Fantasy történetek - 52.oldal

Közben a vasalt ajtó kitárult, s egy hatalmas tanácsterem körvonalai bontakoztak ki a lány előtt. Középen egy hatalmas asztal terült el, míg a falakat furcsa képek díszítették.. Még furcsább volt, hogy az asztalnál jól ismert emberek ültek. Ryer találkozott már az összessel.. Ezernyi kérdés született meg elméjében, de képtelen volt szólni. Először arra gondolt, hogy Aerin a maffiában él, s nekik dolgozik, vagy éppen ő a vezető, a keresztapa. De ezt inkább elhessegette magától, és engedve...

Éppen a kellemes kikapcsolódáson járt az esze, mikor az egyik használaton kívüli bűbájtan terem előtt elhaladva furcsa hangokra lett figyelmes. Megtorpant és közelebb ment az ajtóhoz. Most már világosan hallotta a jajgatást, a szipogást és az otromba nevetgélést. Valakit éppen vernek, talán a mardekárosok „avatnak” egy mugli származású gólyát? – gondolta Harry, de egy percig se teketóriázott...

A Vezér is ott lovagolt, hetykén ülte meg lovát, előtte zászlósa kocogott. A fekete alapon a kardot körbeölelő sárkány okádta tüzes gömbjeit. Körülötte legdicsőbb katonái: Barwan, aki egymaga vert le egy parasztfelkelést a Keleti Földeken, arán csúnya sebhelyet viselt...

Harry hümmögött. Lupinról tudták a koboldok, hogy ő, Harry küldte oda, ezért nagyrészt más nevében beszélt. De mikor látták, hogy egy fiatal boszorkány és varázsló is odakeveredett, egy hétig börtönbe csukva várakoztak és aztán teljes önszántukból akarták jobb belátásra téríteni őket – ez győzhette meg őket, hogy érdemes megbízniuk a varázslókban...

- A gonosz pedig... - itt elbicsaklott a hangja. Égkék szemeiből egy könnycsepp hullott a hideg kőre. - ... a nővérem. Miután az apám elhunyt, átvette a birodalom irányítását, és azóta mindenki miatta szenved. A gazdag és boldog népből földönfútó lett. Henriette egy szörnyeteg...

- Nagyon egyszerű. Ahhoz kell az a könyv, amit kaptál, és egy toll, meg tinta. A könyvbe beírod a paramétereit a varázslatnak. - Harry itt eltátotta a száját, és értetlenség ült ki az arcára. - A hatását. - magyarázta az öreg. - Ha ez megvan a könyv benyeli az adatokat, és ha létezik ilyen varázs kiírja a nevét, ha nem akkor megadsz a könyvnek egy neked tetsző varázsigét...

A medál szív alakú, és egy apró aranyláncon lóg. Megtisztítottam mindkettőt, és alaposan megszemléltem őket. Nagyon finom kezek kellettek az elkészítéséhez, ez látszik rajta. A szívbe pedig valami bele van vésve...

- Hallottátok? - nézett Vic hármójukra, mivel ekkor már Daniel is felébredt.
- Mit? - kérdezte Harry egy nagy ásítás közepette. Összenézett Luthinenal, aki olyan tanácstalanul nézett, mint Daniel.
- Az a hangot, mintha valaki erre jött volna. - magyarázta Vic, és a kastély fele mutatott. - Ott. - hangjából elmúlt az ijedség, inkább kíváncsiság hallatszott belőle...

- Jöjjön ide, Mr Potter – sürgette az öregasszony és átadott neki egy sastoll pennát. – Itt írja alá a kinevezését.
Harry egy pillanatra megdermedt. Eszébe jutott, Voldemort hogyan átkozta meg a sötét varázslatok kivédése tanárokat, ezért mielőtt aláírta volna a szerződést, egy pillantást vetett a pecsétre. A formája egy körbe zárt kis lángnyelv, fölötte apró csillagocskákkal – a bűbájtan pecsétje...

A Végzet köve. Csak így nevezik, az egy pap keze alatt készült gyönyörű gyémántot. A kőnek gyógyító, jó ereje van. Aki hordja, az magába érezheti a szeretetet, és a jó érzéseket. Papok fel is használhatják a kő varázslatos gyógyító, regeneráló erejét...