X-men Örjítő emlék

A vég egy kezdete

Karácsony éjjel történt, hogy Severnek el kellett hagynia a Xavier intézetet. Rossz tulajdonsága révén az emberek is és most már a mutánsok is rettegtek tőle. Vékony puloverében sétált a térdig érő hóban, félcipője teljesen átázott, de ő ezt nem érezte. Azt tartják az emberek, hogy érzelmekkel le lehet győzni a testet. Igazuk van. De vajon érzelmet hogyan lehet legyőzni?

A szakadó hóban kizárt, hogy bárki is rátaláljon Severre. Pedig biztos keresik az X-ek. Xavier professzor mindenképpen ki akarta képezni arra, hogy sikeresen legyőzze a benne lévő vadat. De egyetlen edzést sem sikerült megtartani... Vajon most mit gondolnak róla? Az emberekkel már rég nem foglalkozott, ővelük még beszélni sem lehet. Azonban a boldogság egyetlen esélyét is eljátszotta. Csak a sötétség és a bánat fogadta be. És a szívbemarkoló magány.

Bármi áron

Xavier professzor is odagurult az üres ablakkerethez és onnan vezényelte a többieket. Logan hamar magához tért, képességének hála egyetlen karcolás nélkül megúszta a történteket. A vasember azonban nem volt ilyen szerencsés. Dr. Grey súlyos agyrázkódást diagnosztizált rajta, és azonnal az orvosi szobába vitette. Xavier professzor meglehetősen feldúltnak tűnt. De nem a betört ablak, vagy a társait ért sérelmek aggasztották, hanem egy mindennél fontosabb mutáns. Ha a hivatalos szervek tudomást szereznek Sever gyógyító képességéről, beláthatatlan dolgok történhetnek. Olyan emberek maradnának életben akiket a sors már rég a halálnak szánt.
- Azonnal keressétek meg Severt, és hozzátok vissza! Bármi áron! -adta ki a parancsot Scottnak és Ororonak.
- Gondolja, hogy ketten elbánunk vele? -kérdezte aggályosan Ororo. -Szétverte a fél kastélyt egyedül, és mi mégcsak megsebezni sem tudtuk! -az érv hatott. Charles Xavier most először esett kétségbe afelől, hogy elég erős-e ahhoz, hogy ezt a problémát megoldja. Az utolsó lehetőséget ragadta meg:
- Eric nemrég kiszabadult műanyag börtönéből, keressétek meg! Csak ő segíthet.
- Gondolja, hogy segítene nekünk azután, hogy mi juttattuk a börtönbe? -kérdezte Scott.
- Ő sem fiatal. Érdekelni fogja a fiatalodás kulcsa! -mondta a professzor és faramuci mosoly jelent meg arcán. -Még ma induljatok el! Nem, majd én megkeresem Ericet, ti kövessétek Severt. Ne hagyjátok, hogy bajba kerüljön.
- Rendben. -mondta Ororo egykedvűen. Több kedve lett volna Magnetoval harcolni mint egy dühöngő vérfarkassal.
- Celebroval nem tudom megkeresni Magnetot, de Mistique-et igen, és biztosra veszem, hogy Erickel van.
Hőkamerával hamar Sever nyomára bukkantok. Induljatok gyorsan! -a professzor nagyon elszántnak tűnt, így több ellenvetés nem is született az ügy eltussolása végett. Scott elszaladt a kosárpálya felé (az ablakon kersztül, hamáregyszer kitört) Ororo és Logan pedig átöltözni mentek.

