Csodák Világa (4.)

4.fejezet
Lirieni főutca

Másnap reggel Harry úgy ébredt, ahogy olvasni kezdett. Könyvei félig az ágyán, félig a padlón hevertek. Rajta az előzőnap felvett ruha volt. Gyorsan átöltözött, majd összeszedte a könyveit. Lesietett a konyhában. Az óra reggel 7 órát mutatott. A konyhába egy személy volt. Írisz. Szemei alatt karikák sötétlettek. Mikor észrevette Harry megszeppent arcát elmosolyodott.
- Még nem jöttek haza. - mondta csendesen. Harry részvéttel ránézett majd elmosolyodott ő is.
- Feküdj le, majd én megvárom őket. Biztos vagyok benne, hogy elkapta őket a bulizás.
- Hát. Nem is tudom.
- Menj csak. - Írisz köszönöm- öt rebegett, majd elindult felfele a szobájába. Anett jött le nemsokára. Ő sem aludt teljesen jól, mert fáradtnak tűnt.

- Valami történhetett... Apád, és Peter se jöttek még haza... és ahogy Íriszt megnéztem Daniel és Daisy se.
- Nem, tényleg nem... még - szólt Harry, és nekiállt hogy kávét és valami reggelit üssön össze a családnak. A kávé 5 perc alatt kész lett, a reggeliben pedig Anett segített neki. Mikor készen lett a rántotta, mellé egy egy bögre kávé neki is láttak. Ekkor nyílott az ajtó és az előszobából hangok szűrődtek ki.
- Anyátok nem lesz túl boldog.
- Nem járt már busz, úgyhogy kivettünk egy szobát, nem volt drága és normális helyen volt a panzió, tényleg! - Harry és Anett felálltak, majd kisiettek az előszobába. Ott állt Daniel, Daisy, Erik és Peter is.
- Sziasztok... - szólt közömbösen Harry és visszatért a reggelijéhez. Úgy döntött megjátssza, hogy nem aggódott. Anett is így dönthetett, mert csevegő hangon megszólalt.
- Na végre, azt hittem kihűl a reggelitek...Gyerünk, gyerünk asztalhoz. - A négyes csapat leült az asztalhoz. Harry ekkorra már befejezte a reggelit.
- Akkor én megyek. Szia anya, apa... Majd dél fele jövök is. Sziasztok.
- Várj Harry, azt hittem megcsináljuk a nyári feladatokat. - szólt Daniel.
- Azt tegnapra terveztünk, és én meg is csináltam, mára megbeszéltem Amyvel egy találkozót... ja! A leveleitek ott vannak a tűzhely fölött. Sziasztok. - Harry csak délben ért vissza ebédre, így csak délben tudta meg mit írt a barátai levele.
- Egy 3- as, gyógynövénytan a többi jó... - mesélte Daniel. Daisy mindenből kitűnő lett. Ő két osztállyal járt a fiúk alatt. És ő is meghívást kapott azok közé akiket majd kiválasztanak Lirieni akadémia versenyzőjének. Daniel nem volt olyan jó, hogy versenyre hívják, biztosan sokkal jobbak is járnak nála az osztályába. A család elkezdett készülődni, hiszen másnap dupla születésnapi buli lesz. Buli, a családon belül. A takarítás és a díszítés után mindenki lefeküdt aludni, mondjuk Daisy és Daniel nem úszták meg a délután folyamán Írisz dühkitörését. A másnapi buli fantasztikus volt, az idő gyorsan telt mindenki jól érezte magát. Ezek után vasárnapig minden rendben ment. Vasárnap este összepakoltak mindent ami a Lirieni vásárláshoz kell. Aztán korán nyugodni tértek.

