Egyéb történetek - 141.oldal

- Elnézést, hogy így rákérdezek, de bántja valami vagy csak szimplán részeg? - a mosoly nem tűnt el, csak elfordult. Közben a szák támlájára került az enyhén rózsaillatú, elegáns kabátka.
Zsófia nem válaszolt. Minek? Mária szó nélkül elvette a poharát és finomkodva beleszippantott...

Két fiú közeledett: András és Zoli. Nyílt titok volt, hogy András a leghelyesebb, legizmosabb, legmenőbb és legbeképzeltebb srác az egész suliban. Virág iszonyodott tőle, nem bírta a társaságát és menekült, ha meglátta. Nem akart egy ilyen minden - kislány - bálványa fiú társaságában megfordulni...

A gyermek apja szigorúan nézett feleségére és a gyermekre titkolózva, majd viharosan távozott, s az anyai szemekből aggódás, és félelem áramlott, mely a gyereket is megrémítette. Hiszen ha egy embernek van mitől félnie, akkor a másik is félni fog, mert a félelem, egyszer mindenkit elér...

A fiú megbabonázva állt, s az utolsó zsebében maradt mécsest meggyújtotta s a sírkő elé helyezte, az elhunyt lány képe alá, majd leült a sír melletti padra és elgondolkodott.
Vajon mi történhetett ezzel a lánnyal? Fiatal volt és gyönyörű… Sugárzik arcáról a jóság… Miért kellett meghalnia? Miért pont ő? ...

A gonosz banya (Jancsi és Juliska; Csipkerózsika) és az ordasfarkas (Piroska és a farkas) mostanában kevésbé tud örülni filmes sikereinek. Pedig a fizetés jó, van tehetségük - nagyszerűen játszanak -, és élvezik, ha szerepelhetnek. Csak a külső... az bizony szomorú dolog...

Éreztem a hideg fémet, melynek vége a bőrömet hűtötte. Nem kés volt... pisztoly...
- Mit...mit akarsz azzal? - hangom már annyira reszketett, hogy beszélni alig tudtam.
- Áh semmit, ne izgulj... – közömbösködött és erősen hozzányomta hasamhoz a fegyvert.
- Szabad választásod van... – kezdte - Vagy az enyém leszel, vagy senkié...

A lány váratlanul felkelt az asztal mellől és egyre közelebb sétált a buborék széléhez. Felnézett, egyenesen Lilith szemébe. A tekintete felcsillant és sietve visszaült az előző helyére. Szaporán írni kezdett, lassanként betelt az oldal. Lapozott és folytatta...

Az egész a nagybátyám esküvőjével kezdődött, pontosan egy évvel ezelőtt. A bátyám fogta a monstrum teherautóját, mi pedig beültünk. Nagyanyám, húgom, a legjobb barátnőm, a volt pasim (mit ne mondjak, épp a barátnőmmel járt), a bratyó, na meg én.
Az egész galiba ott kezdődött, hogy lerobbantunk, épp egy kerülő út kellős közepén. Idilli környezet: erdő, árokpart, helyenként üres konzervdobozok. Kemény három napig... De legjobb, ha inkább berakom a jegyzeteimet, amit akkor készítettem....

Egyetlen ember szavai és régmúltban tett cselekedetei tartotta benne az életet. Nagyon nagyra becsülte ezt az embert. Felnézett rá és nagyjából, de tényleg eléggé nagyjából ismerte is. Az egyetlen olyan ismerőse, akinek ereiben emberi vér folyt és megértette volna ezt a szörnyűségekkel teli helyzetet, elérhetetlen volt számára...

-Utállak! -mondta a lány a fiúnak, mikor újra találkoztak. Most a fiú nézett lehajtott fejjel, s nagyot sóhajtott. A lány lehelete forró tűzként szállt a hideg levegővel a fiú arcába, s aztán sírni kezdett, és elszaladt.
-Várj! Kérlek!
A bűntudat felerősödött a fiúban és a lányra is rátört ez a fájdalmasan furdaló érzés, amiért ezt mondta. Hiszen tudta jól, a fiú nem tehet róla, hogy már nem érez iránta semmit. A fiú viszont úgy érezte, igenis tehet róla. Miért nem tudta...