Háromszor dacolni és meghalni (11.)

11. fejezet
Inkább egy halálfaló

Úgy fél óra múlva Dumbledore már Godric’s Hollowban volt. A nap szépen sütött, tökéletes idő volt. James az ablakon kibámulva figyelte a felhők különleges formáit, míg az igazgató elvégzett egy két bűbájt. A fehér falú szoba, barna kanapéján a felesége és Sirius ült, halkan beszélgettek, egészen addig, míg Dumbledore be nem fejezte a műveleteket.
- Na, a védelemmel volt egy kis gond, de kijavítottam – fordult feléjük az igazgató. Lily még mindig Harryt tartotta a kezében, akin kék ruha volt, és egy fehér vékony takaró.
- Köszönjük – köszönt el James. Sirius humoros arcot vágott a keresztfiának, ez nagyon lekötötte a kisbaba figyelmét, meg néha Lilyét, amikor rosszallóan csóválta meg a fejét.
- Viszlát. Legyen nyugodt Lily, nem lesz gond. Sirius, gyógyuljon meg – köszönt el az idős varázsló, majd kiment. James becsukta utána az ajtót.

A héten Sirius teljesen felgyógyult, és vissza is ment dolgozni, James megpróbált minél rövidebb időt bent tölteni, Lily pedig legtöbbször Alice-szal töltötte a délelőttjeit Evanhoe-ban, ahol a Longbottom házaspár lakott. Frankék háza, egy egyemeletes virágos ablakú kicsi ház volt. Egy hálószobával, egy konyhával, egy nappalival, ami egyben az étkező is volt és egy nagyobbacska gardróbbal, ami Neville számára volt átalakítva. A nappaliban, ahol ők voltak volt egy asztal két székkel, egy fekete kanapé, hosszú könyvespolc, rajta könyvek, vázák és szobrocskák. Lily és Alice általában a kanapén ültek, beszélgettek és figyeltek a két kisfiúra. A két kicsi, Neville és Harry, sokat fejlődtek. Már lassan hozzászoktak az éjszakai alváshoz, így a szülők is egyre többet alhattak, ráadásul már odafigyeltek minden hangra, és a második hónap végére már mosolyogtak is, ha tetszett nekik valami. Ez Siriusnak nagyon tetszett, főleg, mikor valami vicces arcot vágott, és Harry visszamosolygott.
- Olyan édes, képzeld amikor beszélek hozzá, már hangokat ad ki! - mesélte Alice, miközben Neville-re nézett. A kisfiú a hasán feküdt, egy zöld tipegő ruhában, és a kezét nézte. Harry ezzel szemben kék ruháéban volt, és a ült a perzsaszőnyegen, ami a kanapé előtt volt. A kisfiú hátához egy párna volt rakva, ugyanis még nem tudott önállóan ülni.

- Igen, tudom. Harry is.
- Most nézem csak az időt. Frank mikor jön már? - értetlenkedett a nő, majd felállt, és a konyhába sietett, inni. Amint kilépett Neville elkezdett sírni. Alice visszanézett. - Mi történt?
- Semmi – vont vállat Lily, majd felemelte barátnője fiát. Ahogy az meglátta az anyját megnyugodott. - Nem szereti, ha egyedül hagyod...
- De én nem hagytam egyedül... hiszen, te itt voltál.
- Alice, neki csak te számítasz, és Frank. Harry is pont ilyen. Csak ő már Siriushoz is hozzászokott. Vele is egyedül lehet hagyni.
- Sirius vigyáz rá? - kérdezte egy kicsit csodálkozva a másik.
- Ha látnád, úgy vigyázza, mintha a saját fia lenne. Imádja Harryt, akárcsak James. Annyi szeretet kap ez a kis legény.
- Kíváncsi vagyok, mikor kezdenek el mászni, meg beszélni.
- Beszélni már próbálkoznak, még ha gügyögnek is.
- Olyan édesek, de hol van Frank, már itt kellene lennie! - aggodalmaskodott a lány. - Izé, holnap lesz Neville négy hónapos. Te szoktad az ilyeneket ünnepelni?
- Nem, igazából, majd, ha egyéves lesz – Lily felállt, majd felvette a játszó Harryt. - Gyere, hazamegyünk.
- Már is?
- Még akarok valamit főzni, mielőtt James hazaér.
- Na, mindegy. Úgyis Frank is hamarosan itthon lesz. Akkor sziasztok. Szia Harry! - a kisfiú odanézett, majd elkezdett mosolyogni, és gügyögött valamit.
- Szia!

