Meglepetés

komolyan erre vered magad, hogy egy rövid, tömör, csattanós viccet sikerült átirni négyszer olyan hosszúra? ráadásul tök fölöslegesen? hááát, soha nagyobb élményed ne legyen...

No, justis, a naplómból, mert ne legyek néma gazdája a szónak, ha szavam sincs.

Családi programként magamat ugyan nem ajánlom, de a család viszont magát igen. Nagybátyám elő is áll hajnalban az öreg toyotával, hogy fellépésem színhelyére vigyen. Jelen van még a nagynéném, az unokatestvérem és az immáron ötéves unokaöcsém.
Az oda úton szerzek hallássérüléseket a rádiót túlüvöltő, asszony-ember megszokott eszményi házasságát veszekedéssel felvidító csevelytől, némi mennyiségű gumicukrot a hajamba kis Geritől, és tesó kalóriagazdag reggelijének melléktermékét, úgy sackábé két deci kólát a farmeremre. A táv hatvan kilométer, másfél óra elteltével kissé aggódom a megérkezést illetően. Már kétszer megálltunk pisilni, nagynénémnek muszáj kávézni, mert alacsony a vérnyomása, nagybátyámé viszont magas lesz mindettől és együttérzéséről biztosítva rodeózni kezd az autópályán.

- Meg akarsz minket ölni? – visong Katka, a nagynéni, minden előzés alkalmával.
- Meg. Csak előbb kirakom a kölköket.
Semmi gond. Mióta az eszemet tudom ők így beszélgetnek.

Apropó észdolog. Nagybratyó szenvedélyes lóversenyimádóként bizony gyakran kilógott a lovira hajdanán. Nem játszotta el a családi vagyont, de éppen eleget ahhoz, hogy Katka eltiltsa szigorúan, válóokot kiáltva. Ekkor jöttem én a képbe, mint rokonkislány, vendégségbe, akit vasárnap, ebéd után, el kell vinni sétálni. Négy-öt lehettem, pont mint most Geri. Az egész délutánt persze kint töltöttük a lóversenypályán, imádtam. Főleg azok után, hogy a játékba a nagy fehér ember engem is bevont.
- Melyik tetszik? –kérdezte, a következő futam pacijainak felvonulásánál. Tudtam, ez olyan felnőttesen fontos kérdés, ennek megfelelően fontoltam meg a választ.
- Az a hosszúlábú fekete.
No, Az a versenyt megnyerte. És ez így ment tovább. Mindig nyertünk. Igen, többesszámban, mert már cinkos voltam. Nagybátyám a nyakában vitt hazáig, királylánynak, boszorkánynak, miegymásnak nevezett és ott aztán örökre, reménytelenül belémszeretett. A lelkemre kötötte, bár tudtam én azt magamtól is, hogy a nagynénémnek aztán egy szót se semmiről!
Katka ajnározott este, sütötte nekem a palacsintát, már ötször közöltem fondorlatos kérdéseire, rendületlenül, hogy állatkertben voltunk.
- No és mesélj csak, milyen állatok voltak abban az állatkertben. – személyes varázs kedvéért a kérdés mellé az ajtót is kettecskénkre csukta.
- Hát lovak. – nyammogtam palacsintás áhitattal, teleszájjal.
Míg a nappaliban tartott a balhé, Rollal várat építettünk mosóporból a fürdőszobában.
Szép emlék, hm.

Hatóra lovon, ló közelben, versenylázban, zsong a fejem, lüktet a vállam, zsibbadnak a combjaim. Összerogyhatnékom van, másra sem tudok gondolni, mint egy kád meleg vízre, amiben –órák kérdése, így rokonterhelten- elterülök.
Bent maradt a kulcs a kocsiban! Szuper. Míg ők egymásnak ugranak, hogyan és ki hagyta, csukta, tette-vette…
Rol ugrik, majd ő kerít egy embert. Hallom a hangosbeszélőt: lakatost keresnek. Ezt intézte tehát. Ennek a napnak soha nem lesz vége, tudom. Geri, általa nyálasított kislabdanagyságú rágóförmedvényt nyom a számba vidítóként. Ötlet, gyenge, de reménytadó, illetve mindenmindegy hangulatú… a versenytárs lovásza afféle ezermester, büszkélkedett ezzel-azzal…megkeresem.
Fog egy drótot a fiú és három másodperc alatt nyitva a kocsin az ötödik ajtó.
-…Pedig ismerhetnék pár trükköt, elvégre rendőr vagyok. – dörmögi nagybratyó a bajsza alatt.
- Én meg feltételesen szabadlábon. – így a mesterem.
- Gondoltam.
- Nekem viszont összeeshetnékem van. – kotyogok bele.

Érzékeny búcsút veszünk, ezer köszönettel.
Végre elindulunk. Húsz percet átalszok, áll a kocsi? Megérkeztünk? Hjaa, hogy kifogyott a benzin…mert rossz a kijelző.
- Nem a kijelző, a te agyad az…
Szóra sem érdemes, illetve írásra, a párbeszéd, ami ilyenkor szokott lenni, talán másfelé is, mit lehet tudni, mikor két ember egymást oly nagyon, oly régóta szereti.
A fiúk elillannak kannával, sikeres stoppolás után. Heverek a kocsi hátsó ülésén, keresem az „alfát”. Katka Gerit vigyázza, mesél neki, majd hirtelen hallom a kérdést:
- Milyen állatokat néztetek ti tegnap az állatkertbe, he?
- Lovat azt nem! – vágja rá Geri.
- De akkor milyet?
- Te még sose voltál állatkertbe? - kérdez vissza a kölök. - Majd legközelebb eljössz te is és meglátod.
Ennyi. És így. Mert fiú, vagy mert eltelt húsz év… hm.
Öregszem.

Aztán, így lezsibbadva, hogy ezt még most el is meséltem, van még emez szörmedvényes üzenet, mosollyal, kacsintva, fátylat a dolgokra, fedelet a gőz emeljen:
tudatlan te, nem tudod?
amit tőlem kapsz mind én vagyok
nyereg és tevekép,
emberi arc maszatból néz,
pálmák közt a rom,
fehér lovas mosolyom,
és ha neked ez nem tetszik,
mert a nő most kötekszik,
akkor ne is várj semmit. :)

Isteni az otthon íze és hogy Internet is van benne, tele élettel.

Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll