Miért nem figyelsz rám?

Te, igen te... miért nem figyelsz rám? Miért kalandoznak el a gondolataid, miért fontosabbak a saját dolgaid? Miért nem figyelsz egyszer teljesen rám? Egyszer úgy, hogy kizárod a külvilágot és csak rám koncentrálsz. Nem kérek sokat. Csak néha pár percet az életedből. Ismerős kérés, nem? Voltál már úgy, hogy a beszélgetés kellős közepén a mobilod megszólalt és te felvetted, bár láttad a másikon, hogy kifejezéstelennek mutatott arccal elnéz oldalra? Nem várhatja el tőled, hogy miatta halaszd el az akár fontos hívásod. Te pedig egy bocsánatkéréssel intézed csak el, mondván ezért nem haragudhat. Nem is haragszik. Nem harag ez. Te el is felejted később azt a pillantását, hiszen minden rendben volt aztán. Elfelejted, mert nem neked fájt. Csak egy kis figyelmet szerettem volna. Pusztán annyit, hogy egy kis időt az életedből csak nekem szentelj, kizárva a külvilágot. Én megteszem érted. Én megteszem másért is. Értem miért nem teszi meg senki? Értem miért nem teszed meg?

Önző vagyok? Igen. Csak annyira, mint te. Csak annyira, mint mindenki más. Csak egy kis figyelmet szeretnék. Csak azt szeretném, hogy mások észrevegyék, hogy élek. Hogy én is létezem. Miért csak akkor veszel észre, ha önző módon kikövetelem. Valahogyan. Akárhogyan. És még az eredmény sem jó... Ha követelek, önző vagyok. Ha kérek, nem hallanak meg. Miért nem figyelsz rám? Miért csak magadra figyelsz? Miért csak magaddal törődsz? Te is azt szeretnéd, ha észrevennének. Te is megteszel érte mindent. Miért nem figyelsz rám? Én figyelek rád. Miért nem veszed észre, hogy én figyelek rád? Miért vagy annyira elfoglalva önmagaddal, hogy nem veszed észre, ha megkapod, amiért küzdesz? Most elbizonytalanítottál... Vajon én sem veszem észre, ha megkapom, amiért küzdök? Akkor, miért nem érzem, hogy figyelsz rám? Miért érzem azt minden egyes perc után, amit csak és csak is rád fordítottam, hogy felesleges erőfeszítés volt érted, mert nem veszed észre? Miért nem figyelsz rám? Miért keresed az ellenérveket? Miért a saját gondolataiddal foglalkozol már megint? Miért nem hagyod, hogy egyszer azt érezhessem: fontos vagyok?

Hogy én miért nem figyelek rád? Mert ha nem figyelek magamra, akkor senki nem lesz, aki rám is figyel egy kicsit. Te sem figyelsz rám. Akkor más miért tenné? Ki vagyok én? Létezem egyáltalán, ha senki nem vesz észre? Ha csak én veszem észre saját magam, az elég bizonyíték arra, hogy létezem? Vagy nem akarod, hogy létezzek? Ezért nem figyelsz rám? Ha nem léteznék, akkor már figyelnél rám? Figyelnél rám addig, amíg megállapítod, hogy már többet nem tudsz rám figyelni, mert nem létezem? Amíg nem figyeltél rám, addig léteztem? Miért akarsz megint megcáfolni? Miért nem akarod, hogy igazam legyen? Miért nem figyelsz rám? Miért saját magaddal törődsz megint? Miért akarsz nekem válaszolni? Miért akarod felmenteni magad a felelősség alól? Miért nem rám figyelsz? Miért nem rám figyelsz, hogy én is figyelhessek rád? Csak rád, önmagamról megfeledkezve. Megfeledkezve arról, hogy érveket gyűjtsek, hogy meg akarjalak cáfolni, hogy levegyem magamról a felelősséget, hogy hibáztatni akarjalak téged. Miért akarod, hogy igazad legyen? Miért vagy olyan fontos önmagadnak? Miért nem figyelsz rám?