Lily kinyitotta az ajtót, majd belépett. James a kanapén ült, és olvasott. Mikor az ajtó kinyílt ránézett az érkezőkre, majd elmosolyodott.
- Már itthon? - kérdezte Lily, leülve mellé. James megcsókolta, majd átvette a fiát. Harry mosolygott, jelezvén, hogy ismeri, és örül az apjának.
- Zavar? Franket és engem már egy órája elengedtek – simogatta meg a fiút.
- Már egy órája? - sápadt el Lily, majd felállt.
- Frank nem mondta?
- Nem is találkoztam vele – mondta aggódva a lány. - Pedig Alice is mondta, hogy már otthon kellett volna lennie. James... - a férfi felállt, és visszaadta Harryt, visszatette a könyvet, a vékony könyvespolcra, amely az ablak mellett állt, és a felesége felé fordult.
- Utána nézek – mondta egy nyugtató mosollyal, majd elment. Lily lefektette Harryt a kék babaágyba, majd az ablak előtt elhúzta a kék sötétítő függönyt, hogy a nap ne zavarja a fiát az alvásban, majd a konyhába ment, és hogy elterelje a gondolatait főzni kezdett. Egészen addig, míg úgy egy óra múlva nem kopogott valaki. Kinézett, Alice és Neville álltak az ajtó előtt. Gyorsan kinyitotta.

- Alice, Frank még nem...?
- Nem – szipogott a lány. - Nem tudom hol van... Jaj Lily!
- James elment megkeresni – próbálta megnyugtatni barátnőjét. Elvette tőle Neville-t, majd felvitte Harry mellé. A kisfiú gyorsan elaludt, akárcsak a másik.
- Nem fogom kibírni. – Lily leültette Alice-t a kanapéra, majd a konyhába sietett, hozott neki egy pohár hideg vizet.
- Nyugodj meg nem lesz semmi gond – ölelte át, majd addig nyugtatta, míg az el nem aludt, sírva. Óvatosan a kanapéra fektette, és betakarta az egyik szekrényből elővett pokróccal. Ekkor lépett be James. Mikor Lily felnézett csendre intette, és mutatta, hogy a lány alszik.
- Mi történt? - kérdezte suttogva, majd óvatosan megnyomta a férfi szeme alatt kéklő foltot.
- Óvatosan – szisszent fel amaz. - Frank a Szt. Mungoban van - suttogta vissza a választ. - Sirius és Remus talált rá. Halálfalók támadták meg.
- Meddig marad ott? - kérdezte Lily, majd a férjét a fotelhez irányította a tűzpiros kandalló előtt. Leültette, majd egy pálca mozdulattal eltüntette a foltot.
- Estig. Nem olyan súlyos, hála, hogy odaértek, meg én is, bár én csak a végére... - sóhajtott James, majd megnyomkodta a szeme alját.
- Mármint Sirius és Remus.
- Igen. Mikor jött? - nézett az alvó Alice-ra
- Alig egy órája – válaszolt Lily.
- Neville?
- Harry mellett alszik – sóhajtott a lány. A barátnője ekkor ébredt fel.
- James? - nézett fel. - Frank?
- A Szt. Mungoban van. Estére itt lesz.
- Mi, mi történt?
- Halálfalók támadták meg, de szerencsére Sirius és Remus időben odaértek.
- Hála... - sóhajtott a nő, de aggódva nézett rájuk. - Súlyos?
- Nem – rázta meg a fejét James. - De amíg ide nem ér, addig itt maradsz.
- Rendben.

Este Lily elmélázva állt Harry ágya felett, és aggódva nézte a fiát. James, miután végzett néhány teendővel belépett a szobába, majd átkarolta a feleségét.
- Min gondolkozol?
- Az jutott eszembe... - megfordult, és felsóhajtott. -, akár te is lehettél volna Frank helyén.
- Túl sokat aggódsz, Lily! - ölelte meg a nőt. - Feküdjünk le.

