Mesélő

Ez egy kis szösszenet ami a írásban lévő regényemhez teremt hangulatot. remélem tetszik:

\"A Tűz melletti kis padon egy öreg üldögélt. Barna csuhája megkopott az élet sodrásában. Hátát meggörnyesztette az évszázadok súlya. Bal kezében ősi faragványokkal gazdagon díszített bot, jobbjában varázsporos erszény. Arcának ráncait bevilágította az aprócska tűz fénye. Öreg volt ugyan de jégkék szemében még a fiatalság szikrája csillogott. A város lakói jól ismerték az öreget, a Mesemondót, és bátran engedték gyerekeiket a tűz fénykörébe. Amint megtelt a tér az öreg belekezdett meséjébe. A kis fatuskókon, rögtönzött székeken, és a földön ücsörgő gyerekek képzeletét elragadta a történet, akárcsak a guggoló vagy falnak támaszkodó kardos férfiakat, vándorokat és szennyes ruhákat hordó nőket. A hallgatóság előtt megelevenedtek az erdők. Hallották a fák nehéz lépteinek dübörgését, érezték az aranysárkányok leheletének tüzét. Hallották a csodálatos elfek énekének dallamát, érezték az árnyfarkasok leheletének bűzét és vizes bundájuk átható szagát. Képzeletükben a tűz mellé lépdelt a hatalmas tauren, kezében irdatlan fejszéjével, hogy megvívjon egy falucskát fenyegető szörnyeteggel. Látták a királyok fényes koronáit, tündöklő palotáit és az egyszerű emberekből lett hősök vászonruháit. Együtt sírt a jó hű társának elvesztésén, együtt nevetett a kalandélet tréfáin és együtt ünnepelt a jó végleges győzelmén gyerek és felnőtt, férfi és nő. A mesék idejére mindenki a csodálatos és elképzelhetetlen kalandok kihagyhatatlan részesévé vált. És a Mesemondó ezen az estén egy új és különös mesébe kezdett...\"