Egyéb történetek - 141.oldal

Este felé furcsa, halk sípolásra ébredt. Ő ezt úgy hívta: a csend hangja. Ha nagyon csend volt, egy idő után mindig ezt hallotta. Érdekes volt, hogy most erre a hangra ébredt fel, hiszen ez nem is valódi hang, hanem valami, ami talán csak az ő fejében van...

Ami végül bekövetkezett, sokkal rosszabb volt, mint amit vártam. Ancsa egy tucat vadidegen embert vonszolt fel az utcáról. Ehhez még társult az ismeretlen Bianka és a barátai. A bútorok öt percen belül elhagyták eredeti helyüket. A lejátszóból hatalmas hangerővel szólt valami zene, nem emlékszem rá pontosan, hogy mi...

- Elnézést, hogy így rákérdezek, de bántja valami vagy csak szimplán részeg? - a mosoly nem tűnt el, csak elfordult. Közben a szák támlájára került az enyhén rózsaillatú, elegáns kabátka.
Zsófia nem válaszolt. Minek? Mária szó nélkül elvette a poharát és finomkodva beleszippantott...

Két fiú közeledett: András és Zoli. Nyílt titok volt, hogy András a leghelyesebb, legizmosabb, legmenőbb és legbeképzeltebb srác az egész suliban. Virág iszonyodott tőle, nem bírta a társaságát és menekült, ha meglátta. Nem akart egy ilyen minden - kislány - bálványa fiú társaságában megfordulni...

A gyermek apja szigorúan nézett feleségére és a gyermekre titkolózva, majd viharosan távozott, s az anyai szemekből aggódás, és félelem áramlott, mely a gyereket is megrémítette. Hiszen ha egy embernek van mitől félnie, akkor a másik is félni fog, mert a félelem, egyszer mindenkit elér...

A fiú megbabonázva állt, s az utolsó zsebében maradt mécsest meggyújtotta s a sírkő elé helyezte, az elhunyt lány képe alá, majd leült a sír melletti padra és elgondolkodott.
Vajon mi történhetett ezzel a lánnyal? Fiatal volt és gyönyörű… Sugárzik arcáról a jóság… Miért kellett meghalnia? Miért pont ő? ...

A gonosz banya (Jancsi és Juliska; Csipkerózsika) és az ordasfarkas (Piroska és a farkas) mostanában kevésbé tud örülni filmes sikereinek. Pedig a fizetés jó, van tehetségük - nagyszerűen játszanak -, és élvezik, ha szerepelhetnek. Csak a külső... az bizony szomorú dolog...

Éreztem a hideg fémet, melynek vége a bőrömet hűtötte. Nem kés volt... pisztoly...
- Mit...mit akarsz azzal? - hangom már annyira reszketett, hogy beszélni alig tudtam.
- Áh semmit, ne izgulj... – közömbösködött és erősen hozzányomta hasamhoz a fegyvert.
- Szabad választásod van... – kezdte - Vagy az enyém leszel, vagy senkié...

A lány váratlanul felkelt az asztal mellől és egyre közelebb sétált a buborék széléhez. Felnézett, egyenesen Lilith szemébe. A tekintete felcsillant és sietve visszaült az előző helyére. Szaporán írni kezdett, lassanként betelt az oldal. Lapozott és folytatta...

Az egész a nagybátyám esküvőjével kezdődött, pontosan egy évvel ezelőtt. A bátyám fogta a monstrum teherautóját, mi pedig beültünk. Nagyanyám, húgom, a legjobb barátnőm, a volt pasim (mit ne mondjak, épp a barátnőmmel járt), a bratyó, na meg én.
Az egész galiba ott kezdődött, hogy lerobbantunk, épp egy kerülő út kellős közepén. Idilli környezet: erdő, árokpart, helyenként üres konzervdobozok. Kemény három napig... De legjobb, ha inkább berakom a jegyzeteimet, amit akkor készítettem....