Történetek
a a
2007.09.07 | Antonia | Regény | Megtekintések száma: 888
Tyr a múlt harcosa 7
7. fejezet
A tanítvány

Tyr-nek egyre jobban nem tetszett a démon elszántsága. Ki kellett találnia valamit, amivel elpusztíthatja, ám ott volt még Antonia problémája is. Ha legközelebb nem tudja megállítani, akkor talán megöli a lányt. Jól tudta, Antonia nem tudja magát megvédeni, ezért rá van szorulva a segítségére. Tudta, hogy ez nem maradhat így, ezért úgy határozott, hogy elkezdi kiképezni a lányt a kardforgatás művészetére, de előbb egy elég kemény edzésnek fogja alávetni, hiszen a kard egy igen nehéz tárgy, és aki forgatni akarja, annak erősnek kell lennie. Ám volt még egy probléma: honnan szerez majd egy másik kardot a lánynak? Ez volt a leglényegesebb kérdés, ami foglalkoztatta. A Gungnirt nem merte a lány kezébe adni, mivel ismerte az erejét, és félt, hogy a lány megsérül. A Gungnir csak egy olyan embernek engedelmeskedik, aki tud vele bánni, és képes az erejét kordában tartani. Olyan, mint Odin, aki képes volt uralni az erejét. Ebéd közben felvázolta a tervét a lánynak.
- Antonia, figyelj egy kicsit. A múltkor majdnem megölt a démon, és én arra gondoltam, hogy megtanítalak a kardforgatásra, hisz nem lehetek állandóan a sarkadban, és nem védhetlek meg állandóan.
- Tudom, Tyr.
- Van azonban egy problémám. Neked nincs kardod, és nem hiszem, hogy bármelyik boltban kapható az ilyesmi.
- Dehogynem, van kardom!- szólalt meg a lány.
- Tényleg?
- Vagyis, nem az én kardom, hanem a családomé. Az egyik ősömé volt, még a te korodból maradt ránk, és azóta valami családi ereklyeként van számon tartva. Tudod, nálunk, egészen ennek a századnak az elejéig mindenkinek kötelező volt meg tanulni kardot forgatni, de akik már 1914-ben, vagy utána született, azok már nem tudtak kardot forgatni. Az 1914-es évben tört ki az első világháború.- mondta a lány.
- Meg van még az a kard?
- Hogyne! Vigyázott rá minden ősöm, mint a hímes tojásra!
- Gondolom.- morogta a férfi.
- Ebéd után majd megmutatom, ha akarod.
- Szeretném látni.- bólintott a férfi.

Ebéd után a lány felvitte Tyr-t a padlásra, ahol egy nagy lábából egy rongyba csavart hosszú valamit húzott elő.
- Meg van, amit kerestünk, mostmár mehetünk.
Lementek a padlásról, majd a lány a szobájában az ágyára tette a csomagot, és kicsavarta a rongyból. Egy hosszú, kétélű viking kard csúszott ki a rongyból. Pengéje 70 cm hosszú volt, és 5 cm széles. Markolata gyönyörűen kivert ezüst volt.
- Szép kard.- dicsérte a férfi, és kézbe vette, majd megsuhogtatta a levegőben.
- Az ősömé volt.- vont vállat szerényen Antonia.
- Hol a kardhüvely?
- A micsoda?
- A kard tokja.
- Nem tudom. Elveszett az idők folyamán.
- Nem baj.- morogta Tyr, majd újra megforgatta a feje fölött.
- Ehhez a kardhoz nagy erő kell, ezért azt hiszem, kicsit erősíteni foglak. El kell bírnod.
- Nehéz megtanulni a kardforgatást?
- Majd meglátod. Tudod, ezt embere válogatja. Valakinek nehéz, valakinek nem.

Minden a tehetségen, az akaraterőn, és a kitartáson múlik.
- Hát én azt hiszem, nem leszek jó tanítvány. Nem vagyok tehetséges.
- Ha nem haragszol, ezt majd én döntöm el, hisz én leszek a mestered. Ha úgy gondolom, tehetséges vagy, akkor tanítalak, de ha nem, akkor rögtön segítek.
- Milyen kedves!
- Egy olyan ember, aki nem tehetséges, annak nem érdemes tanulni, hisz a nehezen megszerzett tudást nem tudja jól kamatoztatni.
- Nálatok gondolom nem volt alapkövetelmény a tehetség.
- Idehallgass, az én időmben kötelező tantárgy volt a kardforgatás, akár tehetséges az illető, akár nem, mert veszélyes volt akkor egyedül, védtelenül mászkálni. Nálunk a tehetség nem számított.
- Ahogy én tudom, csak a gazdagok engedhettek meg maguknak egy kardot, mivel igen drága mulatság.
- Igen, valóban megkérték érte az árát, ám ha jó volt a kard, akkor megérte.
- A nők a ti világotokban forgattak fegyvert?
- Hogyne. Nekik is érteniük kellett hozzá, mert nem voltak velük mindig a férjük vagy más férfi családtagjaik, akik megvédhették őket.
- Általában a férfiak tanították őket?
- Igen.
- Mi az edzés program?
- Néhány karizom erősítő gyakorlat, futás, egyensúlyfejlesztés, úszás, no meg egy kis szoktatás.
- Mihez való szoktatás?
- Azt majd meglátod. Most pedig kezdjük is a munkát.

