Fantasy történetek - 48.oldal

Hagrid az ajtóhoz lépett, majd benyomta. Odabent törmelékek súrolták a padlót. Ahogy belépett a nappaliba, vissza is fordult volna, amikor meglátta James élettelen testét a padlón. Behunyta a szemét, amiből újra könnyek kezdtek el csorogni, majd kikerülve a holttestet gyors léptekkel elindult az emeletre. Volt már itt egyszer-kétszer, így tudta merre keresse a gyerekszobát. Az romokba állt. Itt érte a legnagyobb keserűség, amikor meglátta Lilyt, és a kis Harryt, aki sírva ott ült mellette,...

Rossz előérzete volt. Az ajtóhoz lépett. Odakint csend volt. Rémisztő csend, amit egy hirtelen kiáltás tört meg.
- Lily! Fog Harry és menekülj, Ő van itt, menjetek! - Lilyn végigfutott a rémület. Visszasietett, majd felkapta a fiút. Arra gondolt, hogy lesiet a lépcsőn, majd a konyhában ki tud menni, de ekkor oda lentről kegyetlen hang hallatszott fel...

- Igen, az volt – mondta Lily, aki a kis Harry két kezét fogta, és úgy tanította járni. Ha már az egyik kezét elengedte a kisfiú leült. James a kanapén ült és teát töltött ki az igazgatónak.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, miből tudom, hogy veszélyben vannak. - Elővett egy papírt, majd átadta Jamesnek, aki hangosan felolvasta a szöveget...

- Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... – mondta túlvilági hangon. Dumbledore feszülten, és most már érdeklődve figyelte. - Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, – folytatta a jósnő. - S a hetedik hónap halála szüli őt.... - Mikor befejezte a sort, valami robaj hangzott odakintről. Az ajtó benyílt, és Perselus Piton esett be rajta. Dumbledore felállt, Trelawney pedig, még mindig önkívületi állapotba arra fordította a fejét...

- Anee ez nem olyan harc lesz. Egy-egy csata. Sok élet fog megszűnni holnap.
- Ahogy a falum lerombolásakor is sok szűnt meg. Akkor megmentettél. Hagy legyek ott, hogy vigyázzak rád - mondta a lány, és a férfi szemeibe nézett. Kislánykora óta rabul ejtették, a harci képzések csak összébb hozták őket. És most, hogy olyan közel voltak...

Másnap érdekes meglepetés érte James-t, és Lilyt. A férfi délután eléggé korán ért haza, megebédelt, majd beszélgetni kezdtek Lilyvel, mikor valaki kopogott az ajtón.
- Majd kinyitom – állt fel James, majd az ajtóhoz sétált. Legnagyobb meglepetésére a szülei álltak a küszöb előtt. - Anya, apa – tátotta el a száját. A szüleivel a hetedik roxforti évük óta nem találkozott, mikor is összevesztek, Lily miatt. A fiú a szerelme mellett tartott ki, amit a Dorea és Charlus Potter nem tudott...

- Ezt idd meg! – nyomott egy üveget Sirius kezébe, majd kötszereket varázsolt elő a semmiből, és szótlanul elkezdte ellátni a sebeit. Nem kérdezett semmit, míg be nem fejezte.
- Azt hiszem, kezdek jobban lenni.
- Azt hiszem, kezd visszatérni a színed – nézett rá aggódva James. - Mi történt?
- Egy kis összetűzésbe keveredtem Pitonnal – a név hallatára James arca még jobban elkomorult. - És a drága Bella rokonnal...

- Nem akarok szülni! - jelentette ki Lily, egy vasárnap délután. Immáron a kilencedik hónapban volt, és valahogy nagyon félt attól a nagy naptól.
- Miért? - kérdezte nyugodtan James, és közben egy csésze kávét, és egy pohár vizet tett az asztalra. Lily megitta a vizet, majd a férjére emelte szép zöld tekintetét...

Képzeletükben a tűz mellé lépdelt a hatalmas tauren, kezében irdatlan fejszéjével, hogy megvívjon egy falucskát fenyegető szörnyeteggel. Látták a királyok fényes koronáit, tündöklő palotáit és az egyszerű emberekből lett hősök vászonruháit. Együtt sírt a jó hű társának elvesztésén, együtt nevetett a kalandélet tréfáin és együtt ünnepelt a jó végleges győzelmén gyerek és felnőtt, férfi és nő...

- Petúnia a nyolcadik hónapban van, és ő is fiút vár. Szép volt az esküvő, kár, hogy nem értél rá! - Lily csodálkozva nézett a húgára, aki nyelt egyet. Ebből megértette a szülei nem tudták, hogy őt nem hívta meg. Ő semmilyen esküvőről nem tudott.
- Tudod, anya, a varázsvilágban most sok gond van. Szükség volt rám – mondta egy mosollyal. Pedig az agyán az is átfutott, hogy bemártja a testvérét...