Mese a szerelemről

Réges-régen, nem sokkal azután, hogy minden elkezdődött, élt egy gonosz hadúr. Fekete páncélját rettegte az egész világ. Azonban mégis voltak, akik szembe mertek szállni vele. Mikor már a hadúré volt az egész világ, egy lázadás tört ki. A hadúr többmilliós serege nem tehetett semmit a lázadók partizánja ellen. Így a hadúr magához hívatta udvar varázslóját. Azt beszélik, a varázsló annyira gonosz volt, hogy még a pokol is rettegte, és olyan nagy tudású, hogy az ördög tanára volt valamikor. A hadúr egy átkot kért a varázslótól, egy olyan gonosz átkot, ami képes legyőzni a lázadókat. A varázsló 7 éjen és 6 nappalon keresztül dolgozott sötét tornyába zárkózva, majd a 7. nappalon ura elé vonult: elkészült minden idők leggonoszabb átkával, a szerelemmel. Az átok olyan hatalmas fájdalmat képes okozni, mint semmi más a földön. És nem egyszerű fájdalmat. Olyan fájdalmat, mit kíván az ember, és mi képes megölni őt.

A hadúr a varázslóval megátkoztatta a földet. A lázadásnak vége lett. Ám egyvalamiről megfeledkezett. Az átok olyan hatalmas volt, hogy ő sem tudta elkerülni. Próbált menekülni, de végül utolérte a sorsa. Szerelmes lett egy Aphoridité nevű lányba. A lány először hallani sem akart róla, hisz a hadúr ölette meg apját. A hadúr szenvedett, átélt minden szörnyű kínt, amit az átok okozhatott, míg végül úgy tűnt, sorsa jobbra fordul: Aphrodité kész volt feleségül menni hozzá. Azonban amikor a hadúr már azt hitte, legyőzhette saját átkát, melyet ő készítettet, Aphrodité megölte őt: lázadó volt.

Néhányak mesélik, hogy a hadúr szelleme még mindig az árnyékvilágban kísért. Keresi a varázslót, hogy visszavonassa vele az átkot. Hisz a hadúr szörnyen gonosz, de senkinek nem kívánja azt a szenvedést amit ő élt át.

Ezt a történetet én egy öreg kocsmárostól halottam, egy messzi hegyi fogadóban. Ő állítólag a saját szemével látta a varázslót amint a hadúr szelleme elöl menekült. Nem tudom mi igaz a történetből, de egy biztos: az a fogadós nem gyakran szokott hazudni nekem.