Vak ember áll az aluljáró falának támaszkodva. Bal kezében fehér pálcát tart és egy keményfedeles okmányt mutat a tömegnek. Jobbjában zöld műanyagbögre. A bögrében szánalmasan kevés apró. Korán van ezért még a zsebében sem lapul több. Majd estére gyűlik több, persze a bögre végig szinte üres marad.
Csak ezt az átkozott kakofóniát tudná végre megszokni! Az az átkozott monoton zaj: Léptek ritmusos dobogása, fojtott beszélgetések.
Ismét egy zipzár surrogását hallja maga mellett, kissé megemeli a fejét, és már csendül is az apró a bögrében. "Isten fizesse meg!" - Milyen üres frázis, mégis milyen őszintén hangzik egy koldus szájából.
Hiába: nem hatja meg a hölgyet, talán tűzijátékot várt, vagy éljenző tömeget, de amit egy koldusnak ad, azt tényleg csak Isten fizetheti meg.
Már csattog is tovább a tűsarok. Nehéz táskát cipel, felemás ütemet kopog a cipő. Talán utazik valahova, de az is lehet, hogy csak fáj valamiért a lába. De nem is érdemes foglalkozni, hisz már rég elveszett a tömegben.
Elfáradt. Lassan dél lehet és már kora hajnal óta itt áll. A keményfedeles okmányt becsukva a bögrébe állítja, és egy kezébe fogja azt a pálcával.
Zsebéből cigarettás dobozt vesz elő, a lapos narancssárga dobozon nagy betűkkel áll: Multifilter. A doboz alján fekete gyászkeretben feltüntetve a sblon szövegek egyike: "...halál...", "...sterilitás...", "...gyermekek védelme..."... Ez persze hozzá nem jut el. Egyszer felolvastak neki néhányat, de sose látta, milyen nevetségesen néz ki. Általában eszébe se jut, mi áll a dobozon.
Kivesz egy szál cigarettát a dobozból, kicsit talán erősen fogta meg, érzi, hogy egy picit megtört, de nem vészes. Szájába helyezi a cigit, elteszi a dobozt és öngyújtót vesz elő. Jobb kezének mutatóujjával óvatosan megtámasztja a szálat fél centire a végétől és meggyújtja az öngyújtót. Szorul ugyan kicsit a tűzkő, de már hozzá szokott: a zsebben tartott gyújtót a por, szösz hamar tönkreteszik. Remegő kézzel próbálja a lánggal elérni a cigarettát. Elsőre nem sikerül, és megfájdult a hüvelykujja. Kicsit megdörzsölgeti az ujját, hozzáérinti a gyújtót a szál végéhez, egy picit lefelé mozdítja és újra meggyújtja. Pár másodperc múlva már érzi is a parázs melegét az ujjával, mélyen megszívja a cigarettát, majdnem köhög tőle, de csak így lehet benne biztos, hogy nem ég félre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások
Nem tudom, mit mondjak még,egyszerűen csdak örvendek neked.
viszont:\\\"De nem is érdemes foglalkozni, hisz már rég elveszett a tömegben. \\\" itt kihagytál egy szót: vele. persze így avantgard, de nem tudom, mennyire volt ez a célod.
Kissé kómásan gépeltem, úgyhogy remélem nincs benne több hiba