Másnap érdekes meglepetés érte James-t, és Lilyt. A férfi délután eléggé korán ért haza, megebédelt, majd beszélgetni kezdtek Lilyvel, mikor valaki kopogott az ajtón.
- Majd kinyitom – állt fel James, majd az ajtóhoz sétált. Legnagyobb meglepetésére a szülei álltak a küszöb előtt. - Anya, apa – tátotta el a száját. A szüleivel a hetedik roxforti évük óta nem találkozott, mikor is összevesztek, Lily miatt. A fiú a szerelme mellett tartott ki, amit a Dorea és Charlus Potter nem tudott elviselni.
- Szervusz, James – köszönt Charlus Potter. - Beengedsz?
- Gyertek be – állt el az ajtó elöl. Ekkor már Lily is állt, és kissé meghökkenve nézte a két embert. Nem kedvelte James szüleit, nagyon nem. Az esküvőjükre sem jöttek el, még csak válasz levelet sem írtak a meghívóra.
- Á, szervusz, izé...
- Lily – segítette ki mogorván a nő, James anyját.
- Igen, igen, Lily. Örülök, hogy látlak. - Lily erre morgott egy „én is”-t, majd visszament a nappaliba. James bekalauzolta a szüleit, és leültette őket.

- Mi szél hozott ide, titeket? - kérdezte aztán a legkedvesebb modorában, amit hirtelen elő tudott venni.
- Annyi év után, szerettünk volna látni téged – válaszolt a férfi apja.
- Hozhatok valamit? Kekszet, kávét, teát? - állt fel Lily gyorsan Dorea mellől, és láthatatlan pihéket porolt le a farmer nadrágjáról, és fehér blúzáról.
- Valami szeszes ital nincs véletlen? - kérdezte érdeklődve Dorea Potter.
- Nincs – válaszolt James. - Lily nem fogyaszthatott alkoholt, az elmúlt kilenc hónapban.
- Ó, tehát unokánk is van! Akkor kérlek hozz nekem egy csésze teát. - Lily kiment. Inkább főzött teát, mint beszélgetett az anyósával. Elővett a fehér konyhaszekrényből egy teafőzőt, majd elővette a pálcáját. Az aguamenti bűbájjal megtöltötte, majd a tűzhelyre tette forrni. A víz szerencsére lassan forrt, de a beszélgetés behallatszott.
- Egészen rendes ez a ház.
- Lily tartja rendben – hallatszott ki James hangja.
- Hát nem dolgozik? - csodálkozott Charlus.
- Nem, Harryvel van itthon. Ő vigyáz rá, neveli...
- És a dada? Vagy a házimanó? Az való arra...
- Nekünk nincs házimanónk – sóhajtott türelmesen a fiú. - És nem is akarunk. Lily szeret itthon lenni Harryvel.
- Az élet elpocsékolása... - Lily sóhajtott. Majd elkészítette a teát. Egy tálcára rakott három csészét, mind a háromba öntött teát, az egyikbe rakott citromlevet, és cukrot, a másik kettőt üresen hagyta, de a cukortartót, és a citromot a tálcára tette. Lendített egyet a pálcájával, majd belebegtette az egészet. Tudta, hogyha a kezében viszi, biztos elejtette volna.
- Itt a tea... - ekkor kopogtattak. - Majd kinyitom. - mondta egy bájos mosollyal, és kinyitotta. Sirius állt a bejárat másik oldalánál. - Sirius, gyere be! – állt félre az ajtóból, majd bevezette a nappaliba. Köszönésül adott neki egy puszit, ahogy szokta. James is felállt, majd kezet rázott a barátjával.

- Jó napot! - köszönt a másik két vendégnek, majd leült a barátja mellé.
- Hozhatok neked valamit, mondjuk egy csésze teát? - ajánlotta fel Lily. Sirius felállt.
- Segítek, az én ízlésem különleges - majd a nővel együtt kimentek a konyhába.
- Nem kedvelem James szüleit – suttogta halkan.
- Nem vagy egyedül. Mit gondolsz, miért ugrálok? Ne szóljanak hozzám! - megint beszűrődött egy kis beszélgetés.
- James, biztos vagy benne, hogy Harry a te fiad? - Lilyben megállt az ütő. Ilyen faragatlan kérdést. Sirius nyugtatni próbálta, de a másik lepisszegte.
- Természetesen, nem értem...
- Oh, csak mert a feleséged eléggé közel áll a barátodhoz. Ráadásul az is akaszkodik rá. Mentek a konyhába, ki tudja mik történhetnek ott.
- Csak barátok. Semmi több. Sirius a fiam keresztapja, és a legjobb barátom, de ha nem hiszitek, akkor menjünk ki a konyhába. - Erre Sirius hirtelen hátrébb lépett, hogy ne vegyék észre, hogy hallgatóztak, megfordult, és a teás lábas felé lepett, de az egyik székben megbotlott, és nekiesett Lilynek, így mire Jamesék odaértek, egy elég kínos pozícióba kerültek. Dorea tátott szájjal nézte őket, majd Charlusszal együtt felháborodottan kiment. Lily teljesen elpirult, majd stílusosan leült, természetesen miután megszabadult Siriustól. A férfi leült egy székre, és a tenyerébe temette az arcát, James pedig elnevette magát.