Antoniára zsúfolt napok köszöntöttek. Egész nap edzett, és esténként általában vacsora nélkül feküdt le, annyira kimerítette az egész napi munka. Tyr remek edzőnek bizonyult. Egy délután azonban jött a meglepetés. Épp befejezték a kocogást, és a lány menni akart átöltözni az úszáshoz, amit a közeli tónál tartottak, mikor a férfi ennyit mondott:
- Pihenj egy kicsit, és ha szólok, gyere be a szobádba.
- Jó.- morogta meglepetten a lány.

Nem értette a dolgot, de megtanulta, hogy okosabb, ha hallgat a férfire, nem vitatkozik, nem kérdezősködik. Amióta majdnem megölte azért, amiért felhozta a családja tragédiáját, bizonyos távolságtartás alakult ki köztük, ám a lány érezte már kezdettől fogva, hogy Tyr-rel óvatosan kell bánni, és nem árt, ha megtartja a három lépés távolságot. A férfi öt perc múlva visszajött, és intett, hogy menjen. Felmentek a lány szobájához, ahol be volt zárva az ablak zsaluja, és borzalmas szag terjengett a levegőben, mikor beléptek.
- Tyr, mi ez a borzalmas bűz?- kapta a lány a kezét az orrához.
- Vér és hullaszag!- jelentette ki nyugodtan a férfi.
- Ez undorító!
- Ez lesz a szoktatás része az edzésnek. Most csak félórát kell kibírnod, de pár nap múlva már egy órát kell itt töltened!
- Uramisten!- nyögte ki undorodva a lány.- Ennél még a pokolban is kellemesebb illatok terjengenek!
- Miért jártál már ott?- kérdezte a férfi, de csak hogy enyhítsen a lány undorán.
- Nem, de ha ez így megy tovább, odakerülök! Mindjárt elhányom magam!
- Csak nyugodtan, de akkor még rosszabb lesz!- mosolygott gonoszul a férfi, és letelepedett a lány íróasztalának székébe, és kényelmesen hátradőlt.- Nem akarsz helyet foglalni Antonia kedvesem?
- Én inkább elhagynám ezt a helységet, ha lehet, minél gyorsabban.
- Azt most nem lehet, de félóra múlva kinyithatod az ablakot, de addig is, ülj le! Hányni ülve is lehet.
- Te perverz disznó!- morogta, de azért leült.

Nem szóltak, de a lány tíz perc elteltével kiadta magából az ebédjének félig megemésztett első adagját a szoba padlójára. Tyr érdeklődve figyelte az eredményt, majd elhúzta a száját, de nem tett megjegyzést a padlón lévő gyomortartalomra. Eltelt a félóra, és a végére a lány mindent kiadott magából, ami benne volt. Tyr kinyitotta az ablakot, mire kellemes, tiszta levegő tódult a szobába, és enyhítette a nyomást Antonia tüdejében is.
- Jól vagy?- hajolt le a lányhoz a férfi, aki üres tekintettel meredt a padlóra.
- Élek, ne aggódj!
- Gyere, állj fel! Rendbe szedem a gyomrod, mit szólsz?
- Kötve hiszem, hogy képes leszel rá.
- Ugyan, egy kis aludttej, és minden rendben lesz.
- De hát nincs itthon aludttej!
- És a kefir? Az nem aludttej?
- De az.
Lementek a konyhába, és hamarosan a lány előtt egy kis csészében ott volt a kefir. Antonia undorodva figyelte a fehér színű masszát.
- Láss hozzá, kislány!- intett a csésze tartalma felé az isten, mikor látta, hogy a lány csak nézi a kefirt.
Antonia óvatosan kortyolni kezdett. Az első pár korty felfelé kívánkozott, de aztán minden rendbe jött.
- Köszönöm!- morogta csendesen.
- Ne köszönj semmit, hisz én csak a jól bevált módszert alkalmaztam.
- Megyek, feltakarítok magam után, remélem, eddigre már kiszellőzött a szobám.
Azzal otthagyta a férfit, aki utána nézett.
„Nem volt ez olyan rossz, mint vártam, de nem is volt nagyon jó! De hát ehhez is hozzá kell szoknia.”- gondolta.

Antonia nem értette, miért teszi ezt vele a férfi. Nem tudta belátni, miért kell, minden délután fél, majd később egy órát eltöltenie a vér és hullaszagú szobájában. Mi a fenét akarhat vajon ezzel?
- Mondd csak Tyr, neked hogy-hogy nincs semmi bajod?- kérdezte a lány, mikor túl volt a harmadik félóráján.
- Úgy, hogy én már megszoktam. Hidd el, valamikor én is így kezdtem, talán még jobban is megviselt, mint téged.
- Hát meg lehet ezt az undorító szagot szokni?- nyögte ki a lány.
- Természetesen. Ha összeszedted magad, gyere ki a kertbe!
- Rendben.

A lány tíz perc múlva követte a férfit a kertbe. Tyr kezében ott volt a saját, és Antonia ősének kardja.
- Készen állsz az első kardforgató leckédre?
- Remélem.- morogta minden meggyőződés nélkül a lány.
- Próbáljuk meg, és megtudjuk.- bólintott a hadisten.
Hasonló írások
Hozzászólások
(1) Mellesleg
2007-09-07 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak