Csodák Világa (5.)

5.fejezet
Egy régi barát

Elkezdődött az utolsó két hét a nyárból. Daisy Daniel és Harry most már nap nap után együtt lógtak. Harry ebben a két hétben egyáltalán nem beszélt Amyvel, de nem is hiányzott neki. A két legjobb barátjával nagyon jól múlatták az időt. Luthinenel sem beszélt, de látszatra úgy tűnt, kibékült Michaellel. Mikor találkoztak mind a ketten, Harry és Luthine, szűkszavúak voltak egymáshoz. Daisy néha faggatózott, de Harry nam szólt semmit a beszélgetésről, ami a kávéházban történt. Minden percét kiélvezték a szünetnek egész az utolsó vasárnapig. Vasárnap este aztán elkezdtek a készülni. Harry elővett egy utazó táskát és kinyitotta. A szekrényéhez lépett és elővette a ruháit. Szépen összehajtott mindent, kikészítette a másnapi ruhákat, majd berakta a többit a táskába. Egy másik táskába a tankönyveket, füzeteket, lapokat, pergameneket, tollakat, és egyéb felszereléseket tette. Mikor készen volt a két táskát az ajtó mellé tette, és még egyszer megnézte a kikészített ruhákat, ami egy pólóból, egy farmernadrágból, zokniból, és egy ruhából állt. A ruha zárt, hosszúujjú talár volt. A magas, merev gallér és a szintén merev váll vörös és arany színben játszik. A talár hosszú ujjai sárgás árnyalatúak, rajta barnás, lángszerű mintával díszítve, s maga a vörös ruha - melyet aranyszín motívumok és elől lefele szélesedő, lila keretű, aranyszín trapéz ékesített- könnyeden hullik alá, alig pár cm- rel érve a felszín fölé.

Mikor a cipőt is leellenőrizte, amely illett a talárhoz. Mikor végzett a táskákat egymás mellé tette és lement a konyhába, ahol már Daniel és Daisy is lent volt. Mikor meglátták Harryt összesúgtak.
- Neked ilyen sokáig tartott? - kérdezte kuncogva Daisy, de mielőtt válaszolhatott volna Harry, Írisz jelent meg az ajtóban mérges tekintettel.
- Daisy, Daniel azonnal visszamentek a szobátokba... úgy néz ki a táskátok úgy néz ki belülről, mint egy csatatér... Harry láttam te szépen összeszedtél mindent, de nektek sok minden ki maradt... nem a gyorsaság a fontos, hanem a precizitás.. egy kettő. - Harry vigyorogva figyelte, ahogy a két unokatestvére morcos képpel felballagott az emeletre. Nekilátott enni. A vacsora után felsietett az emeletre. Dan és Daisy még mindig pakolhattak, mert nem látta őket. Besétált a szobájába, és lefeküdt aludni.

Másnap reggel a család korán kelt. Most csak ők hárman utaztak, és a többiek maradtak. Reggel 8- kor mind a hárman beléptek a kamrába, fogták a két- két táskát fejenként és elindultak. A transportus bűbájjal pillanatok alatt Lirienben lettek. Mind a hárman elindultak az Utazók Utcáján, majd a főutcán folytatták útjukat. Az akadémiára menet sok ismerőssel találkoztak. Daisy le is szakadt tőlük, s az osztálytársaival folytatta az útját. Daniel és Harry köré is gyűltek ismerősök, s mire a főtérre értek az Akadémia bejáratához, már jó nagy diáktömegbe tették. A tömeg a templom előtt és a szobor körül volt, és lassan szivárgott befele a kapun, amely bár hatalmas volt, csak lassan fogadta be a 6 évfolyamnyi diákot. Harryék a tömeg közepe fele álltak így délután 2- 3 óra fele be is jutottak a kapun, és 7 órára már minden diák az első emeleti nagyteremben volt. Mindenki helyet foglalt az asztaloknál évfolyamok szerint. Összesen 7 asztal volt a nagyteremben. 6 a diákoknak és persze egy a tanároknak. A vacsorát hamar elkezdték behordani. 8 órakor már mindenki hozzálátott a vacsorához. A vacsora után mindenki elindult a saját emeletére. Harry és Daniel az 5 re, Daisy a 4. re ment. Harry ismerte már ezt az emeletet, hiszen tavaly is ezen az emeleten volt. A szobák is csak 2 évente változnak, mikor új emeletre kerültek. Harry felment az emeletére, majd követte a többieket az emelet végén lévő szobába. A szobában egy tanár ült egy asztal mögött.
- Harry Jhons. - mondta a nevét, mikor sorra került.
- Tavalyi szoba... szobatárs nem változott. - Szólt a tanár, és Harry kezébe nyomta az 5- ös kulcsot. Daniel rávigyorgott Harryre. Ebben az évben is szobatársak lesznek. Visszasétáltak a jobb oldal 5- ös szobájához. Harry kinyitotta az ajtót, s közben a négyes ajtóra nézett, vajon kil lesznek idén a szomszédaik. Kérdésére meg is kapta a választ ugyanis Luthine és Victorine Derir lépett melléjük.
- Szia Harry... - köszönt Luthine és belépett a 4- es ajtón. Victorine követte. Harry kicsit fanyarú képpel belépett a szobájába. Lerakta a cuccait az ágyára. Daniel szintén ezt tette, majd elkezdtek kipakolni.
- Lemegyünk még a városba?
- Nem, megkeresem Amyt...
- A 6- ba, nem kell messze menned... - szólt Daniel. - Hallottam mikor Lily megkérdezte a szobáját... mellesleg láttad Victrinet... olyan, olyan gyönyörű az a lány... és...
- Észre sem vett... ismerem. - mondta Harry majd kilépett az ajtón, és kopogott a mellette lévőn.
- Pillanat. - szólt egy hang, majd kinyílt résnyire az ajtó és egy ciánkék szempár nézett ki rajta. - Szevusz Harry... Amyt keresed? Mindjárt kihívom. - mondta majd becsukta az ajtót. Harry felsóhajtott, mikor Amy kilépett az ajtón.
- Szevusz Harry... örülök, hogy látlak. - szólt tartózkodóan a lány, majd Harryre nézett. - Nem kerestél egészen azóta...
- Tudom... és sajnálom...
- Tudom... szakítani akarsz... szép két hét volt... de tudom Luth jobban tetszik... nem kell elmondanod... hát viszlát Harry remélem azért barátok maradunk. - zzal bement és bevágta az ajtót. Többen kinéztek, de akkora már Harry visszasietett a szobájába. Daniel rossz állóan megcsóválta a fejét.
- Szakítottatok... pedig Amy kedves lány...
- Hallgatóztál?
- Nem... hát... egy kicsit... Amyt hallottam...
- Én csak annyit mondtam neki, hogy “tudom... sajnálom...” és úgy akartam folytatni, “hogy nem kerestelek meg”... félreérthette. De nem zavar, ha szakítottunk, hát szakítottunk. Nekem így is jó. Azzal levetette magát az ágyra, és az éjjeliszekrényre lerakott egy órát. Az óra 9- et mutatott. Harry felült az ágyon, és beállította reggel 6- ra az órát. Ugyanis fél héttől adnak reggelit, és az órák8 kor már kezdődnek.
- Szerintem feküdjünk le. - azzal bebújt az ágyba és betakarózott. - olts le a lámpát légy szíves. - Daniel átöltözött majd leoltotta a gyertya lámpát és lefeküdt ő is.
Másnap reggel az óra ébresztette őket hatkor. Fáradtan felkeltek és megmosakodtak. A szobához tartozott egy kicsiny fürdőszoba is. Mind a ketten felöltöztek majd elindultak reggelizni. Harry a talárját vette fel, Danielen pedig a zöld új druida ruhája volt. Lassan leértek az első emeltei nagyterembe, majd leültek a 6- osok asztalához. Akikkel nem találkoztak még azokkal beszéltek, majd hozzákezdtek a reggelihez. Hét óra körül mindenki végzett ekkor az kasztvezető tanárok összehívták a saját diákjaikat, ahogy szokták. A varázslók is megkeresték Peter Peger tanár urat a tanári szobájában.
- Diákok... jó újra titeket látni. Ha nem gond a végzősökkel kezdeném. Tehát: Amy...
- Jelen tanár úr. - állt fel a székről, amire a tanár leültette őket. Átvette az órarendjét és visszaült.
- Amy te azok között vagy akiket jelöltem a versenyre. A végzős évfolyamból az egyik. Remélem készültél a nyáron. Az órák előtt fél nyolckor beszélni fog erről az igazgató úr.
- Rendben.
- Elise... az órarended.
- Jelen. - állt fel a Harry mellett ülő barna hajú lány. Átvette az órarendet majd visszaült.
