Fantasy történetek - 34.oldal

- Még… sosem láttam hozzád hasonló angyalt - sütötte le szemeit.
- Miért…? Milyen vagyok…? - szűkült össze szemem egy pillanatra. Tudni illik, nekünk angyaloknak nem látszik tökéletes másunk az emberek tükreiben. Ennek egyszerű oka van, nem szabad, hogy felfedezzenek minket. Se a fényképeken, se az ablakok tükröződésében nem vagyunk láthatóak. Egyedüli tükörképünket a természet alkotta folyók, tavak, s tengerek vizeiben láthatjuk, de mi babonából nem nézhetjük meg. Ősi legendák fűződnek...

. A hadúr egy átkot kért a varázslótól, egy olyan gonosz átkot, ami képes legyőzni a lázadókat. A varázsló 7 éjen és 6 nappalon keresztül dolgozott sötét tornyába zárkózva, majd a 7. nappalon ura elé vonult: elkészült minden idők leggonoszabb átkával, a szerelemmel. Az átok olyan hatalmas fájdalmat képes okozni, mint semmi más a földön. És nem egyszerű fájdalmat. Olyan fájdalmat, mit kíván az ember, és mi képes megölni őt...

- Szóval, randevúra hívott? Már megint? – brummogta a vadőr, bujkáló mosollyal.
- Igen, és persze nemet mondtam – Lily sóhajtott.
- No és mért’?
Lily gyors és határozott választ akart adni, de nem tudott.
- Hát, mert… mert…
Hagrid most már nyíltan vigyorgott.
- Lily, azt hiszem, nagyon is tetszik neked. Akkor mi a baj?
- Az, hogy én nem vagyok hülye cicababa, aki a lábai előtt hever! – fakadt ki Lily. - Én nem vagyok díj, amit megnyerhet. Ha azt...

Denem letérdelt a földre, pihenni akart. A kígyó odakúszott hozzá.
- Érted a nyelvünket. Különleges vagy?
A fiú nem értette a kérdést.
- Hogy érted? - kérdezte.
- Úgy, ahogy mondom. Beszéled a nyelvünket. Különleges vagy?
- Igen - válaszolta tétován.
- Csak egy ember értette a nyelvünket, de ő régen élt, ám neve nem merült feledésbe. Még akkor hallottam róla, amikor születtem, és még a fajom ismerte a nevemet: Callidus...

- Kedves Diákok, Tanárok! Köszöntelek benneteket ebben az új tanévben! Kérlek, figyeljetek! A beosztási ceremónia most rendhagyó lesz kissé. Érkezett ugyanis a Durmstrang Akadémiáról egy diák, aki mostantól a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója lesz, az ötödik évfolyam tanulóit gyarapítva. Először is tehát, kérem William Taylor-t, fáradjon a Teszlek Süveghez, amely beosztja őt a négy ház egyikébe. Legyetek vele kedvesek, fogadjátok szeretettel!
Egy magas, göndör...

Hermione megrökönyödve és összetörten állt a kandalló előtt, egyik kezével remegő száját eltakarva, másikkal pedig könyökét tartva. Töprengett, ennyi lett volna? Most eltűnik, és egy átok áldozataként Harry elfelejt mindent… Egy idő után a parketta recsegését vélte hallani, furcsa melegséget érzett a vállán. Valaki oda szuszogott, karjaival pedig a derekát fonta át…

Ollivander megsuhintotta saját pálcáját, mire egy ósdi mérőszalag elkezdett méretet vennni a fiú egész testéről. Ollivander nem tett semmit, így Denem sem zavartatta magát. Amíg az önműködő szerkezet dolgozott, Ollivander kutakodni kezdett a bolt hátsó részében, s végül egy nagy halom különböző méretű dobozzal tért vissza. Ismét intett pálcájával, mire a szalag helyet foglalt egy rozoga asztalon, és nem mozdult többet...

Hamarosan léptek és szuszogás apró zajait vélte hallani, de nem szentelt neki különösebb figyelmet. Majd egyre jobban érezte, hogy valaki áll mögötte. Érezte minden szívdobbanását. Úgy gondolta, lassan benyúl a táskájába és kihúzza a pálcáját. Becsúsztatta kezét, és látszólag teljes nyugalomban kivette a varázseszközt. Majd nagy levegőt vett és maga előtt tartva a pálcáját, megfordult...

Hermione összehúzott szemöldökkel vizsgálta a lapra írt szövegeket. Dátumok voltak ráírva, azok alá pedig más-más kézírással a vers fordításai. Igazán jó fordításnak csak egyet vélt, amiből a legjobban meg lehetett érteni, miről szól az ige, magában pedig folyton csak azt olvasta:

Hited elhagy,
Fájó vigasz
Csak egy másik szív…
Álmod kínja szűnjön,
A pokolba tűnjön,
Vele együtt így…
Kihuny majd egy láng,
S nem hanyatlik másik,
Kihuny...

Eljött a maszkabál éjszakája. Álmodtam az én kedvesemmel, azt mondta, nem találkozhatunk soha, mert érzi, hogy megházasodik. Nagyon szomorú voltam, sírni akartam, szétszaggatni valamit, törni-zúzni, de visszafogta a karomat az a megkönnyebbülés, amit az országomnak hozok, a hazámnak. Lementem a bálterembe. Hatalmas volt, csillogó, mindig olyan érzésem volt mikor beléptem ebbe a terembe, mintha kiléptem volna a szabadba. Minden tekintet rám szegeződött, noha állarcban voltam mindenki tudta...