Második esély III.

3. fejezet – A gyűlés

*Az út nem tartott tovább pár pillanatnál.. Mégis, mintha órákig sétált volna az ódon falak között, s beszélte meg volna velük némán gondjait. Sosem volt érzelmes fajta, főleg a beavatása után nem.. Most mégis egykor maga mögött hagyott, emberi érzései támadják meg. Félelem, kétség, s a kérdés, hogy tud-e oly módon dönteni, hogy ősei soha ne szégyenkezzenek miatta. Túl nagy teher egy túl fiatal vámpírnak.. Hiába áll mellette a megmaradt, hat tanácstag nem érzi magát biztonságban…*

- Uraim… Seylass…
*Köszöntötte a tanács tagjait. Az egyetlen nőt csak azért emelte ki, hogy megadja a nőnek járó tiszteletet. A legöregebb vámpír szerepét töltötte be a tanácsba, s mindemellett sok minden fűzhető a nevéhez, mely a társadalom, a faj javára vált.
Megkerülte a körasztalt, lassú léptekkel haladt el a férfiak mellett, majd a neki fenntartott helyre érkezve megállt egy pillanatra, s kihúzta a székét.. Pillanatokig gondolkodott, hogy vajon helyet foglaljon-e; de nem volt választása.. Az Úrnőség nem csak szépségekkel jár, hanem olyan dolgokkal is, melyhez nem fűlik a foga..*

- Új híreket kaptam. A vadászok, és a farkasok egyesítették erőiket, s gondolom világos, hogy ellenünk akarják felhasználni. Az időnk egyre csak fogy, megoldás pedig nincsen. Várom a javaslataitokat, de jelzem, a vérontást csak a legvégső esetben fogadom el.
*Hangja hidegen csengett vissza a falakról, jeges tőrként süvítve végig a kör alakú helyiségben. Komoly döntésekkor érzelemmentesnek kell maradnia, hát nem is vegyít érzelmeket belé… S lám, nem is kell sokáig várnia. A tróntörő, bizonyos Feran áll fel először a székéből, szót kérve ezzel. Ryer nem lepődik meg, miért tenné? Bármikor összehívott egy tanácskozást, a középkorú férfi mindig elsőként emelt szót, s mindig a vérrontást akarta elérni. Még szerencse, hogy nem ő került mégis a székbe; bár ez csak pár napon múlt… S ekkor értette meg a lány is, miért kellett ily hamar bevezetni őt a vámpírok életébe…*

- Tisztelt Tanács! Úgy hiszem, fajunk nem elég erős, hogy szembe tudjon szállni az egyesültekkel. Kevesen vagyunk ellenük, nem húzhatjuk tovább. Katonáinkat ki kell küldenünk vadászni, különben mind itt veszünk.. S kihal a fajunk, a farkasok s vadászok nagy örömére…
*Fejtette ki szokásos véleményét a férfi. De ő csak egy figura volt Ryer sakktábláján. Nem sokat számított a véleménye, s ezzel mindenki tisztában volt…*

- Meglátásom szerint, többet érünk el azzal, hogyha belülről ziláljuk szét a kis csapatot…
*A kellemesen lágy hang Seylassé volt. Amikor ő beszélt, mindenki elhallgatott, s lágyan simogató hangjára figyelt. Figyelt, mert teljesen igaza volt abból a szempontból, hogy a csoportosulást belülről kell feloszlatni. Különben semmi más nem fog segíteni rajtuk…*

- Én támogatom.. Uraim?
*Csendült fel jó pár percnyi némaság után az Úrnő hangja. Neki nagyon tetszett az ötlet, bár hogy miképpen fogja megvalósítani, még nem tudta. De ez a megoldás jobban tetszett neki, mint Ferané..
Szép sorban kezek emelkedtek fel, ezzel jelezve, hogy a Tanács összes tagja egyet ért a javaslattal. Bár Feran elég sokat gondolkodott, de aztán egy morranással elintézte a dolgokat…*

- Köszönöm! A kérdés továbbra is fent áll, hogy tervezzük ezt meg. Seylass, nagyon remélem, hogy erre is van ötleted…
*Bár nem mutatta, de a másik nő sejthette, hogy szinte kérlelő hangnemet is megüthetne ez a mondat. A jégkék szemek mindenesetre beszédesebbek voltak a lánynál, s ezt mindenki észrevehette, aki csak egy picit is figyelt..*