- Harry... - Harry felállt, nem mondta hogy jelen, semmi ilyesmi, csak odaballagott. Átvette az órarendet, majd visszaült. - Te is nevezve vagy mint tudod.
- Igen tanár úr. - Harry nem nézett Amyre.
- James Seit... - szólalt meg Peger Professzor újból. Harry másik oldaláról kelt fel egy magas fekete hajú barna szemű ifjú. Harry legjobb barátja volt a varázslók között. Az ifjú felállt átvette az órarendet majd visszaült Harry mellé megnézte a papírt, majd Harryhez hajolt. - Nem leszünk túlzsúfolva.
- Nem hála az isteneknek.
- Tom Dilen, az utolsó a végzősök közt. Tessék Tom. Ti mehettek is. Jöhetnek az 5- öd évesek... - Harry és James felállt, ahogy Amy, Elise és Tom is. Kiballagtak a tanáriból és visszamentek a nagyterembe. 7:10 kor már minden végzős újra a helyén ült. A tanári asztaltól hiányoztak még a kasztvezető tanárok. Daniel már ott ült az asztalnál mikor Harry és James odaért.
- Szia Dan...
- James... nem is láttalak... Hányas szoba, kivel?
- Tommal... a hetesben... mint tavaly.
- Mi jól jártunk... - szólt Harry majd leült Dan mellé. - Ismét egymás mellé.
- Szeret titeket a sors. - válaszolt James és Harry mellé telepedett le. - Milyen az órarend?
- Hát nem rossz. Lyukas. Például 3. órám sosincs, 6. csak egyszer van, de a többi gyakori. A hétfő első órákat megúsztam... nektek.
- Nincs 8. óránk, és hetedik is csak egyszer. Fél 5 kor általában elszabadulok. És vannak itt ott nagyobbacska lyukak. Nem lesz rossz ez az év. Csak érdekel ez a verseny.
- O... igen nálunk is jelőltek kettőt minden évfolyamból.
- Téged?
- Igen és David Howardot.
- Nálunk Harryt és Amyt... szép csata lesz itt. 12 személyből csak egy képviseli az iskolát, minden kasztban.
- Érdekes lesz, és mikor tudjuk meg ki az?
- Fél nyolckor...
- Remek. - nézett az órájára Harry. - még 5 perc. - Lassan az elsőévesek is visszajutottak az asztalukhoz. A tanári asztal is megtelt lassan, és pontosan fél 8- kor az igazgató Demon Winterder felállt. Ezüst haja, és ezüst szeme végignézett a diákokon. Mindenki elhallgatott, és minden szem ráirányult.

- Kellemes napot, és kellemes új tanévet kívánok minden diáknak, és tanárnak, főleg az újaknak. A mai napon nem csak köszöntőmet mondanám el, hanem azt is hogy ebben az évben 14 iskola, köztük a Lirieni Akadémia diákjai összemérik tudásukat. A mi iskolánk különleges helyen van mivel mi ellentétben a többi iskolával minden kasztból indíthatunk versenyzőt. A kasztvezető tanárok minden évfolyamból kiválasztottak két személyt, így minden kasztból 12 embernek van lehetősége tovább jutni. A kasztok, mint önök is tudják a következők. - egy férfi lépett be a terembe kezében egy üveg gömb akváriummal benne cetlikkel, és lerakta az igazgató előtti asztalra. - Varázslók... - belépett egy újabb, és egy ugyanolyan akvárium került a másik mellé. - ...papok... - sorba jöttek az akváriumok - ...druidák, lovagok, harcosok. - mikor mind az öt ott volt, az igazgató befejezte a sorolást. - Most pedig kihúzzuk a versenyzőket. A varázsló kategóriában az iskolánkat... - belenyúlt az első akváriumba és kihúzott egy cetlit. Kinyitotta és felolvasta a nevet. - Harry Jhons fogja képviselni... a pap kategóriában – és húzta a másikból a cetlit. - Luthine Elson, a druidákat David Howard, a lovagokat Milly Gargov és a harcosokat Lily Hetch. A nyereményt a legeredményesebb tanuló fogja elvinni, így még a kasztok között is verseny lesz. Először az iskolának kell győznie. Ez az iskolák közötti kaszton belüli versenyek által szerzett pontokból alakulhat ki. - A mi iskolánk pontjait, mivel nálunk minden kasztból indul leosztják 5- tel. - Tehát abban az iskolában amelyikben több a tanulók által összegyűjtött pont abban lesz a győztes, de az egyéni pontszám alapján lesz kiválasztva a győztes. Hogy megmagyarázzam: Lehet, hogy a mi iskolánkban gyűjti a legtöbb pontot egy diák egyénileg, de ha az iskola összesített pontja szerint nem az első, akkor a legtöbb pontos diák nem nyerheti meg a versenyt. - az igazgató most elhallgatott egy kicsit, és csak akkor szólalt meg, mikor egy újabb tárgyat hoztak be neki.- A nyeremény ez a medálion. - lehúzta a tárgyról a bársony abroszt, ami alatt egy arany láncon lógó hosszú kristály volt. A kristály tükörként verte vissza, és prizmaként törte meg a fényt szivárvánnyá alakítva. Tehát gyönyörű volt. Az igazgató letakarta és elvitette a medáliont, majd újra a diákokhoz fordult.
- Ma este érkezik meg a másik 10 iskola versenyzője. Fogadjátok őket az Akadémiához méltóan. Most pedig mindenki készülődjön az első órájára. - Az igazgató elindult kifele a tanárokkal együtt. Harry ránézett az órarendjére, majd Danielre.
- Megyek, készülök, nekem van első órám. Dupla átkok. Kíváncsi leszek a tanárra. - Azzal elköszönt Danieltől és Jamesszel elindult a 6. emeletre. Harry bement a szobájába, majd előszedte az Átkok VI. című könyvet, az Átkok V. is, hátha kell, a tollait, tintát, pergament és füzetet. Ezeket belerakta egy oldaltáskába és elindult a 2. emeltre. A 2. emelten voltak azok a termek amiket a mágia használatra szántak. Az átkok óra pedig az egyik nagyteremben, előadóban volt. Bár Harry osztálya, még a papokkal sem volt túl nagy számú. Mikor odaért a teremhez már a papok és a többi varázsló ott volt. A tanár csak ezután jött. Egy 80 év körüli öreg ősz alacsony férfi jött a teremhez. Harry azonnal ráismert, hiszen 5 éve ő tanította erre a tárgyra. Tehát ez a tantárgy nem váltott tanárt. A többieken is ez az érzés futhatott végig mivel mindenki arcán egy fintor jelent meg.
- Befelé. - szólt szigorú hangon az öreg, miután kinyitotta az ajtót. - Álljatok kettes sorba az asztalom előtt. - Mindenki sietve bement, és kettesével beálltak. A tanár besétált az asztala mögé majd végig nézett rajtuk. - Fogynak... Mr. Harrys hánnyal vannak kevesebben mint tavaly:
- 15 személlyel uram.
- És önök Miss Merin?
- 7 személlyel uram.

- Akkor az ülésrend. Első padok: A jobb oldali: Seit és Belama. A bal oldali Jhons és Elson. Mögöttük Markovic és Dilen. Seiték mögött Merin és Harrys. Mögöttük Engon fog ülni. Nincs meg a három sor... 9 ember. Így lényegesen egyszerűbb lesz tanítani... Helyetekre! - mindenki villám gyorsasággal ült le a helyére. Elővették a könyveket a papírokat, füzeteket tollakat. - Gondolom mindenki tudja még a nevem. Ha valaki elfelejtette volna... Belama azonnal frissítse fel a többiek emlékezetét. - Susanne azonnal felugrott és állva, kihúzva magát egyenesen a táblára szegezte a szemét és válaszolt hangosan érthetően.
- Pete Girob Professzor Úr.
- Remek. - akkor kezdjük az órát, és ezzel elkezdett magyarázni. Harry csak ekkor nézett körbe a teremben ami megváltozott. Az asztalok és a tábla volt csak ugyanaz. A terem viszont, mintha könyvtárrá változott volna. Ez lehet a tanár úr újabb hóbortja - gondolta Harry, ugyanis Girob Professzor minden évben valami újjal rukkolt elő. Most a könyvek bolondja lett.
- Jhons!
- I... - Harryt megijesztette a hirtelen felszólítás, de tudta a dolgát, állásba ugrott és felemelt fejjel szólalt meg. - Igen professzor úr?
- Mondja mivel fejeztük be a tavalyi anyagot?
- A betegség átoknál tanár úr.
- Hogy hangzik?
- Dolencia.
- Leülhet. - Harry gyorsan leült és kinyitotta a füzetét.
- Tehát idén a veszélyes átkokkal fogunk megismerkedni, de előtte befejezzük a tavalyi anyagot. A dolencia, a betegség átok mellett a gyengítő átok magasabb fokát is megtanuljuk. Mind tudják... Seit!