- Én ezt nem élem túl! - szólt Lily. James odalépett hozzá, majd felsegítette a földről, még ekkor is nevetett egy kicsit.
- Mi történt? - kérdezte aztán, kissé lenyugodva.
- Hallgatózott – intett Sirius felé. - S mikor meghallotta, hogy jöttök, hátrébb lépett, de felbotlott, abban a székben – kulcsolta össze a kezét.
- Na jó. Én visszamegyek a szüleimhez, ti meg... - legyintett, majd eltűnt a nappaliban. A másik kettőből csak ekkor tört ki a nevetés. Aztán csendben hallgatóztak.
- Hát, még most is biztos vagy benne, hogy a fiú a te fiad?
- Száz százalékig – válaszolt derűs hangon a férfi.
- Azok után?
- Baleset volt. Sirius elesett, megesik az ilyesmi... - ekkor odafönt gyereksírás hallatszott. Lily ránézett Siriusra, majd nagyot sóhajtott.
- Ha kimegyek, meglátnak!
- Sok sikert, Lily! - veregette meg a férfi Lily vállát. A nő elmosolyodott, majd a földre szegezett tekintettel elindult fel az emeletre, hiába próbált gyorsan menni Dorea Potter hangja megállította.
- Ha megtennéd, Lily, lehoznád, az unokámat?
- Persze – válaszolt szokatlanul vékony hangon a lány, majd Jamesre nézett, és elindult fel.

Harry keservesen sírt, de ahogy a nő felvette, máris csendesült. - Felébredtél? - óvatosan a karjaiba vette a kisfiút, majd elindult vele le a lépcsőn. Mikor leért vett egy mély levegőt, majd a kanapéhoz lépett.
- Ó, az unokánk, Charlus! - szelídült meg a nő arca, mikor meglátta a kisbabát, de Charlus gonosz szemmel nézett Lilyre.
- Biztos, hogy az unokánk?
- Teljességgel... - válaszolt Lily. Dorea közelebb lépett hozzá, és Harryhez, majd a kezét nyújtotta érte. Lily, bár kis vacillálással, de átadta.
- Istenem, de édes. Tiszta James. Tuti, hogy az ő fia. Nézd... Ő is pont így nézett ki, leszámítva a zöld szemeket. Hm. A lehető legrosszabb dolgot örökölte az anyjától... - Lily felnézett a plafonra, majd kiment a konyhába, ahol Sirius épp a teáját fogyasztotta.
- Mond, neked milyenek a szüleid? - kérdezte halkan.
- Rémesek. Black család... legyen annyi, hogy rémesek. Halálfalók, meg egyéb... a családunkban mindenki mardekáros volt.
- Kivéve persze téged.
- És az unokanővéremet, Andromédát. Hozzá ment egy muglihoz. Valami Tonks, és született egy lányuk.
- Hogy hívják?
- Nymphadora. Látszik, hogy az unokanővéremnek érdekes ízlése volt, a nevek terén.
- Nem is olyan rémes – vont vállat Lily, majd a nappali felé nézett. - Utálom őket! - suttogta. Majd töltött magának is egy teát.

Egy órával később James tért be hozzájuk, kissé fáradtan, Harryvel.
- Elmentek...
- Amíg beszélgettetek, addig megcsaltalak Siriusszal, jön a második gyerek... - mondta vigyorogva Lily, mire Sirius majdnem visszaköpte a teát a csészébe.
- Lily! - James átadta Lilynek Harryt, majd mosolyogva egy puszit nyomott az arcára. - Nem kell szeretned őket, amúgy elég kínos beszélgetés volt, ahhoz, hogy legközelebb ne legyünk itthon, ha jönnek.
- Inkább Bellatrix Lestrange, mint a szüleid – válaszolt komoran Lily, majd felvitte a fiát az emeletre.