A baj nem jár egyedül

Sever roham tempóban halatt lefele egy fenyőkkel borított hegyoldalon. Remélte, hogy nem fut bele senkibe. A sors azonba az útjába küldött egy kis akadályt, egy kocsma képében.
"Ha már itt vagyok, bemehetek egy kicsit melegedni" gondolta Sever. Negyven mérföldre a Xavier intézettől (egy vérfarkas egy autót is képes lefutni, hátmég hegynek lefele) nem kellett tartania a mutánsoktól. Megigazította ruháit már ami megmaradt a vérfarkassá válás óta. Cipő nélkül elég abszurd látványt fog nyújtani azoknak, akik nem otthon vagy a családdal töltik a karácsonyt. Nagy levegőt vett és belépett a kocsmába.
Négy ember ült a pultnál, és mély beszélgetésbe burkolóztak a kocsmárossal. Mikor Sever közelebb lépett, abbahagyták a beszédet és megrökönyödve néztek a fiú szakadt gúnyájára.
- Megtámadtak az erdőn túl! Fényképezni mentem a tájat mikor hárman rámtámadtak. -mondta mentegetőzve, és látszólag elég meggyőzően, mivel a pultos berohant a raktárba és egy nagy bakancsot hozott magával.
- Tesség fiam, vedd fel gyorsan. Csoda hogy idáig kibírtad! -mondta kapkodva és Sever kezébe nyomta a lábbelit, majd forró teát öntött egy sörös kriglibe, s azt is a fiú elé tolta. -Biztos azok a génrobbantott nyomoroncok tették! Amióta itt vannak csak a baj jár a fejünkre! -kiabálta -Abból akarnak megélni, hogy mutánsok és az embereket fenyegetik! Dolgozni persze nem akarnak, az túlságosan fárasztó lenne a különcöknek! Hívom is a rendőrséget, majd kijönnek és ellátják a bajukat a csodabogaraknak!
- Nem szükséges! -mentegetőzött Sever - A rablók már biztos elmenekültek, talán már a városban sincsenek. Azt pedig, hogy a Xavier intézet valamelyik tagja lett volna, kizártnak tartom. -mondta nagy határozottan, és a pultos szemébe bámult
- Talán te is közéjükvaló vagy? -kérdezte egy nagydarab kopasz férfi, aki eddig csendben üldögélt a pultnál.
- Nem! -vágta rá Sever -De ha ők lettek volna akkor varázsoltak volna, vagy mit csinálnak... -tettette a tudatlant, újfent meggyőzően. A férfi visszahuppant székére és nagyot körtyolt söréből.
- Tudna adni egy dzsekit, hogy legalább haza tudjak menni? -kérdezte Sever a pultost.
- Nekem van egy melósdzsekim a kocsimban. Behozom. -mondta a kopasz, és kilépett a hóesésbe.
De mielőtt az ajtó becsukódott volna, egy vöröshajú nő lépett be. Sever nem láthatta, mivel leült egy asztalhoz és teáját kortyolgatta. A nő lassan odasétált Sever mellé és leült egy kihúzott székre.
- Szembeszélben mérföldekről ki lehet szagolni a Van Gryllette kölniét. -mondta Sever, hisz tudta, hogy Jean Greyjel van dolga.
- A professzor azt szeretné, hogy visszagyere. Itt nem vagy biztonságban. -mondta kissé remegő hangon.
- De csak a professzor szeretné. És ha visszamegyek akkor meg a diákok nem érezhetik magukat biztonságban. Viszlát. -fejezte be a beszélgetést Sever.
- Vissza kell, hogy gyere! Ha kiderül hogy mire vagy képes, mindenki rád fog vadászni! Az intézetben meghúzhatod magad! -lépett be Scott az ajtón. Spéci szemüvegével azonnal felkeltette a kocsmában tartózkodók figyelmét, és a kopasz úriember aki időközben megérkezett és átadta Severnek a szakadt munkásdzsekit, már a zsebében turkált. Valószínűleg nem a borravaló után.
- Jobb lesz ha most elmennek, ne keverjék magukat bajba! -fogta halkabbra a szót Sever- Ha ezek meghallanak valamit már kész is lesz a baj!
- Már kész is a baj! -mondta a csapos és a pult mögül egy vadászpuska irányzékán keresztül néztek farkasszemet.
- Erre semmi szükség! -mondta pókerarccal Scott
- Na erről beszéltem. - jegyezte meg szinte vidáman Sever.
- Tudhattam volna hogy egy követ fújsz ezekkel a szörnyszülöttökkel! -acsarkodott tovább a pultos - És most nagyon gyorsan fizesd ki azt a teát!
- Én nem kértem, hogy adjon... -felelte Sever -Mellesleg utálom a zöld teát.
- Még pimaszkodsz is!? - vészesen megingott a kezében a puska. Sever agyán átfutott a gondolat, hogy talán Jean meg tudja állítani a golyót... de nem bízott semmit a véletlenre.
- Na köszönöm a teát meg a dzsekit, itt az ideje odébbálni. A viszont látásra. És jó szórakozást. -mondta és elindult kifelé.
-Na állj csak meg! Koszos korcs! Add csak vissza a kabátom! -kiáltott utána a kopasz az asztal mögül. Szavainak egy vadászkés pengéjének villanása adott nyomatékot. Talán a csizmája szárából kaphatta elő. De ez Severt egy cseppet sem aggasztotta... Nagy levegőt vett és a férfi szemébe bámult. A kést markoló ujjak megmozdultak, mintha nem tudnák mitévők legyenek: szorítság-e még az izzadtságtól csúszós nyelet, vagy ejtsék le azt. A férfi arcán eleinte megrökönyödés, később félelem lett úrrá. Mellkasa csak úgy hullámzott olyan gyorsan kapkodta a levegőt. Idegesen körülpillantott, mintha támadókat várhatna minden irányból. Pedig Scott és Jean az asztalok közt álltak, a kocsmáros pedig a pult mögött áltt továbbra is feltartott puskával. Úgy tűnt a kopasz ürge nem sokáig bírja. Már reszketett a keze és térde is meg-megrogyott. Gyors léptekkel elindult hátra, s átbucskázott egy a pultnál álló székben. Képét eszelős rettegés torzította el. Jeanék tudták miről van szó. Sever ténykedik a férfival.
- Sever hagyd abba! -kiáltotta Jean látva, hogy a kocsmárosnak is feltűnt cimborája érthetetlen viselkedése. A reakció nem is maradt el. Oldalra rántotta vadászpuskája csövét, egy másodpercig sem célzott. Minden olyan gyorsan történt, hogy Scottnak nem maradt ideje ártalmatlanná tenni a pultost. A puska eldördült.

