Fantasy történetek - 48.oldal

- Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... – mondta túlvilági hangon. Dumbledore feszülten, és most már érdeklődve figyelte. - Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, – folytatta a jósnő. - S a hetedik hónap halála szüli őt.... - Mikor befejezte a sort, valami robaj hangzott odakintről. Az ajtó benyílt, és Perselus Piton esett be rajta. Dumbledore felállt, Trelawney pedig, még mindig önkívületi állapotba arra fordította a fejét...

- Anee ez nem olyan harc lesz. Egy-egy csata. Sok élet fog megszűnni holnap.
- Ahogy a falum lerombolásakor is sok szűnt meg. Akkor megmentettél. Hagy legyek ott, hogy vigyázzak rád - mondta a lány, és a férfi szemeibe nézett. Kislánykora óta rabul ejtették, a harci képzések csak összébb hozták őket. És most, hogy olyan közel voltak...

Másnap érdekes meglepetés érte James-t, és Lilyt. A férfi délután eléggé korán ért haza, megebédelt, majd beszélgetni kezdtek Lilyvel, mikor valaki kopogott az ajtón.
- Majd kinyitom – állt fel James, majd az ajtóhoz sétált. Legnagyobb meglepetésére a szülei álltak a küszöb előtt. - Anya, apa – tátotta el a száját. A szüleivel a hetedik roxforti évük óta nem találkozott, mikor is összevesztek, Lily miatt. A fiú a szerelme mellett tartott ki, amit a Dorea és Charlus Potter nem tudott...

- Ezt idd meg! – nyomott egy üveget Sirius kezébe, majd kötszereket varázsolt elő a semmiből, és szótlanul elkezdte ellátni a sebeit. Nem kérdezett semmit, míg be nem fejezte.
- Azt hiszem, kezdek jobban lenni.
- Azt hiszem, kezd visszatérni a színed – nézett rá aggódva James. - Mi történt?
- Egy kis összetűzésbe keveredtem Pitonnal – a név hallatára James arca még jobban elkomorult. - És a drága Bella rokonnal...

- Nem akarok szülni! - jelentette ki Lily, egy vasárnap délután. Immáron a kilencedik hónapban volt, és valahogy nagyon félt attól a nagy naptól.
- Miért? - kérdezte nyugodtan James, és közben egy csésze kávét, és egy pohár vizet tett az asztalra. Lily megitta a vizet, majd a férjére emelte szép zöld tekintetét...

Képzeletükben a tűz mellé lépdelt a hatalmas tauren, kezében irdatlan fejszéjével, hogy megvívjon egy falucskát fenyegető szörnyeteggel. Látták a királyok fényes koronáit, tündöklő palotáit és az egyszerű emberekből lett hősök vászonruháit. Együtt sírt a jó hű társának elvesztésén, együtt nevetett a kalandélet tréfáin és együtt ünnepelt a jó végleges győzelmén gyerek és felnőtt, férfi és nő...

- Petúnia a nyolcadik hónapban van, és ő is fiút vár. Szép volt az esküvő, kár, hogy nem értél rá! - Lily csodálkozva nézett a húgára, aki nyelt egyet. Ebből megértette a szülei nem tudták, hogy őt nem hívta meg. Ő semmilyen esküvőről nem tudott.
- Tudod, anya, a varázsvilágban most sok gond van. Szükség volt rám – mondta egy mosollyal. Pedig az agyán az is átfutott, hogy bemártja a testvérét...

Egy, ha van eszed, beszervezed Siriust és Remust, kettő, csak addig kell egyedül csinálnod, míg ekkora por van. Utána már segítek – mondta Lily, majd megsimogatta, már igencsak kigömbölyödő pocakját. Már a hatodik hónapban volt, mivel a tavasz eljött, és az április is. A két terhes nő egészen február végéig, orvosi engedéllyel, dolgozott, Mordon legnagyobb örömére. Azután Tea végleg eltiltotta őket a munkától...

- Azt állítja, hogy egy varázsló, és hogy sereget akar toborozni Necron ellen. Ezt adta, és ez volt nála. - átadta a zsákot, és az újságot. A férfi elvette, és átolvasta.
- Toborzás Lirien megmentésére? Necron ellen? Ő tette ezt a várossal...
- Hallottam hírét – húzta ki a kezét az őr kezéből a fiú.
- Mit kapunk fizetségül?
- Sok ismerősöm van, akik segíthetnek régi pompájára visszaállítani Northernt. Amúgy James Seitnek hívnak...

Válaszként nem tudtam, mit is mondjak. Csak figyeltem, amint arcán kiteljesedett haragja. Száját kinyitotta, de nem hallatott hangot, sem beszédet, csak némán tátogott, közben arcvonulatai egyre mélyültek. Már elveszítette emberi vonásait, de minduntalan folytatta, csak szemeinek csillogása maradt a régi. Barna szemein szinte láttam a sikolyt, amit hamarosan el is engedett. Annak erőssége kibírhatatlan volt, de nem tudtam ellene tenni...