Horror történetek - 38.oldal

Nos, a vámpírok nem úgy szaporodnak, mint az emberek. Nem lehetséges számukra a nemzés, náluk úgy hívják, ha halandóból utódot választanak, hogy ÖLELÉS. Ez úgy zajlik, hogy először is egy felsőbb rangú vámpírtól engedélyt kérnek, s ha meg kapják, és persze van hozzá annyi jogosultsága és ereje, akkor annak az embernek vérét szegi mindaddig, amíg egy csepp is van, s még mielőtt beállna az agyhalál, akkor a saját véréből cseppentet annak szájába, s ezáltal vámpírrá téve őt...

Egyenként vágta le a nő lábáról az ujjakat. Aztán a kezeiről is. Irén némán őrjöngött a kíntól. Mikor a melleit is lenyeste, elájult. Jónás fellocsolta, aztán egy sodródeszkával egyenként összetörte az ízületeit. A nő elég sokára halt meg, de utána a férfi felvágta a hasát, és kipakolta a beleit. A fejét pedig levágta, és kiszedte az agyát, megdarálta és megette...

Beszaladtam az erdőbe, tudtam, merre van a lány, éreztem a jelenlétét. Csak szaladtam a sötét erdőben végül egy szakadékba majdnem belestem, de az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy fában. A lány még rám nézett.
- Mentsd meg a lelkem - mondta, aztán hagyta, hogy megölje az a farkas...

Háború van a vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok között. Elképesztő szerencsésnek érezhetem magam, hogy belekeveredtem ebe az egészbe. Mind ezt Gábrielnek köszönhetem, és persze a kapzsiságának. Egy olyan embert kellet a gyermekévé tennie, akinek az ereiben boszorkány ősök vére csörgedezik. Ez voltam én, mint kiderült...

- Válaszolj már!
- Jól van. Ki vagyok? A nevem Gábriel. Mit akarok? Most már téged. És hogy mit csináltam veled? Meg haraptalak.
- És akkor most mi vagyok?
- Nemsokára vámpír, most még csak félvér, szóval jobb lesz, ha jól viselkedsz.
- Ugyan miért?
- Mert amíg félvér vagy, addig kedvemre játszhatok veled, úgy hogy ne akarj nagy kislány leni, és erősködni, mert csak megjárod...

- A nevem Sebastian. Azért hoztunk ide, mert veszélyben voltál, ha az a farkas megtámad, akkor meg öl, azt pedig nem hagyhatom. Neked élned kell.
- Miről beszélsz? - kérdeztem elképedve
- Majd megérted, idejében mindent elmondok, csak annyit kel még tudnod, hogy veszélyben voltál egy ideje. Most nem akarlak fárasztani, pihenj csak - mondta majd adott egy puszit a homlokomra...

- Először is fogd be a szádat. Én nem mondok semmit az más dolga. De ha itt fogsz egész nap visítani, akkor kiharapom a nyakadat úgy vigyázz - mondta fenyegetően, majd megvillantotta a fogait és a szemét. Fel izzottak a szemei, vörösesen. A fogai pedig megvillantak a fényben. A tépőfogai nyúltabbak voltak, mint az átlagé. Nem értem micsoda ő? Milyen lény?

Ez a „figyelnek érzés" pedig eléggé kiakaszt. Á mindegy. Nem akarom a reggelemet is rögtön ezzel elrontani, elég a fejfájás. Még egy ideig bambulom azokat a megnyugtató fényeket, ahogy a padlón játszanak, aztán az ablakhoz kómálok. Kinyitom teljesen. Lábujjhegyre állok és kinézek az ablakon az erdőre. Gyönyörű a kilátás. Nem tudom miért, de ez a hely egyszerre vonz és taszít, riaszt el. Egyben gyönyörű és félelmetes. Furcsa, na mindegy. Szép ez a hely ez fix, csak azért nem bánnám,...

Iván észrevette az állat nyakán és vállán lévő sebet, melyből kékeslila színű vér folyt. Furcsa érzés fogta el, de inkább egyre erősebben kapaszkodott a ló sörényébe, aki irtózatos sebességgel vágtatott az erdőben. A fák szinte elmosódtak Iván szemei előtt. A háta mögött hallotta, hogy valaki követi őket, de nemsokára elhalt a hang, és csak a ló patáinak dobbanását hallotta. Egy idő után a sebesség kezdett csökkenni, hallotta, hogy liheg az állat, a sebekből továbbra is folyt a vér......

Nem lett volna jó dolog, ha felismerik. Annál is inkább, mert ő volt a király kisebbik fia. Milyen fényt vetne a családra, ha kiderülne, hogy az egyik fiú vámpírokat ment meg a kivégzéstől? Victor Perelli nem bukhatott le. Már egész jól tudott varázsolni, és volt is egy terve. Gyorsan kellett cselekednie, ugyanis a nap első sugarai felbukkantak...