Mese itt mese ott II

Miután Heléna átjutott a kapun minden ugyan úgy látott, mint saját világában, kivéve egy dolgot. Mindenhol szemeket látott. Mint a mesékben- gondolta. Visszament a tábortűzhöz, ahol Armenika barátait találta. Megijedt, mivel mindegyiknek más volt a színe és hegyes is tartoztak hozzájuk. 4- en voltak, nem nézte őket 18- nál többnek. Pedig többek voltak, jóval többek. Túl sokáig méregette őket és ezt észre is vették A legmagasabb odament hozzá, hogy megkérdezze mi a baj.

- Oh, semmi. Csak rémeket láttam .- válaszolta, miközben tekintetét a tündére emelte. Az meghátrált tőle.
- Mi van a szemeddel? Olyan, mint az eleven tűz. Mi ez? Egy újabb mágia?
- Nem dehogy, ez az új kontaklencsém. Talán nem tetszik?
- Mi az a kontaklencse? Ismerősen hangzik.
- Inkább hagyjuk. Mikor is megyünk haza? Elfelejtettem.
- Itthon vagyunk. Hova mennénk máshova?
Heléna csak nézett az ifjú tündére, kinek ha nem lenne kék bőre és hegyes füle akkor helyes lenne. Szemeivel körbe pásztázta a többieket is. Hidegen és mereven. A magas fiú tündén kívül még két lány és egy fiú tünde volt. A két lány késéhez kapott, a másik fiú Helénához indult. Mikor odaért közelebbről is megnézte a hideg ám de tüzes szemeket.

- Mi a baj? Szemeid ugyan melegek mégis hideg jön belőlük. Félelmet keltesz Kirkébe és Anikban. Elmentél a mágushoz, hogy meleg szemeket kapj?
- Nem! Ez csak egy sima kontaklencse.
- Ezt már az előbb is mondtad! Megint előjött belőled a rideg valóság? Most ki vagy? Torgyán a politikus?
- Nem! Heléna vagyok a tanuló. 17 éves vagyok és fehér a bőröm.
- 17? De hiszen pár hete töltötted be a 600- at, nem lehetsz egy csecsemő. Igaz Tontay?
- Igaz- válaszolta a magas fiú, átkarolta Helénát s száját övére tapasztotta. Heléna kétségbeesetten tolta el magától Tontayt. Retteget tőlük, mégis szilárdságot erőltettet magára.
- Mit képzelsz, kit csókolsz meg? A barátnődet? Mondtam már nem vagyok egy lila valami.
- Liboon, mi baja van? –kérdezte Anik, akinek zöld bőre volt. Rövid bőr szoknyát viselt egy fehér hosszú ujjú blúzzal. Kezét késén tartotta, mely az övéhez volt kötve. Szemei világos kékek voltak, mint a jégcsap. Liboonhoz menekült. A fiú védelmezőn átölelte majd puha csókot nyomott homlokára. Csend ált be köztük. Reccs, valaki a bokrok közül előjött. Senki nem rántotta elő kését Heléna kivételével. Egy hosszú fekete hajú, igen magas kék tünde lépett elő kezében fahasábokkal. Valószínűleg a tűzre hozta, hogy ne aludjon ki.

- Mi van itt? Armenika csak én vagyok az Mamet. Tudod Kirke hitvese.
Heléna mereven figyelte, aztán erős karok fonódtak köré, olyan erősek, hogy szabadulni se tudott. Tontay fogta le, lehajolt s fülébe suttogta:
- Ki vagy és hova tetted a kedvesemet?

Mindeközben Armenika is átjutott a másik világba.