Semmi sem fáj már

Sever látta a felé tartó golyót, mintha másodpercek teltek volna el a lövés eldördülése és a töltény célbaérése között. Az acél köpenyes vadásztöltény fehéren csillant meg a levegőben. Olyan elkerülhetetlen volt a golyó becsapódása mint az idő múlása. A lövés Sever bal tüdejét érte. Épphogy nem a szivet...
Nagyon rossz húzás volt ez a pultostól. Az átalakulás nem indult el, mégis egy ugrással ott termett a pulton és megragadta a köpcös kis férfi torkát. Hallott egy női soklyt és egy erélyes férfihangot is, de nem értett belőlük semmit. Csupán a haragot érezte, azt a már jól ismert állati haragot. Csak arra tudott koncentrálni, hogy az a fuldokló férfi minél többet szenvedjen! Elégtétellel töltötte el a kigúvadt szemek látványa, a halk hörgés, mely a kétségbeesett férfi talán utolsó leheletének hangja. Azonban semmi sem tart örökké. A férfi életének megmenekülését Scott egy gyenge lézer lövése jelentette. Arra nem volt elég, hogy ártalmatlanná tegye Severt, de azt sikerült elérni, hogy a fiú leessen a pult mögé és elengedje a férfi torkát. A többi férfi már rég elmenekült. Talán hívják a rendőrséget, vagy a katonaságot. Ki tudja? Severt ez azonban nem érdekelte. Csupán az, hogy jra elkapja támadóját. s most bevégezze azt, amit az imént elkezdett. Azonban Scott Summers sem adta fel. Egy jelző lövést küldött Sever elé a falba. A fiú ráemelte vörös szemét, de nem ugrott neki a férfinak, mint ahogy azt első alkalommal tette, csupán üvöltött egyet. Üvöltése még Scottékat is halálra rémisztette. A lélekbemarkoló farkasüvöltésben minden megvolt ami képes megfagyasztani az ember ereiben a vért. Sever megindult a pultos felé, de nem kapta el a férfit. Hatalmas reccsenéssel törte át a kocsma kő falát, s egy másodperc alatt tűnt el a kábán kavargó hópelyhek közt.