Másnap reggel, hétfőn, korán kelt fel a kis csapat. Mindenki megreggelizett, és ma különös ruhákba öltöztek. A stílus a középkori ruhákra emlékeztetett. Harryn valamiféle talárszerűség volt. Daisyn egy hosszú arany, fehér ruha volt, középkori stílusú. Daniel egy zöld bőr ruhát, és egy bőrnadrágot vett fel. A szülők is hasonló öltözeteket vettek fel. Mikor készen voltak az emeleti folyosó legutolsó szobájához mentek. Ez soha nem nyitották még ki. Most kinyílt. A belseje egy kicsi kamrához hasonlított, semmi különös nem volt benne.
- Gyerekek, először ti. - szólt Anett csendesen, mire a három gyerek belépett a kamrába. Harry maga mögött becsukta az ajtót. Majd Daisyre és Danielre nézett.
- Mehet?
- Igen. – válaszolt a lány, majd összeszorította szemeit. Harry se nagyon kedvelte ezt a fajta utazást.
- Transportus Lirien... - a szóra hófehér köd vette körül őket. Majd egy hatalmas fény villant fel, Harry és Daniel is becsukták a szemüket. Úgy érezték az egész ház forogni kezd, de mikor kinyitották a szemüket egy kicsi kőszobában voltak, körülöttük 3 sárga kör pulzált. Mind a hárman kiléptek a körből és a szobából. Harry becsukta az ajtót. Néhány pillanat múlva Anett és Írisz, majd Erik és Peter is megérkezett. Mikor ők is kiléptek elindultak a folyosón, amelynek falai szürke kőfalak voltak, s rajtuk régi képek lógtak. A folyosó egyenes volt, és a végén egy ajtóval. Mind a heten kiléptek az ajtón. Harry csukta be. Az ajtó egy egyszerű fa ajtó volt, és rá volt írva: Jhons, Wilson. Az utcán, ahol voltak rengeteg ilyen ajtó volt. Volt olyan, amelyikre 100 nevet véstek, de az egy nagy házba vezetett és nem egy kis kamrába. Végigsétáltak az utcán. Harry szerint legalább 300 ajtó volt az utcán és mindegyik egy szürke falú kocka épületbe vezetett. Az utca hosszú volt, és zsúfolt, sokan érkeztek, és sokan léptek ki az ajtókon. Harry ismerősöket is látott, tanárokat, és tanulókat egyaránt. Mind egy felé tartottak a főutcára.

A főutca már egészen más volt. Gyönyörű régi típusú épületek egész sora tárult a járó- kelők elé. Ez nem volt zsúfolva, mint az Utazók Utcája. A főutca gyönyörű volt. Boltok, fogadók és más egyéb épületekkel volt teli.
- Hát akkor szedjétek össze ami kell, találkozunk a Fehér Unikornisban. Nekünk is van dolgunk még. - Harry Daisy és Daniel magára maradt, a négy szülő pedig elindult az utcán.
- Nah akkor kezdjük a könyvekkel. - szólt Daisy, és elindult a Sugárzó Lapok feliratú épület felé.
- Mért pont a Sugárzó Lapok? - kérdezte elnyűtten Daniel.
- Hát mert... te mondtál valamit? - kérdezte dühösen Daisy. És belépett a boltba. A bolt hatalmas volt, teli pocokkal. A polcokon pedig könyvek voltak. Minden tele volt könyvekkel. Daisy és Harry beljebb léptek, és elindultak a sorok között, de Daniel nem volt hajlandó velük menni. Harry vállat vont és elindult megkeresni a könyveit.
- Segíthetek? - Lebbent oda hozzá egy fiatal kedves nő. A haja ezüstszürke volt, de nem öregítette, ellenkezőleg, nagyon jól állt neki Harry szerint. Szemei lilák voltak és csillogtak az izgalomtól, hogy segíthetnek. Harry zavartan odaadta a levelet, ami nála volt. A nő átnézte. - Pillanatokon belül összeszedjük.
- Köszönöm. - és elindult utána.
- Tehát... Elíz Becrem: Átkok VI... - elkezdett matatni a polcok között, közben megszólalt. - Akadémiai varázsló vagy igaz? Végzős?
- Igen - mondta Harry, közben nézegette a könyveket. Horr Ger: Hogyan legyünk druida varázslók? Ez a könyv felkeltette az érdeklődését. Levette a polcról és kinyitotta. A lapok egészen újnak tűntek. Elkezdte olvasgatni a könyvet, egészen addig, amíg a nő fel nem kiáltott.
- Heuréka! Tessék ez az utolsó példány... - szólt, majd elővette egy másik cetlit és egy tollat. - Elíz Becrem: Átkok VI. Kifogyott, rendelni kell. Rendeben nézzük a többit. - Negyed óra alatt összeszedték a könyveket. Közben Daniel is csatlakozott, és neki is megkeresték a könyveket. Pár perc múlva Daisy is előkerült könyvekkel a kezében. A pénztárnál leszámláztak nekik mindent. Egy másik boltban vettek 3 mágikus táskát, amibe minden belefért, és még a súlyt is csökkentette, így sokkal egyszerűbben folytatták a vásárlást. Egész délelőtt vásárolgattak. Harry vett tartalék papírokat, füzeteket, tollakat. Daniel vett még néhány gyógynövényt, és varázsital hozzávalót. Daisynek szüksége volt egy új kardra, mivel a régi kicsorbult a tavalyi utolsó vizsgáján. Harry is nézegette a kardokat, mert az övé is régi volt, de nem akart újat egyenlőre. Mikor mindent befejeztek kora délután beültek a Hideg Ízek cukrászdába, és ettek egy egy kehely fagylaltot, majd elindultak a Fehér Unikornisba. Ez volt az egyik legjobb, és legszebb fogadó a városban. A főtér közelében volt. Kívülről hófehér falai, és csodálatos nagy, csillogó ablakai voltak. Harry és barátai mikor beléptek még csodálatosabb belső tárult szemük elé. Szép rendezett asztalok vörös abroszokkal, faragott székekkel. A egyik oldalon volt egy lépcső az emeleti szobákhoz, közvetlen mellette ott volt a pult, amely fehér márványból készült. A pult mögött egy ajtó nyílt valószínűleg a konyhába. Az egész hely nagyon elegáns volt, csendes, és visszafogott. Harry kedvtelve szétnézett, s mikor észrevette szüleit, és a nénikéjét egyből arra indult. Dan és Daisy követte.
- Itt vagyunk. - szólt Dan mikor odaértek az asztalhoz. - Minden megvan, könyvek gyógynövények, meg minden.
- Rendben van, akkor ma még elmegyünk egy szabóhoz, néhány új ruháért. Igazán rátok fér. - Harry és Dan egymásra néztek, az arckifejezésük alapján meg voltak elégedve addigi öltözékükkel is. Felálltak, és elindultak a Milly Sok- Nja ruhaüzletébe. A ruhák varrása egy egy órát vett igénybe, így a méretvétel után a három gyerek elindult. Daniel és Daisy meg akarták nézni a Átváltozás Játék Viccek boltját, de Harry nem volt rá kíváncsi így különváltak. Ő inkább elindult Beauti Café nevű kávézóba. Daisy és Dan nem igazán kedvelték, de Harry szerette mert, csendes volt, nyugodt, és elegáns. Kívülről üvegháznak tűnt, míg belül kellemes mélykék falai voltak. Igazán csinos hely volt. Harry belépett az ajtón, és körbenézett. Az első dolog amit meglátott nem igazán tetszett neki. Ugyanis meglátta Tom Dilent és Elise Engont az egyik asztalnál egy csésze gőzölgő italt ittak. Tom egy szőke hosszú hajú ciánkék szemű eléggé sármos fiú volt, aki Harry osztálytára volt. A lány Elise barna fél rövid hajú lány volt, szintén Harry osztálytársa. Nem igazán kedvelték egymást. Annyira azért nem voltak ellenszenvesek, hogy Harry visszaforduljon. Leült az egyik asztalhoz, és várta a felszolgáló lányt. Míg várakozott gyakorta nézett az ajtóra, hátha ismerős tűnik fel, kellemes ismerős. Egy fiatal fiú lépett oda hozzá pár perc múlva.

