Fürdőszoba előtt voltam a földön elterülve, szóval viasza botorkáltam szobámba. Kezdett összeállni a kép. Akármennyire is nem akartam elfogadni, hogy valószínűleg vámpír lettem, nem volt más választásom. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Végig gondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy meg kell keresnem azt a fiút, aki megtámadott este. Már lassan kezdett lemenni a nap, így arra jutottam, hogy visszamegyek arra a helyre, ahol megtámadott. Lehet, hogy ez nem volt valami jó ötlet de nem láttam más kiutat. Ha itthon maradok és bezárkózok, attól még nem fog kiderülni semmi. Csak az őrületbe fogom kergetni magamat a hülye miért, és hogyan kérdéseimmel. Felöltöztem, és elindultam a tegnap esti helyszínre. Olyan 20 perces sétálgatás után el is jutottam arra részre, ahol kedvesen letámadt az a srác. Hangokat hallottam, nem is olyan messziről. Valami farkas szerű állattal harcolt, a tejföl szöszi vámpírom. Az erdős rész mellet voltam, ők pedig bentebb. Így nem vettek észre, eléggé megijedtem a látottak alapján. Jobbnak láttam elhúzni a csíkot, mielőtt nagyobb balhé lesz, amibe esetleg én is belekeveredhetek.

Mivel még nem vettek észre, fogtam magam, és settenkedve arrébbálltam, aztán az a farkas szerű valami kiszúrta hogy iszkolok el. Nem is kellet nekem se több, elkezdtem szaladni, ahogy csak bírtam. Érdekes egyre többet szaladok mások elől.
Hallottam, hogy rám üvölt vagy mordul, vagy fogalmam sincs mi csinált, de halottam, hogy elkezdett üldözőbe venni. Nagy szerencsémre nem laktam nagyon messze, úgy 15percre. De félúton így is kissé kifulladtam, és kénytelen voltam megállni egy pillanatra. Hátra néztem, még mindig jött utánam az a farkas. De nem csak ő, hanem a vámpír is. Egyre közeledett a farkas, majdnem elkapott mikor, belevágta a kardot ebe az izébe. Vérzett és üvöltött. Ettől is teljesen kibuktam, feltápászkodtam, és siettem haza. Sok volt ez így hirtelen. Nem tudom, hogy még mik történtek a hátam mögött, de nem is érdekelt, csak az, hogy végre otthon legyek. Elővettem a kulcsokat és már sietem is be. Bezártam az ajtót kulcsra, fel szaladtam az emeletre. És leültem az ágyamra, felhúztam a térdeimet, és rádöntöttem a fejemet. Egyáltalán nem értettem hogy most mi van, és hogy mi lesz ezek után. Nem tudom mennyi, ideig lehettem így összekuporodva, de egyszer csak kicsapódott az ajtóm. Azonnal felkaptam a fejemet. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki az. Oda akart jönni mellém, de én felpattantam az ágyról, és arrébb mentem.
- Ki vagy? Mit akarsz? És mit csináltál velem? - tetem fel türelmetlenül, és félve a válaszoktól.
- Te aztán kíváncsi alkat vagy, de be kell valljam, meglepődtem, hogy visszamerészkedtél oda ahol találkoztunk.
- Válaszolj már!
- Jól van. Ki vagyok? A nevem Gábriel. Mit akarok? Most már téged. És hogy mit csináltam veled? Meg haraptalak.
- És akkor most mi vagyok?
- Nemsokára vámpír, most még csak félvér, szóval jobb lesz, ha jól viselkedsz.
- Ugyan miért?
- Mert amíg félvér vagy, addig kedvemre játszhatok veled, úgy hogy ne akarj nagy kislány leni, és erősködni, mert csak megjárod. - Na azt hiszem ez a fenyítés.
- És most mi lesz?
- Az attól függ mennyire vagy engedelmes. Ha tegyük fel, hogy rendesen viselkedsz, akkor én is normálisan fogok hozzád állni, de ha véletlenül megpróbálsz átverni, vagy megszökni előlem akkor azt keservesen meg fogod járni. - Általában jó a megítélő képességem, akárhogy fogok viselkedni, így is, úgy is utálni, és megvetni fog, már most látom. Nem szóltam semmit, nem volt miért, innentől már minden csak rosszra fordulhat.
- Gyere.
- Hová?
- Itt kell hagynod a családodat, vége az emberi létednek. - Mindezt hidegen, mondta, teljesen érzelemmentesen. Mintha most nem egy életvégét döntené el. Már pedig ezt tette.
- Jól van. - Nem ajánlatos vele ellenkezni, a szemében hideg kegyetlen fény csillogott. Ilyet még senkinek sem láttam a tekintetében. Nincs más választásom, engedelmeskedem, követem, és mikor elég erős leszek hozzá, megölöm. Már most vészesen pontosan kirajzolódtak bennem a rideg lehetőségek. Gábriel az a fajta, akit vagy eltűrsz, vagy megölsz, mert ha ellene fordulsz, akkor végtelen sok keserűséget hoz.
Néhány cuccomat bevágtam egy táskába. Kiléptünk az ajtón. Ennyi volt, vége egy életnek az emlékkel együtt, a családnak, a barátoknak, többé nincsenek ebben a világban.
Farkasok, vámpírok, és boszorkányok... csak ennyi a jövő.