Egyéb történetek - 114.oldal

ANYA
Kisfiam, légy szíves, mosogass el!

FIÚ
De mindjárt kezdődik a Barátok közt!
(Puff) Megjelenik egy ember a szobában.

FIÚ
ÁÁ!! Te meg ki a franc vagy?!

RESTSÉG
A nevem Hugo von Waltersuppe-Einstehgraf Elemér,de a barátaimnak csak Restség.

FIÚ
És… hogy csináltad ezt a… ezt a… hogy kerültél ide?

RESTSÉG
Teleport. Sony márkájú. A kínai piacon 10 rongyért adnak egyet. De a lényeg,...

A boldogság múlandó, akárcsak az emberi élet. Igazán boldog életet, vagy akár csak boldog életet az élhet, akinek van családja, van kit szeretnie, és vannak, akik őt szeressék, mert az igazi boldogság nem csak az élet apróbb örömeiből és a rövid pillanatokból, hanem legfőképp a szeretetből fakad...

Mi vagyunk a vágy, amit el kell folytani!
Mi vagyunk a szerelem, mit meg kell tagadni!
Mi vagyunk a győzelem, mit szégyelni kell!
Mi vagyunk az álom, melyből verejtékezve kell felriadni! ...

12 éves koromban én is majdnem elszöktem otthonról. Egy kis faluban laktunk nem messze Springfield-től. Nagyon utáltam azt a helyet. A suliban rendszerint megvertek, egy kis putriban laktunk, anyám, 2 nővérem, és 6 öcsémmel együtt. Apám nagy strici lehetett, mert összeállt valami pitiáner énekesnővel, aki út menti kocsmákban rezegtette a hangszálait 15 dollárért. Ha 20 adtál neki a parkolóban, leszopott, feltéve, ha volt kocsid. Hogy honnan tudom mindezt? Hát anyutól...

Te is egyedi vagy. Nem találkoztam még veled hasonlóval. Amikor először megláttalak, tudtam: végem van, elvesztem. Eddigi kapcsolataimban inkább az volt, amit én akartam, most pedig azt csinálom, amit mondasz, pedig nem is vagyunk hivatalosan együtt...

Már csattog is tovább a tűsarok. Nehéz táskát cipel, felemás ütemet kopog a cipő. Talán utazik valahova, de az is lehet, hogy csak fáj valamiért a lába. De nem is érdemes foglalkozni, hisz már rég elveszett a tömegben...

Én az érettségi időszakába küszködtem a legtöbbet, akkor nem tudtam igazán eldönteni, hogy ez mi is valójában, nem tudtam tanulni, ha leültem olvasni vagy jegyzetelni állandóan azon járt az agyam, hogy milyen lenne vele, miért nem próbáljuk meg, csak egy próba, mit veszíthetünk, és akkor még nem volt annyira szoros a kapcsolatunk, mint később...

Önző vagyok? Igen. Csak annyira, mint te. Csak annyira, mint mindenki más. Csak egy kis figyelmet szeretnék. Csak azt szeretném, hogy mások észrevegyék, hogy élek. Hogy én is létezem. Miért csak akkor veszel észre, ha önző módon kikövetelem. Valahogyan. Akárhogyan. És még az eredmény sem jó...

Jön az érettségi, a szakvizsgák, a munkák. De a családalapítás mégcsak az eszünk be se jut, annak idején nem így volt ám. A nagyszüleim idejében még voltak hagyományok, a legtöbb lány 18-19 évesen "elkelt". A férj tartotta el, ő pedig nevelte a lurkókat...

Nem is tudom, hogy kerültem oda…. Csak ott voltam. A délutáni napsütés csalóka fényében egy fatábla magasodott felettem: Kert Borozó. Laci széles mosollyal a bejárat felé mutatott. Csak fel a lépcsőn és jobbra, hangzott utasítása, melyet meggondolás nélkül követtem. Az asztalnál még öten ültek...