- Hozhatok valamit? - kérdezte, majd az asztal közepén lévő papírra mutatott, amin felsorolták a rendelhető dolgokat. Harry aki gyakran járt ide, nem látta még ezt a felszolgálót, de már tudta mit vásárolhat. Mielőtt megszólalhatott volna egy középidős nő lépett az asztalhoz.
- Szervusz Harry... a szokásos jó lesz?
- Tökéletes Lizzy. - mosolygott rá Harry. A Lizzynek nevezett nő intett a pulthoz, majd a fiúra nézett.
- Harry a leghűségesebb törzsvendégünk Charles. Úgyhogy így is bánunk vele. Menj ott... azt hiszem fizetni szeretnének. - Mutatott Tom és Elise asztalára. - Tudod Harry, Charles új fiú, tanuló, én felügyelem. Örülök, hogy újra látlak, remélem gyakran lejössz a suli ideje alatt.
- Mikor időm lesz rá...
- Oh... hozom a rendelésed. - azzal fordult is egyet kettőt a pultnál és hozta is a fehér csészét, és a benne gőzölgő forró folyékony csokoládét. Letette az asztalra Harry elé, majd mellé tett egy kistányért néhány süteménnyel, amelyeket a forró csokihoz szoktak enni. - Ha kellene valami még, nyugodtan szólj.
- Rendben - és megfogott egy darab süteményt és belemártotta a csokiba. Megette a csokoládés sütit, és hátradőlt, élvezte a hangulatát a kávéháznak. Midig egyedül volt itt, és így nagyon gyorsan megismerkedett a dolgozókkal, így Lizzy Hurleyvel is, aki a kávéház vezetőjének az unokahuga volt, és Harry jó barátja is egyben. Lassan 4 éve ismerték egymást, ugyanis Harry 4 éve fedezte fel ezt a helyet. Daniel és Daisy nem kedvelték ezt a helyet, így távol maradtak, és nem kísérték el soha őt. Harry már a második süteménynél tartott, mikor az ajtó kinyílt és egy csinos fekete lány lépett be rajta. Harry mosolyogva nézte Luthinet, mivel ő volt a belépő. Mikor a lány meglátta elmosolyodott, és hozz sietett.
- Szia Harry.
- Szia Luth... Nem láttalak még erre...
- Pedig, a kisasszony is törzsvendég Harry – szólt Lizzy hangja.
- Szervusz Lizzy... igen 6- 7 éve járok ide, úgy tűnik eddig elkerültük egymást. Még a szüleim hoztak ide egyszer.
- Ó értem. Meghívhatlak egy forró csokira?
- Elfogadom, a meghívást.
- Lizzy kérünk még egy csésze forró csokit. - Lizzy fordult egyet, kettőt és egy újabb csészét kerített elő forró csokival, majd kettesben hagyta őket.
- Mit gondolsz, nehéz lesz az utolsó év? - kérdezte Luth miután megivott egy kortyot a forró nedűből.
- Nem tudom, de kicsit hiányozni fog az akadémia... mire gondoltál, mit csinálsz majd utána?
- Még nem tudom. Semmi, de semmi ötletem nincs. Papnak tanulok, tehát valami ilyesmit majd, biztos elkél majd valahol egy jó gyógyító, most hogy Necron... és te?
- Talán beállok valamelyik csapathoz, és küzdök Necron ellen... szép cél. De nem tudom sikerül e. Nehéz ilyen téren előre jutni.
- Úgy irigylem a mostani elsősöket, emlékszem, amikor még mi is azok voltunk... Aztán most... hat év után itt járunk...

