Mi vagyunk a vágy, amit el kell folytani!
Mi vagyunk a szerelem, mit meg kell tagadni!
Mi vagyunk a győzelem, mit szégyelni kell!
Mi vagyunk az álom, melyből verejtékezve kell felriadni!
Mi vagyunk a gyermek, kit el kell vetetni!
Mi vagyunk a csók, mit el kell felejteni!
Mi vagyunk a szem, amit meg kell vakítani!
Mi vagyunk a dicsőség, mit megalázva kell viselni!
Mi vagyunk a szabadság, mit soha nem érünk el!
Mi vagyunk a hajsza, ahol nincs vad és nincs vadász!
Mi vagyunk a szenvedés, ami soha nem ér végett!
De néha, mikor hinni kezdünk a reményben, akkor minden más. Egy kis időre, minden megváltozik! S talán, bután elhisszük:
Talán, mi lehetünk a vágy, ami egyszer lehet, hogy beteljesül!
Mi lehetünk a szerelem, amit nyíltan, mosolyogva vállalunk!
Mi lehetünk a győzelem, amit boldogan ünneplünk!
Mi lehetünk az álom, ami valóra válhat!
Mi lehetünk a gyermek, akire már annyira vágytak!
Mi lehetünk a csók, ami mindig a szívünkben él!
Mi lehetünk a szem, ami örökké simogat!
Mi lehetünk a dicsőség, amire a sírig büszkék lehetünk!
Mi lehetünk a szabadság, ami felemel és örökre erőt ad!
Mi lehetünk a hajsza, ahol az nyer, aki a legjobban hisz a győzelemben!
Mi lehetünk a szenvedés, amiből minden lehet és elfelejteti a keserű napokat!
Csak hinnünk kell!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások