Horror történetek - 35.oldal

Arra ébredt, hogy a szőrös test dörgölődzik az oldalához.
Riadtan ült fel. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van. A sivatagról álmodott, végtelen, kiégett sivatagról, ahol óriási Szfinx magasodott a Nílus partján. Árnyéka vérvörös vízben tükröződött, és fölé hajolt, mint egy éhes árnyék…

Paul épp ott akart lenni, ahol abban a pillanatban volt. Egy erdei házban, a világ végén.
Egy dologra azonban szüksége volt. Kávéra. Ébren kellett maradnia. Egy dolog motiválta abban, hogy ide jöjjön az erdő közepére. Minél távolabb akart lenni a régebbi eseményektől...

Óvatosan kinyitottad az ajtót. Szemed elé tárult szobatársad talpig vérben, hiányzó kézzel és furcsa, elborult szemekkel meredt a semmibe. Rád vetette magát, megpróbált megharapni. A kést a tarkójába döfted, amitől egyből Rád borult. A feje még marcangolta a válladat, de teste már nem mozgott, elvágtad a gerincébe vezető ideget...

Az utam egy elhagyatott játszótér mellett vezetett el, ahol a hinták nyikorogtak. Ekkor észre vettem, hogy valaki áll a sötétben és engem néz. Elindult felém. El akartam futni, de a lábam földbe gyökerezett. A hold megvilágította arcát, mely porcelán fehér volt és vágások tarkították. Hosszú bőrkabátot viselt, zöld szemében megcsillant a hold fénye...

A palota hatalmas lovagtermében tartották meg a tárgyalást és ejtették meg a szembesítéseket. Thurzó nádor, Illési országos főbíró, és a főinkvizítor alkotta a bírói testületet. A hóhér és segéde a háttérben tüzes fogókkal várakoztak, ha netán tán meg kellene kissé erősíteni a vallomástevők emlékezőtehetségét. Báthory Erzsébet karosszékéből hallgatta a vádakat, tanúvallomásokat és a majdani ítéletet. A főbíró ismertette a tényállást.
– Báthory Erzsébet, özvegy gróf Nádasdy Ferencné...

– Akkor, nincs más hátra, mint előre!- fontoskodott tovább. - Lefekszenek szépen ide! Úgy felgyűrjük az ingujjakat, elszorítjuk az ütőeret, aztán belebökjük a lyukas tűt a vénába! - lihegte kéjesen, megnyalva szájszélét, és az ágyon fekvők felé indult a tűvel. Abban a pillanatban, amint meg akarta bökni Ádám vénáját, Éva felugrott fekhelyéről, és tépőfogait az orvos nyaki ütőerébe mélyesztette. Az orvos se köpni, se nyelni nem tudott a meglepetéstől, és mivelhogy hatalmas testű ember volt...

Majdnem minden nap megtörténik ugyanaz. A saját ágyamban térek nyugovóra, de mikor felébredek, már nem vagyok ott. Sőt már a házban sem vagyok. Egy erdőben ébredek. Mindenem csupa vér. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi történik velem...

Akkor már 16 éves voltam. Azóta sem emlékszem tisztán arra a délutánra. Egy világ omlott össze bennem. Képtelen voltam a sírásra. Az iszonyatos fájdalom mellett egy szörnyű balsejtelem kezdett egyidejűleg kibontakozni. A nagyit megölték… Igen, biztosan megölték… Hisz mesélt azokról a szörnyű teremtményekről, akik rájuk vadásztak az éjszakában, s az életüket, az erejüket, a vérüket akarták…