Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Mese a hadúrról
Már tudod, hogy lett a szerelem. Remek első lépés ahhoz, hogy megismerd a világot. Talán itt az ideje, hogy elmondjam, ki volt a Hadúr, kinek parancsára megalkották a szerelmet.
A kezdetek kezdetén az Isten és az Ördög úgy döntött, nem szól többé bele a világ dolgaiba, egészen addig, amíg a másik fél meg nem szegi ígéretét. Kíváncsiak voltak, hogy ki mellé állnak végül az emberek, a pokolra kerülnek, vagy a mennybe. Ismerték a jövő minden egyes rezdülését, de fogadást kötöttek. Így hát tartani kellett magukat a feltételekhez. Ugyanakkor tudták, hogy az ember gyenge és pusztításra hajlamos teremtmény, mely hosszú távon teljesen életképtelen.
Ezért létrehozták a Sorsot. Kiválasztották a leghatalmasabb embert aki csak létezett, és olyan hatalommal ruházták fel amiről álmodni sem mert senki: Az összes létező törvényt megszeghette, örök életet kapott, és tudott olvasni a jövő könyveiben.
Azonban a hatalomnak ára volt. A Sors véget nem érő életének arról kellett szólnia, hogy a jövő könyveit végigolvassa, és pontosan azt teszi, ami bennük le van írva. Az Isten és az Ördög tudta, hogy egyedül ez a feladat elláthatatlan, ezért teremtettek egy mágust, az Idő Őrét, aki a Sors egyetlen segítője volt. Nem volt ember, de nem volt se több se kevesebb annál. Mindig pontosan azt tette, amit tenni kellett.
A Sors egy ideig zokszó nélkül tűrte a életét, de egyszer észrevett valamit: minden lényhez tartozott egy könyv, kivéve hozzá. Rájött, hogy neki nincs sorsa, és ebbe beleőrült: megszökött Isten és Ördög elől. Az Idő Őre próbálta őt megállítani, de nem sikerült. Ezután ő látta el a sors feladatát, ez volt a büntetése.
És hogy mi lett az eredeti Sorssal? Ellopta az erőt, amit kapott. Katona lett. A Sorsnak szánt hatalmas energiát arra használta, hogy önmagát vigye előbbre. És végül nyert. Egyesítette a világot. Ő lett a leghatalmasabb ember.
Tudta, hogy egyszer meg fog halni, de próbálta elkerülni. Úgy gondolta, egy feladata maradt: legyőzni a halált. Próbált elfutni, legyőzni mindenkit, ki életére törhet, és olyan szörnyű átkot hozatott létre, mellyel végül mindenkit legyőzött, ki végezhetett volna vele.
De a Sorsot ő sem kerülhette el. Az Idő Őre, a Sors elérte, hogy a hadúr szerelmes legyen. Hisz a hadúr sorsa már akkor beíródott könyvébe, mikor eldobta magától a hatalmat amit kapott. Ha Ő maradt volna a Sors, akkor senki nem tudta volna legyőzni, a világ rendje örökre megszilárdult volna. Azonban azzal, hogy az Idő Őrének kellett ellátnia feladatát, a hadúr meghalt. és olyan dolgok kezdődtek el, amikkel senki nem tudott számolni.
Hasonló történetek
Már több mint háromezer éve vége az Istenek Háborújának. Orudzaburt elpusztították és újra megkezdődhetett a béke kora. Az élet virágzott, a kontinensen áldott béke honolt: felvirágzott ismét a kultúra, a művészetek, s a mindent átható mágia ismét új követőket talált.
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Hozzászólások
Várom már a Darkwood Forest Inn-t!