- Igen uram? - pattant fel James.
- Gyengítő átok?
- Enclenque. - vágta rá a fiú. Girob bólintott és jelezte, hogy leülhet.
- A gyengítő átok erősebb változata a Caídos. - kisietett a teremből, majd visszatért ketreceket hozva, és minden asztalhoz lerakott egyet. - Gyakorolják. - A teremben kinyíltak a ketrecek, kikerültek a patkányok, és felhangzottak az első caídos szavak elhangzása. Harrynek és Luthinenek nem ment valami jól, de nem voltak egyedül. Mikor két óra múlva kisétáltak a teremből, már megkapták a dorgálást Girobtól, és az első leckét is, ami az átok gyakorlása volt. Mivel két óra között csak 15 perc volt, és a varázslóknak volt 3. órája így mindenki futva tette meg a 3 emeletet. Mindenki besietett a szobájába előkapni a Minden amit tudni kell egy varázslónak című könyvet. Harry és belerakta a táskájába. Épp indult volna mikor Daniel is beérkezett.

- Hol lesz az óra?
- A másodikon... majd megtaláljuk a többieket. - megvárta Danielt majd sietve elindultak a fejlesztő varázslatok órára. Becsöngetés előtt egy perccel értek a teremhez. Ez a tanár sem volt új, mivel a tanár a druidák kasztvezetője volt. Nimue Merile Professzor asszony. A hölgy egy kedves mosolyú fiatal tanár volt. Barna gyűrűgöndör haja most fel volt kötve, mosolygós barna szemei most is csillogtak.
- Gyerünk befele. - szólt miután kinyitotta a terem ajtaját. Mindenki leült egy asztalhoz. Mindenki külön padhoz került. A fejlesztő varázslatok terme nem volt nagy. A padok egy személyesek voltak, és 15 volt belőlük. A teremben más nem igazán fért el, csak még a tanári asztal, tábra, néhány polc egy két könyvvel. Mindenki megállt egy padnál és várt. Minden tanár szereti a saját ülésrendjét alkalmazni, és ezt ők már megszokták. Merile Professzor az asztala mögé sétált.
- Látom megfogyatkoztunk... ilyen sokan nem akarják befejezni az iskolát kár... nézzük. David Howard?
- Jelen...
- Jobb oldali padsor első pad. Gertrudis Minerva?
- Jelen...
- Bal oldali padsor első pad. Daniel Wilson David mögé. Victorine Derir Gertrudis mögé. - a druidák leültek a helyükre. - Lássuk a másik osztályt. Amy Merin kérem Daniel mögé, Elise Engon Victorine mögé. Harry Jhons Amy mögé, James Seit Elise mögé, és Tom Dilen... ön kérem Harry mögé üljön. - A varázsló tanoncok is leültek a helyükre és várták a professzor folytatását. - Ezen az órán az elemi pajzs varázslattal fogunk megismerkedni. Az idén nem sok új varázslatot veszünk, és csak az ünnepekig tanulunk újat, azután ismétlünk a utolsó vizsgákra. Sokat fogunk gyakorolni, és mint mindig, mindenhol kevés új dolgot veszünk. Tehát az elemi pajzs megvéd minden elemtől, legyen az tűz, jég, víz, föld vagy egyéb varázslatfajta. De nem ez a legerősebb pajzs, majd még arról is tanulunk. A varázsige: Alas Elemental. Próbálkozzatok.

Szerencsére az órának gyorsan vége lett, mivel senkinek sem sikerült jól elsajátítania az elemi pajzs bűbájt. Harrynek most lyukas órája volt, így úgy döntött lemegy Lirienbe. Gyorsan lerakta a táskáját a szobájába, és már sietett is le a barlanglépcsőkön. Csak akkor fogta lassabbra az iramot, mikor már a kapunál volt. A kapu mindig nyitva volt nappal, így Harry kisétált rajta és ott találta magát Lirien gyönyörű főterén. A főtér most zsúfolásig volt emberekkel. Hosszú sorok álltak egy egy kihelyezett asztal előtt. Az asztalok mögött pedig férfiak ültek és írtak valamit. Lábuknál és könyöküknél hatalmas kupac papír volt. 5 ilyen asztal állt a főtéren. Harry közelebb akart menni, de nem tudott, így letett róla. A sorban állók senkit nem engedtek maguk elé. Harry kikerülte az asztalokat jó messze és elindult a főutcán a kávézó felé. Épp odaért volna mikor egy hang megállította.