- A beszivárgott egységre mindenképpen szükségünk lesz.. Ők kiderítik, amit kell, mi pedig beavatkozunk. Nem olyan nehéz feladat. Minden megbeszélésüket meghiusítjuk, találkozóikat, s üzleteiket. Ezen felül nem árt, ha néhány példányt a szövetséges módszerével likvidálunk. Össze kell zavarnunk őket, hogy a szövetségük meggyengüljön. Ha ez sikerül, a két csoporttal külön-külön már egyszerűen elbánunk…
*Fejtette ki véleményét a nő, s minden szavára szinte bólogattak a jelenlévők. Mindenkinek tetszett a terv, s megvalósíthatónak is találták. Még Ryerin sem ellenkezett a likvidálási résznél. Tudta, ha ezen áldozatokat nem hozza meg, nem sikerülhet a nő terve. Kérdőn tekintett Seylass beszéde közben Aerinre, aki megnyugtató pillantásával nyugalmat adott a lánynak, s ezzel együtt erőt is. Még a vak is láthatta, hogy kettejük között nem puszta barátság van.*

- Rendben! Hát legyen, akkor ezt a tervet követjük.. De előbb.. Azt hiszem, közénk is beszivárgott egy idegen.. Azt szeretném, ha minél előbb kiderítenétek, ki volt az. Az bizonyos, hogy nem a tanács tagja, hanem egy külsős, egy ifjonc.. Két nap múlva a vérét akarom inni…
*Szögezte le kegyetlen hidegséggel a lány, majd felállt az asztaltól. A tanácskozás véget ért, mindenki számára. Ám míg a lány nem hagyja el a termet, senki nem mozdulhat. Egy újabb etikett, melyet Ryer nem tudott semmissé tenni. Pedig mennyire szerette volna.
A tanácsteremből sietősen lépett ki, s indult meg a szobája felé. Az Úrnőséggel járt a legfelső szint birtoklása, aminek nem örült már annyira. A négy emeletes kastély tetején foglalt helyet a szobája, ami nem kevés lépcsővel volt elérhető. S ő ezt naponta többször is kénytelen volt megtenni. De most legalább kiszellőztette a fejét mire felért az ajtóig. Bonyolult zár védte a szobát, bármilyen támadás miatt. Minden fontos irat s tárgy ebben a szobában pihent, a páncélszekrényben.
A zárakat hamar leoldotta, majd belépett saját kis szentélyébe. A földön padlószőnyeg futott végig, mélybíbor színben, s a falak is ekképpen pompáztak. A falak mentén szépen kovácsoltvas futott végig, néha megtörve egy-egy mécses tartóval, melyben gyertyák pihentek, s fényt biztosítottak a szobában. Még pár festmény sorakozott a falakon, s középen egy hatalmas ágy terült el, baldachinnal. Itt mindig önmaga lehetett, itt úgy sírhatott, hogy senki nem látta. Mostani magányát is egy kopogás törte meg, majd belépett a szobába az egyetlen férfi, akit itt is fogadott.*

- Aerin… Tanácstag…
*Suttogta a férfinek, bár háttal ült neki, az ágyán. A férfi arcizmai nem mozdultak, csak becsukta az ajtót, s beljebb lépett a szobában, míg el nem érte a hatalmas ágyat, amin a lány is ült. Mögé térdelt, kezeit a lány vállára helyezte gyengéden.*

- Tudom, de nem az, akire gondolsz.. Nem Feran az áruló közöttünk..
*Szögezte le a tényeket Aerin, nem kis meglepetést okozva ezzel a lánynak. Ryer merev és meglepett arccal fordult a férfi felé, féloldalasan.*

-Mit beszélsz?

- Nem Feran az áruló.. Hanem a legújabb, beválasztott tag, Krisent. Kérésed nélkül, s utólagos engedelmeddel őrszemeket küldtem rá. Két nap alatt többször találkozott a farkasok legújabb vezérével, mint az Őrszemek..
*Ryer némán, s már könnyes szemmel hallgatta a férfit.. szerelmét.. Sosem hitte volna, hogy egy számára kedves személy lesz az áruló.. A nemzedék árulója..*

- Öld meg! S ne kíméld meg..
*Suttogta elszorult torokkal a lány, majd a férfi karjaiba vetette magát. Sírni kezdett, nagy volt a teher rajta. Nem bírta már tartani magát, s Aerin karjaiban mindig megnyugvást talált magának. Vágyott a férfira, a közelségére, de az esküvőig nem akarták felfedni a már egyes személyek előtti nyílt titkot..
A férfi átölelte a lányt, s egy lágy dallamot kezdett el dúdolni. Közben hol hátát, hol ébenszín haját simogatta a lánynak, míg az álomba nem merült. Majd óvatosan végigfektette az ágyon, s levetkőztette. Aztán maga is levetkőzött, s bebújt az ágyba, a lány mellé. Képtelen volt egyedül hagyni, most végképp. Túl kiszolgáltatott és túl rémülten tért álomra ahhoz, hogy ne legyenek rémálmai az est folyamán. Avagy ahogyan a halandók hívják, nappal.. Ő pedig mellette akart lenni, s ha kell, megvigasztalni.. Így Aerin számára éberen telt az éjjel, s Ryerin nyugalmát szerencsére nem zavarta meg semmilyen álom, melyből felriadt volna…*