Mi vagyunk...

Mi vagyunk a vágy, amit el kell folytani!
Mi vagyunk a szerelem, mit meg kell tagadni!
Mi vagyunk a győzelem, mit szégyelni kell!
Mi vagyunk az álom, melyből verejtékezve kell felriadni!
Mi vagyunk a gyermek, kit el kell vetetni!
Mi vagyunk a csók, mit el kell felejteni!
Mi vagyunk a szem, amit meg kell vakítani!
Mi vagyunk a dicsőség, mit megalázva kell viselni!
Mi vagyunk a szabadság, mit soha nem érünk el!
Mi vagyunk a hajsza, ahol nincs vad és nincs vadász!
Mi vagyunk a szenvedés, ami soha nem ér végett!
De néha, mikor hinni kezdünk a reményben, akkor minden más. Egy kis időre, minden megváltozik! S talán, bután elhisszük:
Talán, mi lehetünk a vágy, ami egyszer lehet, hogy beteljesül!
Mi lehetünk a szerelem, amit nyíltan, mosolyogva vállalunk!
Mi lehetünk a győzelem, amit boldogan ünneplünk!
Mi lehetünk az álom, ami valóra válhat!
Mi lehetünk a gyermek, akire már annyira vágytak!
Mi lehetünk a csók, ami mindig a szívünkben él!
Mi lehetünk a szem, ami örökké simogat!
Mi lehetünk a dicsőség, amire a sírig büszkék lehetünk!
Mi lehetünk a szabadság, ami felemel és örökre erőt ad!
Mi lehetünk a hajsza, ahol az nyer, aki a legjobban hisz a győzelemben!
Mi lehetünk a szenvedés, amiből minden lehet és elfelejteti a keserű napokat!

Csak hinnünk kell!