Fantasy történetek - 54.oldal

-Mi ez? - tette végül fel nagynénjének a kérdést Daisy.
-Egy varázsbot. Erősíti a varázslatokat. Nagyon ritka dolog. Kevés az ilyen mágikus kristály. - mutatott a keretben ülő ásványra. Nagyon kevés. Talán az egész világon, ha van 10 darab ilyen bot. És kristály sincs több. Ez biztos nagyon régi családi ereklye ...

Az egyik este furcsa dolog történt a Lirienbeli Berezelt Utcában. Az ott lakók között többen is azt állítják, hogy élőholtakat láttak az utcában járkálni. Az élőholtakról tudvalevő, hogy Necront a sötét urat szolgálják, és a lirieni őrség egyből elpusztítaná őket, ha felbukkannának, így a lirieni rendfelügyelet vezetője kizártnak tartja, hogy tényleg élőholtak jártak volna a Berezelt Utcában...

- Ezen az órán az elemi pajzs varázslattal fogunk megismerkedni. Az idén nem sok új varázslatot veszünk, és csak az ünnepekig tanulunk újat, azután ismétlünk a utolsó vizsgákra. Sokat fogunk gyakorolni, és mint mindig, mindenhol kevés új dolgot veszünk. Tehát az elemi pajzs megvéd minden elemtől, legyen az tűz, jég, víz, föld vagy egyéb varázslatfajta. De nem ez a legerősebb pajzs, majd még arról is tanulunk. A varázsige: Alas Elemental. Próbálkozzatok...

- Transportus Lirien... - a szóra hófehér köd vette körül őket. Majd egy hatalmas fény villant fel, Harry és Daniel is becsukták a szemüket. Úgy érezték az egész ház forogni kezd, de mikor kinyitották a szemüket egy kicsi kőszobában voltak, körülöttük 3 sárga kör pulzált. Mind a hárman kiléptek a körből és a szobából...

Harry és Ginny azonnal hátra fordultak, s most megpillantották a zaj forrását, mely a bokrok felől közeledett feléjük. A bokrokat széthajtva és a fák takarásából előlépve egy tucat kentaur vágtatott a tisztás felé, hogy társaik segítségére siessenek. Az első roham egyszerűen átugrott Harryék feje fölött és a halálfalókra rontott, lábdobogásukkal megrengetve a földet...

A mágus feladata az volt, hogy megölje a megzavarodott Eroest. A dolgot sikeresen véghez vitte, s mikor látta ellenfelét holtan a földre rogyni el is ment, amilyen gyorsan csak tudott, így nem vette észre azt, ami ezután történt...

- Olyan bonyolult ez az egész. Igazából mi – mi mindannyian – egy család voltunk valamikor… minden varázsló és sok mugli. Aztán minden összezavarodott Voldemort miatt. – Harry felnézett a nagymamájára. – Jó lenne tisztábban látni a dolgokat. De amikor azt hiszem, minden letisztult, újra zavarossá válik...

Harrynek bevillant az agyába egy régi emlék, s rögtön előhúzta a varázspálcáját. Óvatosan célzott vele, majd kiszórta a bűbájt – Ginny táskájának alja hangos reccsenéssel kiszakadt és a lány füzetei és tintatartója a földön kötött ki. A tintatartó furcsa mód nem tört ezernyi darabra, hanem békésen megállt a talpán, várva, hogy gazdája felvegye...

Az ajtó hangtalanul elvált a kerettől, ahol a hosszú égésnyom húzódott, és kitárult. Apró faforgács és szálkák potyogtak a földre, de az ajtó olyan halkan mozdult, mintha némító bűbájt szórtak volna rá.
Harry, Ron és Hermione besurrantak az üzlethelyiségbe, de mielőtt becsukhatták volna az ajtót, hosszú reccsenés hallatszott, ami az éjszaka csöndjében aggasztóan zajos volt...

- Arthur, ez nem hivatalos megbízás – folytatta az igazgatónő. – Nincs köze a Főnix Rendjéhez, Mundungus bandájához azonban annál több.
Mr Weasley vonásai megkeményedtek.
- Hogy érted ezt?
- Pomona látott valakit az üvegházban, mielőtt riasztotta volna az őrszolgálatosokat. Egy kék taláros, csuklyás illető – talán az, akiről te is beszéltél, mikor Mundungus Fletcher…