Horror történetek - 37.oldal

A 17 éves Sunny középiskolába jár, van néhány barátja, és nem rég ismerkedett meg élete első igazi szerelmével. Talán tökéletesnek hangzik az élete, de koránt sem az. A lány rengeteget szenvedett családja miatt. Sunny minden napját megkeserítik szülei, és a bátyja is. Hogy miért? Mert nem tetszik nekik amit látnak. Nem képesek elfogadni őt úgy, ahogy van. Nem szeretnek ránézni, mert Sunny kövér...

. Pár lépést tett csupán, mikor észrevette valaki csakugyan követi. Hallotta a lábdobogását, s mikor megállt, a dobolás is abba maradt. Ismét körül nézett, de senkit nem látott. Az ütés meglepetésként érte, ami a mellette lévő bokorból jött. Egy hatalmas kezet látott, ami egyenesen az arcába csapódik...

- Abel! Csak nem téged küldtek utánam? – kérdezte színpadiasan. – Az Alkotók igen kegyesek voltak velem ezúttal! Tökéletes trófea leszel a gyűjteményembe.
- Seth! – dörmögte a másik férfi és egy lépést tett a szakadék felé. – Ideje, hogy visszajöjj velem az urainkhoz! Nem menekülhetsz a végtelenségig!

. A folyosón menve furcsa érzésem van. A zene miatt nem hallom mi zajlik körülöttem. A lépcsőfordulóba érve, hirtelen valami mozgást látok magam felett, a következő pillanatban egy diáktársam landol nem sokkal előttem a lépcsőkön. Ránézek, és látom, hogy egy lyuk tátong a homlokán, és vér szivárog belőle. Halott. Meggyilkolták, villan be az agyamba. Lekapom a fülhallgatómat, és egyből elérnek hozzám a zajok. Kiáltozás odafenn.
- Mindenki takarodjon be a terembe!

Péter teljesen elengedte magát. Már-már a farkához nyúlt, amikor a kád vize bugyborékolni kezdett.
A férfi meglepetten nyitotta ki a szemét. Mi történhetett? A lefolyóval lehet valami? Hiszen nem is fingott.
És ekkor a vízből – fél kupaknyit öntsön a kád vizébe! - kiemelkedett egy nyúlós-ragacsos nyálkás gumólény...

Folytassuk ma a Halloween-partit ezekkel a történetekkel, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

Már több mint egy év eltelt azóta, hogy Olivia brutálisan meggyilkolta a kukkolót, és elégette a maradványait. Azóta nem akadt áldozata, ezért állatokat kínzott a közeli temető kriptájában. Egyik nap pontosan ez jött kapóra. Egy 40 év körüli, 190 cm magas 130 kilós monstrum vadászott a környéken fiatal lányokra...

Ott volt mindkettő. A két ember, aki tönkretette az életét. Akiknek köszönheti azt, hogy erejének nagy részétől megfosztották, akik megkeserítették az életét, akik félbeszakították az amúgy is sebzett lelkét. Mindketten ott voltak, és megrémülve nézték a hosszú, hatalmas köpenybe burkolózott ifjút, akinek szeméből patakzottak a könnyek, melyet látógömbjének vörös izzása megszínezett...

Olivia kicsinosította magát, mint aki buliba készül. Zöldesbarna szemeit fekete szemfestékkel hangsúlyozta, telt ajkaira ezüstösen csillogó szájfény került. Felvette kedvenc fekete nadrágját, egy vastag talpú csizmát, egy fekete topot, melyből kilátszott lapos, aranybarna hasa, majd befejező akkordként felvett egy bőrdzsekit. Elment sétálni, vagyis csak úgy tett, mintha elmenne. De csak a szemben lévő üres ház udvarára mászott be, hogy láthassa végre ki kukkolja őt oly régóta...

Ők azok közé tartoztak, akik hitték, ha bármi rossz dolog van is a temetőben, az kizárólag éjszaka veszélyes, mindegy, mit mond a többi falubeli. Ezen a napon a kislány úgy döntött, hogy éppen ideje lenne megint ellátogatni a dédiék sírjához, és megnézni, hogyan vannak a nagyiék is. Édesanyja pedig nyugodt szívvel engedte el délután, de lelkére kötötte, hogy alkonyat előtt mindenképpen érjen haza, amit a lányka nagy bólogatva meg is ígért.