Fantasy történetek - 60.oldal

- Éjszakánként bezárkózóm, és behúzom a függönyöket. Engem megkímélnek, szükségük van rám. A kocsma még az ő fajtájuknak is a legfontosabb dolog egy ilyen porfészekben – Amasra visszafogott, tébolyult hangon felvihogott. – Ám azt hiszem… hamarosan útra kelek. Ezt… nem lehet sokáig elviselni. De lehet, hogy már nekem is késő.
A lovag közelebb lépett a kocsmároshoz, kardját fenyegetően előreszegezve.
- Teniterán kívül is elszaporodtak?
Amasra lassan bólintott.
-...

- Mi a baj? – kérdezte lágy hangon.
Volvand nem felelt. Egy darabig hallgattak, és a csönd most kissé kínos volt.
- Apád az egyetlen tímár Teniterában? – kérdezte a lovag, csak hogy valamivel megtörje végre a hallgatást.
A lány csodálkozva emelte fel a fejét.
- Apám? Apám nem tímár. Földművelő, mint a telepesek legtöbbje. Az iparosok itt szinte mind xwandok. A teniki kormányzat gondoskodott róla...

A xvand lovag alkonyatkor érkezett meg a falu feletti magaslatra, amely szerényen bújt meg Semenatie határában. Nagyon fáradt volt. Három napja úton volt, amióta Tenikhez közeli őrhelyét lerohanta az ellenség. Most leszállt a lováról, és azon tűnődött, mit is csináljon. Aztán rádöbbent, nincs sok választása: pihennie kell. Nehéz léptekkel elindult hát a völgybe vezető úton, és hamarosan beért a falucska házai közé...

Kyra két nap alatt semmit sem aludt. A szíve minden percben egyre kevesebbet vert. Tudta, hogy ha nem kap vért fél napon belül, akkor a szíve leáll, és ő meghal. Akkor már senki nem segíthet rajta. Eszébe jutott valaki. Valaki, akit mindennél jobban szeret. Még így, haldokló szívvel is csak rá tudott gondolni. A mosolyára, amitől a legszilárdabb jég is megolvadna…a szemeire, melyben az érzelmeket mindig meg tudta fejteni. Nem hitte volna, hogy a vámpír létben is megtalálhatja a boldogságot......

- Hol van?- Adam zavartan futott le a lépcsőn.- Tegnap este még itt volt.
- Vigyázz, mert kitöröd a nyakadat. Nem tudom, hol van.- Kyra éppen egy könyvet olvasott.- Talán sétálni támadt kedve.- újra belemerült olvasmányába, a fiúval mit sem törődve. Adam ezt nem hagyhatta annyiban.
- De… tudod, hogy mi történt, amikor én is egyedül indultam sétálni.- a fiú elindult az ajtó felé.
- Ne! Teljesen felesleges.- a lány még mindig a könyvet bújta.- Már nem érzem…és ez azt jelenti,...

Miután Heléna átjutott a kapun minden ugyan úgy látott, mint saját világában, kivéve egy dolgot. Mindenhol szemeket látott. Mint a mesékben- gondolta. Visszament a tábortűzhöz, ahol Armenika barátait találta. Megijedt, mivel mindegyiknek más volt a színe és hegyes is tartoztak hozzájuk. 4- en voltak, nem nézte őket 18- nál többnek. Pedig többek voltak, jóval többek. Túl sokáig méregette őket és ezt észre is vették A legmagasabb odament hozzá, hogy megkérdezze mi a baj...

- Gondolja, hogy ketten elbánunk vele? -kérdezte aggályosan Ororo. -Szétverte a fél kastélyt egyedül, és mi mégcsak megsebezni sem tudtuk! -az érv hatott. Charles Xavier most először esett kétségbe afelől, hogy elég erős-e ahhoz, hogy ezt a problémát megoldja. Az utolsó lehetőséget ragadta meg:
- Eric nemrég kiszabadult műanyag börtönéből, keressétek meg! Csak ő segíthet.
- Gondolja, hogy segítene nekünk azután, hogy mi juttattuk a börtönbe? -kérdezte Scott.
- Ő sem fiatal....

A történet régen, réges-régen kezdődött, egy cserbenhagyott elfről szólt, akit egy mágus, a barátja egy dühödt sárkány előtt hagyott, csak hogy saját bőrét mentse…
Ennek a történetnek nagyon hosszú bevezetője van, ám most nincs annyi időm, hogy mindezen hosszú történetet leírjam. Elégedjetek meg annyival, hogy csak felvázoljam...

Ebben a világban viszont már a gyerekek többsége sem hisz a tündékben, a manókban, a törpékben és a gonosz sárkányokban, mostohákban vagy éppen a mágusokba kik lehetnek jók is.
De mi van a másik világgal? Vajon a mesebeli lények mit szólnának, ha valaki közülük megkérdezné, „héy , ti hisztek a földi egyszerűségben?” Vajon abban a világban mi vagyunk a mese? A polgárok lennének a jó alattvalók a politikusok meg a gonosz királyok? ...

- Nem rossz –morogta a másik, s porfelhőt küldött a fiatal arcába. Az megzavarodva próbálta visszanyerni látását, de közben elesett. Az öreg lassan indult feléje, kiélvezve gyors győzelmének minden pillanatát. A fiú kitörölte szeméből a koszt, de mire felpillantott a másik ott ált előtte, kezét a magasba tartva, égre tartott tenyerében egy vibráló kék gömbbel. A sorsa megpecsételődött…