Fantasy történetek - 45.oldal

Beszaladt az épületbe. Álmomban a baloldali teremből jöttünk ki. Elindult a szoba felé. Az ajtó nagyot nyikordulva nyílt ki. Bent viszont egészen mást talált, mint amire számított. A szobát átjárta az a dohos szag, ami a több éve érintetlen házakban található. A tárgyakat annyira beborította a por és a pókháló, hogy kivehetetlenné lett mi is van a teremben. Ebbe az is belesegített, hogy olyan sötétség volt a teremben, mintha legalább hat méterrel lettek volna a föld alatt. Tünde, miután...

Kint már lassan a nap is kisütött, ők pedig még mindig remekül szórakoztak. Kint legalább egy méteres hó borított mindent. A kis csapat úgy döntött, kint folytatja a bulit. Felkaptak mindent, ami kezük ügyében volt, majd lassan kimeneteltek. Tünde nagyon elcsodálkozott. Egy óriási park előtt állt. Vajon hogy kerültek ők egy ilyen csodálatos helyre? Megfordult, hogy szemügyre vegye a házat, és akkor fejébe villant a felismerés. Most már mindent értett. Ezért volt olyan furcsa az egész…...

A vasárnap tökéletesen szabad nap volt. Mindenki jól kipihenhette az első hét fáradalmait. A legtöbben még a déli órákban is szunyókáltak, de akadtak olyanok is, akik a legújabb barátságukat akarták megalapozni. A kilences ház lakói kihasználták a szabadnapot, s egy gyors öltözés után elindultak a szomszédba. Nem kellett sokáig menni, hiszen újdonsült barátaik két házzal laktak arrébb tőlük, a tizenegyesben...

A gyerekek nevettek a furcsa testvérpáron, de már tudták kik ők. Hiszen minden csalipálca, kanárikuglóf, tetszhalott tabletta az ő találmányuk volt. Kíváncsian várták a fiúk új találmányát. Pár perc múlva a fiúk csatlakoztak a színpad előtt várakozókhoz, hogy ők is végignézhessék a műsort. Pár perc múlva Fred megszólalt:
- Három…
- Kettő…- folytatta George.
- Egy…
- Indul...

Akkoriban az én családom is az aranyvérűek közé tartozott. Ők rájöttek, menekülniük kell a Sötét nagyúr elől. Nehezen, de sikerült eltűnniük, viszont ezért nagy árat kellett fizessenek. Egy ideig le kellett mondjanak varázsereikről. Őseim ezentúl fosztogatással éltek. Először az utcákon próbálgattak megélhetést keresni, apróbb dolgokat lopkodtak. Mivel varázserejüket nem használhatták, védekezni kevésbé tudtak. A muglik elkapták őket párszor, s börtönbe is ültek...

Este mindenki kivonult a tűz köré. Következett az eredményhirdetés. A kilences ház, nagy meglepetésükre a negyedik helyen végeztek. Mint kiderült, mindenkinek egy- egy tasak habcsók volt a jutalma, viszont e mellett minden csoport pontjutalmat kapott, melyet beleszámítanak majd a tábor végén az igazi eredményhirdetésbe. Jack szólt nekik, hogy csomagoljanak be minden szükséges dolgot, a holnapi kirándulásra, és azt is tudatta velük, hogy a pénteki napon különleges programban lesz részük......

A lányok a tengerparton sétálgattak, és azon vitatkoztak, hogy miféle versenyek lesznek. Nagyon örültek volna, ha jól teljesítenek. Tünde azt remélte, hogy nem kell a varázserejét használja, s ezt meg is említette barátnőinek.
- Ne aggódj, majd mi elintézzük. Te mennyire ismered ezeket a dolgokat? Gondolom, valamit azért mégis konyítasz hozzájuk. Elvégre a családod minden tagja varázsló, ugye?- kérdezte Kate.
- Hát igen… az elméletet betéve fújom, meg a bájitalok közül párat...

De most menekülés! Az ork megfújta a kürtöt, és nemsokára az egész sereg itt lesz. Több mint ötvenen lesznek, nem tud megküzdeni velük. A játékban... Hogy is volt? Ja, igen, ha most el tud érni a legközelebbi faluig... Erdei tündék élnek ott, és gyűlölik az orkokat. Segítenének neki...

- Sajnáljuk Harry! Minden olyan hirtelen történt. Fel sem eszméltem és máris Mrs. Weasley voltam. Kérlek, ne haragudj – mondta Hermione szipogva – Tudod, teljesen összezavarodtunk, nem biztos semmi, és lehet, hogy csak pár pillanat adatik meg, utána mindennek vége, és történik valamelyikünkkel valami, és… - de nem tudta folytatni, mert a könnyektől elfúlt a hangja...

Amint leült, mindenki a csomagjai után kapott, az eddig egymagukban szunyókálók felébredtek, azok, pedig akik eddig jól szórakoztak, most abbahagyták a csicsergést, és mindenki ellenőrizte, hogy mindene megvan- e. Fél óra múlva egy nagy erdő szélére értek, és a busz lassulni kezdett. Mindenki felugrált a székekről, és az ablakok felé tolongtak. Kíváncsiak voltak mi várja őket...