- Harry! - hirtelen hátrafordult, majd mosolyra húzódott az ajka.
- Robert! Robert Frost! Szia! - köszönt boldogan neki, majd a kávézóra mutatott. - Beülünk?
- Persze. Az egyik kedvenc helyem.
- Nekem is. - betértek. Lizzy máris hozta a szokásosat mire ők leültek egy asztalhoz. - Mesélj, mért nem jöttél vissza idén?
- Beálltam a hadseregbe. Úgy döntöttem hasznosabb vagyok ott, mint itt.
- Én is szeretnék, de sajnos...
- Egy varázslónak végig kell járnia... egy varázslónál gond ha valamit nem tud, mert nem tanították rá...
- Pontosan, de nem baj, idén én is végzek, jövőre, vagy már a nyáron csatlakozok valahova.
- Akkor gondolom, most nem írattad fel a neved...
- Hova? - kérdezte kíváncsian Harry.
- Toborzás folyik a főtéren. Kell a sereg. A mostani az alsó még kettő lesz. Egy az ünnepek után, és egy a tanév végén. - magyarázta Robert a főtéren lévő hosszú sorokat. Harry elgondolkozott.
- De persze nem csak toborzáson lehet bejutni, sőt úgy nem is érdemes. Többre viszed, ha jelentkezel valahol személyesen.
- Értem. - mondta elgondolkodva, majd ivott egy kicsit a csokiból. - Úgy sajnálnám, ha Necron győzne. Ezek a gyönyörű helyek.
- Lirien lesz az utolsó amit megszerezne... még akkor is, ha győzelemre jutna. Lirient nehéz bevenni... és mindenki védené. Itt nem élnek gyávák, csak bátrak.
- Biztos vagy benne?
- Igen, amikor baj lesz, te is meglátod. De remélem messze lesz még a baj... - azzal az ajtóra nézett és felsóhajtott. - Nocsak... Luthine! - Harry hirtelen az ajtó felé fordult. Tényleg Luthine állt az ajtóba. Rámosolygott Harryre, vagy Robra, majd leült egy asztalnál. - Mért nem jött ide?
- Valószínűleg kerül engem... - mondta Harry.
- Tényleg? Mi van köztetek?
- Semmi... Még... de ki tudja... - szólt zavartan. Rob láthatta, hogy Harry nem igazán szeretne beszélni erről, mivel témát váltott és levette a szemét Luthineról.

- Tanárok élnek még?
- Sok az új, bár még nem volt egy új tanárral sem órám... talán megúszom az újakat, bár Girobot lecserélhették volna.
- A jó öreg Girob. Hallottam hírét 5 év alatt, bár megúsztam hogy tanítson.
- Nektek elég kevés órátok volt...
- Igen de sokszor... Heti 6- 7 közelharc, napi 4 távol harc... rémes, de tudom jót tett. Most az egyik legjobb helyen vagyok, és megbecsülnek. Ott én vagyok az egyetlen Akadémiás.
- Az jó, ha megbecsülnek... de mond hallottál valamit az akadémia védelméről?
- Az akadémia védelméről? Mért kéne védeni az akadémiát?
- Lesz egy verseny, 11 iskola versenyzik, és az akadémia tartja a versenyt, tehát a többi 13 iskola küldöttjei itt lesznek. Ez a verseny, ha Necron fülébe jut...
- Nem hiszem, hogy megtámadná Lirient mikor a másik 10 iskola legjobbjai is itt lesznek.
- Nah igen...
- Ne is törődj ezzel. Semmi gond nem lesz. De most mennem kell, várnak a többiek...
- Nekem is kezdődik hamarosan a következő órám, visszamegyek az akadémiára. - mind a ketten felálltak. Harry kifizette a két forrócsokit Lizzynek, majd távoztak a kávézóból. Visszasétáltak a főtérre, és egy baráti öleléssel elváltak. Harry elindult a barlang lépcsők felé, s észre sem vette, hogy csatlakoztak hozzá.
- Hallom szakítottál Amyvel... - szólt a mellette álló lány, akiben Harry Luthinet ismerte fel. - Sajnálom, tényleg.
- Ő szakított velem... azt hiszem...
- Akkor még jobban sajnálom. - arcán tényleg őszinte sajnálat látszott. - Tudod amit mondtam 2 hete.. hát... izé... bocs.
- Semmi baj. Nem változtatott semmin.
- Azért bocs. - mondta és szaporább léptekkel folytatta az útját felfele.