Második esély II.

2. fejezet – A változás

*Már öt év telt el azóta, hogy a lány megtudta az igazat mind barátairól, mind családjáról, s múltjáról. A hihetetlen történetet hamar el is hitte, nem kételkedett Aerin szavaiban, a sok átbeszélgetett éjszaka után. S az elmúlt öt év sokban megváltoztatta a lányt, s rengeteget tanult ezen idő alatt..

Mint kiderült, leszármazott és tisztavérű lévén ő lett a vámpírok Úrnője. Az első vámpír mindközül, aki összefogja a kasztokat és a klánokat. Kellett egy kis idő, míg megszokta, hogy ekkora hírnév öleli körbe, s mindenki szavait lesi.. Melyek csak ritkán születtek meg a vérvörös ajkakon. Emellett megtanulta a vámpírok múltját, elsajátította a harctudásukat, s mindent, mi hozzájuk kapcsolódik. Sosem kételkedett magában, s egy idő után már származásában sem. Megtudta, kik az ellenségeik, s kik azok, akik titkon segítik őket. A szolgáik, akik nappal intézik az ügyeiket, s nyitott szemmel járják a várost, hogy aztán este beszámoljanak…
Teste is sokat változott az elmúlt években. Jégkék íriszei tompán fénylettek a hold sápadt fényében, s arca is márványfehérré vált, míg ajkai kitűntek, vörösségükkel.. Teste vékonyabb lett, kecsesebb, mondhatni minden férfi álmává vált volna. A tökéletes szépség, súgták a háta mögött.. Ébenszín haját mindig szoros fonatban hordta, mely csupasz hátán pihent meg mindig.
Ruhái sötétbíbor, vagy fekete színben pompáztak, anyaguk vagy bársony vagy, selyem volt. Ám kirívóságában egyik ruhadarab sem maradt el. Mind sokat mutat a lányból, ám ezzel is még titokzatosabbá teszi is a lényét. Ékszerek terén sem válogat; csupán két ékszert hord. Az egyik, egy nyakában függő medalion, mely Úrnői posztját jelzi, s melyet Aerintól kapott a szertartáson, míg a másik egy gyűrű. Egy gyűrű, mely azt jelzi mindenki számára, hogy elkötelezett egy férfi felé…
Belsőleg pedig teljesen hátra hagyta régi énjét. Az eddig életvidám, mindig csicsergő lányból, most komoly felnőtt nő lett, ki csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj. Komorság nem látszik rajta, csak a ridegség, mellyel szinte megfagyasztja környezetét. Másképp senki nem látta még viselkedni, csupán egy férfi, kinek kilétét még mindig homály fedi.. Bár, a gyűrű sem csillan meg oly régóta az ujján…

***

*A trónterem most is némán kongott, élettelen zajokat verve vissza.. A szépen faragott, behemót nagy és kényelmetlen székben Ryer üldögélt, királyi módra. Egyenes háttal, keresztbe tett lábakkal, kezeit a karfán pihentetve várt, s gondolkodott. Az elmúlt öt évben sok minden történt, amire sosem számított volna. Egykori segítőik ellenségekké lettek, s most vadásznak rájuk. Emellett a vérfarkasok is új Alfát választottak, aki vaskezűen és őrült módjára parancsba adta a vámpírok vadászatát. Egy szóval káosz uralkodott el a nemrég még békés, de alantasabb világban. Mindezt persze úgy, hogy az egyszerű halandó emberek semmit ne tudjanak meg egyik faj létezéséről sem..

Mindenki a vámpírokat akarta, a vesztüket, halálukat. De a lány nem volt már naiv, s együgyű. Komolysága, s problémamegoldó képessége tökéletesre fejlődött az évek során, ám erre a problémára még ő sem talált tökéletes megoldást... eddig. Bár létrehozott egy különleges csoportot, pár vámpírból álló „elitet”, aki megfeleltek minden elvárásának, s kémekként tengették napjaikat. Beszivárogtak mind a vadászok, mind a farkasok közé, hogy minél több információhoz juttassák az Úrnőt, aki ettől remélte a megoldást. De minden hiába valónak tűnt; az eredmények nem vezettek célra. De Ryer továbbra is tartózkodott attól, hogy a különböző fajok elkezdjék gyilkolni egymást. Bár voltak kivételek, de ha valaki megszegte a szabályt, sokkalta nagyobb kínokat élt át, mint amit egy vérfarkas, vagy vámpírvadász okozhatott volna.
Most is ezen gondolkodott, mikor a hatalmas tölgyfaajtó nyikorogva kinyílt. A komornyik lépett be, majd felkonferálta az elitek vezetőjét, akiről nem is olyan régen kiderült, hogy a lány testvére. De ennek ellenére, egyikük sem tudta, csupán vértestvérként kezelni a másikat.*
-Úrnőm, híreket hoztam!
*Szólalt meg az ifjú, s közben fél térdre ereszkedett a lány előtt. Addig nem is állt fel, s nem is nézett rá a lányra, míg engedélyt nem kapott tőle erre. Majd ennek utána felállt, s egy lépéssel közelebb lépett a trónhelyhez, s megvárta, míg a komornyik távozik, s magára húzza a hatalmas ajtót.*
-Úrnőm! Biztos a forrása annak a hírnek, amit hoztam. A farkasok mozgolódnak, s a vadászok is. Tudomásunkra jutott, hogy e két félnek sikerült megállapodást kötnie, s most egyesült erővel akarnak támadást intézni ellenünk.. Még tervük nincs, de a helyzet egyre forróbb; a fő szállásunk kilétét pedig továbbra is homály fedi őelőttük.
*Jelentette Dakonr. Színtelen hangot ütött meg beszéde, s csupán a tényeket közölte a lánnyal, aki ezt el is várta tőle. Mondandója végeztével a férfi fejet hajtott, s nem várva semmiféle reakciót – mivel hiába való is lett volna – távozott egy újabb meghajlás kíséretével. Újra egyedül hagyva ezzel a lányt, kétségeivel és bizonytalanságával, melyeket csak egy valakivel osztott meg eleddig…*
~Pont most, mikor már az esküvőt terveztem…~
*Íriszei elhomályosultak egy pillanatra, majd apróbb köhintés után behivatta a komornyikot… Amaz egy lajhár lassúságával csoszogott be a terembe; nem csoda, öreg is volt, s ember is. Csupán egy gyűrű gátolta meg abban, hogy életét vegye bármely vámpír..*
-Hivasd össze a tanácsot! Azonnal!

*Hangja üresen csengett, mégis teljesen parancsoló volt, talán túlságosan is az. De ez mind a híreknek, s tanácstalanságnak tudható be.. Amint a szolga elhagyta a termet, feláll a trónszékből, de tovább nem mozdul. Gyengének, és tanácstalannak érzi magát, oly sok év után.. először.. Pótcselekvés gyanánt megigazítja fekete selyemből varrott ruháját, miközben ajkai közül mély sóhaj szakad fel.. Csak remélni tudja, hogy a tanács összehívása szül valamiféle eredményt; amennyiben nem? Úgy el kell gondolkodnia a végső megoldáson, a fajok irtásán. Egymás irtásán, ami nem a legjobb és legcélravezetőbb megoldás… De ha nem marad más…*
~Kérlek Egyetlen, segíts rajtam, s mutass utat a sötétségben és káoszban…~
*Ezen gondolati szavaival indulnak meg léptei, hogy utolsóként érkezzen meg a tanácsterembe… az általa összehívott megbeszélésre…*