Horror történetek - 38.oldal

Talán, esetleg eljön az a nap is, mikor a vámpírok nem rögtön esnek az ember torkának és talán az a nap is eljön, hogy ne kelljen a vérfarkasokat legyilkolni. De ez a nap, ha meg is valósul, addig az időpontig még rengeteg időnek kell eltelnie. Mert mint most és a századok során is, a vérfarkasok kegyetlenül marcangolják az áldozataikat, a kis gyerekeket vagy éppen a szüleiket a gyerekek szeme láttára. A farkasok talán legundorítóbb lények, kegyetlenek. Nem is ragozom tovább a dolgokat,...

Több mint 200 évvel ezelőtt. Mikor még együtt voltunk. Ő még kislányvolt, az volt a megbízóinknak a célja, hogy megöljünk egy bizonyos boszorkány családot. A vámpíroknak sok gondot okoztak. Ám, de egy kis gyermekről akkoriban még nem tudtak. David és Fernandó feladata volt megölni a boszorkákat. Az én feladatom a bevédés volt.

Miután kiszöktem és megtaláltam akkor rám nézett és azt kérte, hogy mentsem meg a lelkét. Aztán hagyta, hogy megölje az a farkas, kitépte a szívét és elvitte. Vissza akartam fordulni, de egy farkas állt előttem és közeledett nem volt más választásom, mint, hogy leugorjak, de a lány azt kérte mentsem meg a lelkét és odamentem hozzá. Ez a medál volt a nyakában és valahol már láttam ezt a medált - és a kezébe adtam, Ő is megnézte - elvettem tőle aztán kezemből valami fényesség tört elő......

Nos, a vámpírok nem úgy szaporodnak, mint az emberek. Nem lehetséges számukra a nemzés, náluk úgy hívják, ha halandóból utódot választanak, hogy ÖLELÉS. Ez úgy zajlik, hogy először is egy felsőbb rangú vámpírtól engedélyt kérnek, s ha meg kapják, és persze van hozzá annyi jogosultsága és ereje, akkor annak az embernek vérét szegi mindaddig, amíg egy csepp is van, s még mielőtt beállna az agyhalál, akkor a saját véréből cseppentet annak szájába, s ezáltal vámpírrá téve őt...

Egyenként vágta le a nő lábáról az ujjakat. Aztán a kezeiről is. Irén némán őrjöngött a kíntól. Mikor a melleit is lenyeste, elájult. Jónás fellocsolta, aztán egy sodródeszkával egyenként összetörte az ízületeit. A nő elég sokára halt meg, de utána a férfi felvágta a hasát, és kipakolta a beleit. A fejét pedig levágta, és kiszedte az agyát, megdarálta és megette...

Beszaladtam az erdőbe, tudtam, merre van a lány, éreztem a jelenlétét. Csak szaladtam a sötét erdőben végül egy szakadékba majdnem belestem, de az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy fában. A lány még rám nézett.
- Mentsd meg a lelkem - mondta, aztán hagyta, hogy megölje az a farkas...

Háború van a vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok között. Elképesztő szerencsésnek érezhetem magam, hogy belekeveredtem ebe az egészbe. Mind ezt Gábrielnek köszönhetem, és persze a kapzsiságának. Egy olyan embert kellet a gyermekévé tennie, akinek az ereiben boszorkány ősök vére csörgedezik. Ez voltam én, mint kiderült...

- Válaszolj már!
- Jól van. Ki vagyok? A nevem Gábriel. Mit akarok? Most már téged. És hogy mit csináltam veled? Meg haraptalak.
- És akkor most mi vagyok?
- Nemsokára vámpír, most még csak félvér, szóval jobb lesz, ha jól viselkedsz.
- Ugyan miért?
- Mert amíg félvér vagy, addig kedvemre játszhatok veled, úgy hogy ne akarj nagy kislány leni, és erősködni, mert csak megjárod...

- A nevem Sebastian. Azért hoztunk ide, mert veszélyben voltál, ha az a farkas megtámad, akkor meg öl, azt pedig nem hagyhatom. Neked élned kell.
- Miről beszélsz? - kérdeztem elképedve
- Majd megérted, idejében mindent elmondok, csak annyit kel még tudnod, hogy veszélyben voltál egy ideje. Most nem akarlak fárasztani, pihenj csak - mondta majd adott egy puszit a homlokomra...

- Először is fogd be a szádat. Én nem mondok semmit az más dolga. De ha itt fogsz egész nap visítani, akkor kiharapom a nyakadat úgy vigyázz - mondta fenyegetően, majd megvillantotta a fogait és a szemét. Fel izzottak a szemei, vörösesen. A fogai pedig megvillantak a fényben. A tépőfogai nyúltabbak voltak, mint az átlagé. Nem értem micsoda ő? Milyen lény?