- Erről jut eszembe Luth... Michael? Nem jött veled?
- Nem kedveli ezt a helyet... akárcsak Daniel és Daisy, ha jól sejtem, általában elválaszthatatlanok vagytok a nyáron.
- Idén nem voltunk...
- Amy... igaz? - sóhajtott halkan Luth. Harrynek úgy tűnt, mintha nem tetszene a lánynak a dolog, hogy Amyvel jár. - Úgy hallottam összejöttetek a nyáron.
- Hát közelebb kerültünk az biztos... igazából... hát nem is tudom én mit érzek...
- Tehát nem szerelem? - kérdezte kissé megkönnyebbülve a lány.
- Nem tudom... de mért kérded?
- Csak érdekel... tudod... hát... - ekkor kinyílt az ajtó, s belépett rajta egy szintén fekete hajú lány. Amy Merin. - Amy! Gyere csatlakozz hozzánk. - kiáltott oda neki Luth, mikor meglátta.
- Nem akarok zavarni... - szólt fürkésző pillantást vetve Harryre. Haja most kontyba volt kötve így Harry eléggé szigorúnak látta.
- Nem zavarsz semmit. - szólt Harry nyugtatólag.
- Harry épp azt mesélte milyen jól elvagytok... együtt. - szólt Luth is, aki szintén megérezhetett valamit a kitörni készülő féltékenység rohamból. De Amy megnyugodott.
- Kérsz egy csésze forró csokit? - kérdezte Harry.
- Igen... legyen szíves... - szólt Lizzynek, aki térült fordult és hozta is az újabb csészét, csakhogy mielőtt lerakhatta volna, megbotlott a szőnyegben, ami a padlót borította és a csokit Luthra és Amyre borította. Harry az asztal másik felén ült, így megúszta. Amy felháborodottan ugrott fel.
- A ruhám! - azzal elkezdett szaladni a kijárat felé. - Ide se jövök többet...
- Jaj! Bocsánat. - szólt vörös arccal Lizzy. - Sajnálom Luth.
- Semmi gond, nem vészes. - szólt a lány, majd Harryre nézett. - Kicsit hiú... sose ismertük meg egymást igazán... vele. Menj csak Lizzy semmi baj. - Lizzy elsomfordált, Luth pedig Harryre nézett, aki meg még Amy után.
- Legalább lesz egy hely, ahova nem követ. - suttogta a fiú mindegy magának, de Luth meghallotta.
- Jól hallottam?
- Mit? - rémült fel.
- Nyugtod? Lesz? Itt? Nem kedveled már annyira? - kérdezte fürkésző pillantásokkal.
- Igazából... – sóhajtott fel a fiú. - az utóbbi időben kicsit idegesít...
- Szakíts vele... mind a ketőnknek jobb...
- Tessék? - kérdezte Harry gyanús mosollyal az arcán.
- Ú...úgy értem mind a kettőtöknek.
- Luth...
- Na jó, szakítottam Michaellel... és hát... gondoltam te meg én... hát... de Amy...
- Nem is rossz...de Amy ki fog akadni, ráadásul, ha utána elkezdünk járni... - magyarázta elpirulva Harry.
- Nem érdekel... Harry gondold át... jövőhét az utolsó a szünetből... - mondta zavartan, majd felállt. - Na, hát ennyi az idő... mennem kell... legkésőbb az Akadémián találkozunk. Szia Harry.
- Szia. - Harry sem maradt sokáig, ugyanis, hamarosan elkészültek a ruhák, és estére haza is értek a kamrán keresztül...