Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:
Fantasy történetek - 34.oldal
Hamarabb kellett volna cselekednem. Kétségbe voltam esve, hiszen átsétált a hálószobájába és az éjjeliszekrény fiókjából egy fegyvert húzott elő. Tudtam, ha most nem cselekszem, mindkettőnknek vége.
- Kérlek, ne tedd…
Zavartan nézett körbe a szobában, mire megpillantott engem az ajtóban állva. Sajnos pont most volt az idő, amikor nem tudtam a szárnyaim felett uralkodni. Ha akartam, ha nem éjjel egy és kettő között így kellett mászkálnom… még jó, hogy el tudtam tűnni az emberek...
- Kérlek, ne tedd…
Zavartan nézett körbe a szobában, mire megpillantott engem az ajtóban állva. Sajnos pont most volt az idő, amikor nem tudtam a szárnyaim felett uralkodni. Ha akartam, ha nem éjjel egy és kettő között így kellett mászkálnom… még jó, hogy el tudtam tűnni az emberek...
- Jól vagy?
A lány rémülten bújt hozzá.
- Felébredt. Az Elfek őre. Akit elzártunk. Felébredt.
Ronan nem értette, de tudta baj van. És hallgatnia kellett volna a lányra. Még akkor. Megvan a baj. Most már mindegy neki. Felállt és farkasszemet nézett a Trollal közben karjaiban szorosan fogta Liret, aki még mindig rémült volt.
- Nyugodj meg. El fogom intézni.
A lány megrázta a fejét és felébredt rémületéből.
- Meneküljön.
- Nem…
A lány rémülten bújt hozzá.
- Felébredt. Az Elfek őre. Akit elzártunk. Felébredt.
Ronan nem értette, de tudta baj van. És hallgatnia kellett volna a lányra. Még akkor. Megvan a baj. Most már mindegy neki. Felállt és farkasszemet nézett a Trollal közben karjaiban szorosan fogta Liret, aki még mindig rémült volt.
- Nyugodj meg. El fogom intézni.
A lány megrázta a fejét és felébredt rémületéből.
- Meneküljön.
- Nem…
Gondolom kíváncsi vagy arra is, hogy mi történt a világgal miután legyőzték a hadurat. Háborúk jöttek, elborították az egész világot, hősök jöttek, epikus csatákat vívtak, szörnyeket teremtettek, amiket le kellett győzni. 3 testvér tűnt fel, akik rájöttek, ki a gonosz a világban, aki a háborúkért felelős: a mágus volt. Ura halála után még mindig élt, és élvezte a pusztítást...
A kezdetek kezdetén az Isten és az Ördög úgy döntött, nem szól többé bele a világ dolgaiba, egészen addig, amíg a másik fél meg nem szegi ígéretét. Kíváncsiak voltak, hogy ki mellé állnak végül az emberek, a pokolra kerülnek, vagy a mennybe. Ismerték a jövő minden egyes rezdülését, de fogadást kötöttek. Így hát tartani kellett magukat a feltételekhez. Ugyanakkor tudták, hogy az ember gyenge és pusztításra hajlamos teremtmény, mely hosszú távon teljesen életképtelen...
- Még… sosem láttam hozzád hasonló angyalt - sütötte le szemeit.
- Miért…? Milyen vagyok…? - szűkült össze szemem egy pillanatra. Tudni illik, nekünk angyaloknak nem látszik tökéletes másunk az emberek tükreiben. Ennek egyszerű oka van, nem szabad, hogy felfedezzenek minket. Se a fényképeken, se az ablakok tükröződésében nem vagyunk láthatóak. Egyedüli tükörképünket a természet alkotta folyók, tavak, s tengerek vizeiben láthatjuk, de mi babonából nem nézhetjük meg. Ősi legendák fűződnek...
- Miért…? Milyen vagyok…? - szűkült össze szemem egy pillanatra. Tudni illik, nekünk angyaloknak nem látszik tökéletes másunk az emberek tükreiben. Ennek egyszerű oka van, nem szabad, hogy felfedezzenek minket. Se a fényképeken, se az ablakok tükröződésében nem vagyunk láthatóak. Egyedüli tükörképünket a természet alkotta folyók, tavak, s tengerek vizeiben láthatjuk, de mi babonából nem nézhetjük meg. Ősi legendák fűződnek...
. A hadúr egy átkot kért a varázslótól, egy olyan gonosz átkot, ami képes legyőzni a lázadókat. A varázsló 7 éjen és 6 nappalon keresztül dolgozott sötét tornyába zárkózva, majd a 7. nappalon ura elé vonult: elkészült minden idők leggonoszabb átkával, a szerelemmel. Az átok olyan hatalmas fájdalmat képes okozni, mint semmi más a földön. És nem egyszerű fájdalmat. Olyan fájdalmat, mit kíván az ember, és mi képes megölni őt...
- Szóval, randevúra hívott? Már megint? – brummogta a vadőr, bujkáló mosollyal.
- Igen, és persze nemet mondtam – Lily sóhajtott.
- No és mért’?
Lily gyors és határozott választ akart adni, de nem tudott.
- Hát, mert… mert…
Hagrid most már nyíltan vigyorgott.
- Lily, azt hiszem, nagyon is tetszik neked. Akkor mi a baj?
- Az, hogy én nem vagyok hülye cicababa, aki a lábai előtt hever! – fakadt ki Lily. - Én nem vagyok díj, amit megnyerhet. Ha azt...
- Igen, és persze nemet mondtam – Lily sóhajtott.
- No és mért’?
Lily gyors és határozott választ akart adni, de nem tudott.
- Hát, mert… mert…
Hagrid most már nyíltan vigyorgott.
- Lily, azt hiszem, nagyon is tetszik neked. Akkor mi a baj?
- Az, hogy én nem vagyok hülye cicababa, aki a lábai előtt hever! – fakadt ki Lily. - Én nem vagyok díj, amit megnyerhet. Ha azt...
Beküldte: Anonymous ,
2008-07-15 00:00:00
|
Fantasy
Denem letérdelt a földre, pihenni akart. A kígyó odakúszott hozzá.
- Érted a nyelvünket. Különleges vagy?
A fiú nem értette a kérdést.
- Hogy érted? - kérdezte.
- Úgy, ahogy mondom. Beszéled a nyelvünket. Különleges vagy?
- Igen - válaszolta tétován.
- Csak egy ember értette a nyelvünket, de ő régen élt, ám neve nem merült feledésbe. Még akkor hallottam róla, amikor születtem, és még a fajom ismerte a nevemet: Callidus...
- Érted a nyelvünket. Különleges vagy?
A fiú nem értette a kérdést.
- Hogy érted? - kérdezte.
- Úgy, ahogy mondom. Beszéled a nyelvünket. Különleges vagy?
- Igen - válaszolta tétován.
- Csak egy ember értette a nyelvünket, de ő régen élt, ám neve nem merült feledésbe. Még akkor hallottam róla, amikor születtem, és még a fajom ismerte a nevemet: Callidus...
- Kedves Diákok, Tanárok! Köszöntelek benneteket ebben az új tanévben! Kérlek, figyeljetek! A beosztási ceremónia most rendhagyó lesz kissé. Érkezett ugyanis a Durmstrang Akadémiáról egy diák, aki mostantól a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója lesz, az ötödik évfolyam tanulóit gyarapítva. Először is tehát, kérem William Taylor-t, fáradjon a Teszlek Süveghez, amely beosztja őt a négy ház egyikébe. Legyetek vele kedvesek, fogadjátok szeretettel!
Egy magas, göndör...
Egy magas, göndör...
Hermione megrökönyödve és összetörten állt a kandalló előtt, egyik kezével remegő száját eltakarva, másikkal pedig könyökét tartva. Töprengett, ennyi lett volna? Most eltűnik, és egy átok áldozataként Harry elfelejt mindent… Egy idő után a parketta recsegését vélte hallani, furcsa melegséget érzett a vállán. Valaki oda szuszogott, karjaival pedig a derekát fonta át…