Amit az egyszerű ember lát

Scott utána rohant. Amit látott még ő sem nagyon hitt el: Sever egyenesen rárohant a négy sávos autóútra. Szerencséje volt, hogy ilyenkor karácsonykor szinte nincs is autós forgalom. Illetve egy autó jött csak. Az is 130-al hajtott egyenesen Severbe. Azonban nem a várt hatás történt. A szélsebesen rohanó Sever még csak le sem lassult, a kocsi viszont úgy fordult le az útról mintha csak egy hasonló sebességgel közlekedő tankba ütközött volna. A felismerhetetlenségig összeoncsolódott járműből szerencsére épségben mászott ki a sofőr.

Scott Sever után rohant, de mire átért volna az út túloldalára addigra már sehol sem látta a fiút. Tehetetlen dühében visszarohant a kocsmába és a grabancánál kapta el a pultost, aki eddig a sarokban kucorgott a rettenettől.
- Ez most mire volt jó?? -Jean még sosem látta ilyen dühösnek Scottot -Válaszolj!
- Hagyd Scott. Engedd már el! -lépett közbe Jean. szelíd erőszakkal kivoncsolta Scottot a kocsmából és elindultak Sever után, bár fogalmuk sem volt, hogy a fiú vajon merre tart. A keresés egyértelmű kimeneteléről Xavier professzor tájékoztatta őket a "szokásos" módon: "Gyertek haza. A rendőrség nemsokára a helyszínre ér." Így hát kénytelenek voltak visszatérni az intézetbe. Scott egész úton csípős hangulatban volt.
- Ne rágd magad a történteken. -mondta Xavier professzor amikor megérkeztek. -Nem a te hibád, hogy Sever újra elmenekült. Állandóan követni fogom Celebro segítségével. Miután megtudtuk, hogy hová tart már könnyebb lesz beszélni vele. Legközelebb én is veletek megyek. -annak ellenére, hogy a professzor tényleg nem hibáztatta Scottot, elég rossz kedvvel gurult fel-alá a szobában. Két perces gondolkodás után végül kibökte ami a lelkét nyomta:
- Remélem egyetlen nagyvárosba sem téved be. Beláthatatlan következményekkel járna, ha ilyen állapotban kötekedni próbálnának vele.

A professzor kedvenc tantárgya a történelem volt. Imádott a régen élt hősök nagy cselekedeteiről mesélni a gyerekeknek. S titkon ő is reménykedett abban, hogy most is eljön majd egy hős, aki boldog életet biztosít minden mutánsnak. Nem tudta, hogy a világ őrá vár.

Az esti vacsorát -lévén hogy a karácsonyi lakoma félbe maradt- együtt készültek elkölteni a diákokkal. Ororo bebizonyította, hogy nem csak biológiatanárnak kiváló, de a konyhában is megállja a helyét. A kiváló ételek elfoglalták megérdemelt helyüket az egybegyültek hasában, s élénk beszélgetés bontakozott ki. A kőpadlós terem helyett most a szalonban vacsoráztak. A falnál egy szekrény tetején halkra állítva ment egy TV. Épp a híreket mondták be, amikor a professzor csendre intette a társaságot. Még Ororoba is belefolytotta a szót, aki épp a továbbtanulási lehetőségeket ecsetelgette.
- Amatőr kamerás készített felvételek egy mutáns eszeveszett ámokfutásáról. -darálta a monoton szöveget a bemondó miközben mutatták a rossz minőségű felvételt. Azon tisztán ki lehetett venni Severt, amint rohan, s az őt feltartóztatni próbáló rendőrök feje felett felugrik az egyik négyemeletes lakóház tetejére, majd tovább rohan.
Xavier professzor az asztalra csapott mérgében.
- Ettől féltem! -dohogta. Az video azonban folytatódott. Azonban ez már minőségi felvétel volt. Valószínűleg a csatorna operatőrei készítették helikopterből.
- Jól látható a képeken, hogy a rendőrség szabályosan járt el, amikor a többszöri felszólítás ellenére meg nem álló mutánsra tüzet nyitottak. Azonban a mutáns erre csak feldühödött és nem átallot a Walter’s Wish bevásárlóközpont falán keresztül menekülni. Ezek után bizton állíthatjuk kedves nézőink, hogy ennek a mutánsnak vannak titkolni valói. Ezt a tényt megerősíti friss információnk, hogy ez a mutáns eddig nem volt nyilvántartásba véve. A legfrissebb adatok szerint Keletre tart megállíthatatlan tempóval. James Gewettet kérdezem aki a helyszínről tudósít élőben, a TV8 helikopteréből!
- Jóestét kedves nézőink, Ted. Az üldözött utáns felett repülünk éppen, azonban most feljebb kellett emelkednünk a közelben felállított magas feszültségű villanyvazetékek miatt. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a mutáns ellen. A III. rohamosztag már lezárta a közeli folyó felett elvezető egyetlen hidat. Szinte biztos, hogy hamarosan szemtanúi lehetünk a mutáns elfogásának. Alig bírjuk a tempót a mutánssal, pedig 70km/h-s sebességgel megyünk. Ha ilyen tempóval halad továbbra is akkor alig két percen belül eléri a rendőrségi kordont. -fejezte be a riporter. A szobában mindenki megdermedt. A lányok szájuk elé kapták kezüket, Scott pedig mégbosszúsabb képet vágott mint amikor megérkeztek. Vicki szeméből könnycseppek csordultak ki. A rövid szünetben a TV újra levetítette a rövid videórészletet amikor Sever átugorja az őt lövő rendőröket.
- Újra itt vagyunk kedves nézőink. Száz méterre vagyunk a hídtól és az azon állomásozó rendőrségi blokádtól. Pár másodperc és üt az igazság órája! -harsogta a riporter. S igaza lett. A hidat több száz golyóálló mellényes rendőr és katona állig felfegyverezve zárta le. Mind csak Severre várt. A híd támasztószerkezetein mesterlövészek vártak csendben. Nem kellett már sokat várniuk. Egy lakóház tetejéről leugrott Sever közvetlen a rendőrséggel szemben, tőlük alig 150 méternyire. A TV-s helikopter reflektora tisztán megvilágította szakadt dzsekijét, koszos arcát, s a két centis mélyedést, amelyet lábai ütöttek a fagyott aszfaltba. Elindult lassan a híd felé, mintha észre se vette volna a rá váró kisebb hadsereget. Már alig hetven méternyire volt a blokádtól amikor eldördült az első lövés. Az összes mutáns erében megfagyott a vér. Holtsápadt arccal meredtek a képernyőre. Nem akarták elhinni amit láttak: ok nélkül rálőttek!
Azonban ez cseppet sem tántorította el Severt. Úgy tűnt mndenféle képpen át akart menni a hídon. Eldördült a második lövés. Hosszasan visszhangzott a néma csendben. Sever megállt, de nem kapott oda sebéhez. Mintha meg sem lőtték volna. Elfordult jobbra, szembre a már leszállt TV-s helikopternek. Az operatőr rázoomolt Severre. Piros foltocskák árulkodtak arról, hogy immár ez a negyedik elszenvedett golyó általi sebe. S újra futásnak eredt. A mesterlövészek golyói zsinórban csapódtak be lába mögött. Néhány rendőr pisztolyt rántott s tüzet nyitott. De szerencsére egy golyó sem találta el. Olyan gyorsan rohant mint még soha. A folyásnak lefele futott, s közben egyre távolodott a parttól. Végül nagy kanyart vett, s egyenesen a folyó felé vette az irányt. Olyan gyorsan rohant, hogy az operatőr alig tudta rajta tartani a kamerát. Az utolsó másodpercben elrugaszkodott. Hosszasan repült. Talán most érezte magát utoljára igazán szabadnak. Nem tudom. Az biztos, hogy sikerült átugrania a folyót. Pedig az nem egy jelentéktelen csermelyecske volt, hanem a maga 20m-es szélességével már igencsak folyónak számított.
- A mutáns eltűnt a szemünk elől. -fejezte be a kommentárt a riporter. - De maradjanak velünk, hiszen helikopterünkkel hamarosan a menekülő mutáns nyomába eredünk és folytatódik a hajsza!
- Scott, Jean, Ororo, Logan azonnal indulunk! Scott indítsd az X-gépet! -adta ki a parancsokat a professzor. Szemében eszelős elszántság tükröződött. A diákok csak kétségbeesetten pislogtak körül.
- Bobby te és Vadóc felügyeltek a házra és mindenkire aki bent van. Remélem nem lesz baj és hamar hazaérünk. Ha nem, tudjátok a dolgotokat! -mondta menet közben, s eltűnt az ajtó mögött.

Az élő közvetítés most sem szakadt meg. A helikopter felszállt és teljes sebességgel száguldott Sever után. Beletelt jópár percbe míg a nyomára bukkantak. Egy hófehér réten rohant. Semmit sem vesztett kezdeti tempójából. Mintha sosem fáradna el, pedig mostanra már megtett vagy 100km-t.
Felugrott egy útra, s most a bal sávban kezdett el szaladni. Talán csak a vak szerencsén múlt, hogy nem jött senki sem vele szemben. Pár kommandós helikopter azonban leelőzte, s tőle 200m-re leszálltak az úttest közepére. Severnek azonban semmi oka nem volt rá, hogy továbbmenjen:
Az út szélén kis kerszt állt, rajta elszáradt, félig hóval félig kosszal belepett vörös rózsa volt. Ebben a pillanatban nem hallott, nem érzett, nem ismert mást, csak a régi emlékeket. Amikor még boldogan nevetett Lilivel odahaza... szép Magyarországon...

Aki meg tudja állítani

- Siess Scott mert elkésünk! -sürgette a pilótát a professzor. Bár ő is tudta, hogy Scott annyira siet, amennyire csak bír.
- Pár perc és már ott is vagyunk professzor. Inkább nézze meg, hogy hogy van a fú! -szólt hátra kissé mérgesen Dr. Grey. Nem is kellett kétszer mondani a profnak, bár kicsit kételkedett a sikerben, hiszen ha Sever kibukott magából, nem lehetett "lenyomozni". Most azonban sikerült a professzornak pár homályos foltot kivennie, miközben behunyt szemmel erősen koncentrált. A homályos foltok végül emberalakot öltöttek, s egyre jobban kiládszódtak a kezükben szorított fegyverek csövei is. Mind Severre szegeződött.
- Nincs más választásom. -jelentette ki a prof, s hatalmas levegőt vett, mintha az utolsó harcra készülne. Összeszorította szemhéjait, még ajka is remegett az erős koncentrálásban.

Az otthon ülő diákok mindvégig figyelemmel kisérték az eseményeket a televízióban. Most azonban se kép se hang. Olyan feketén ásított rájuk a képernyő mintha be se lenne kapcsolva. Egyikőjük sem értette a dolgot. Persze tippek hamar születtek, s egyik túlszárnyalta a másikat, már ami a fantázia sokszínűségét illeti.

Sever nem érzett semmit. Mintha iszonyú súlyú iszap ülepedett volna elméjére. Egy másodpercig kínzó fájdalmat érzett, majd egy hangfoszlányt:
- Professzor, azt hittem ezt nem szivesen csinálja...