BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Két tinédzser lány ismerkedése az erotikus birkózás világával. FIGYELEM! A történetet, jobb híján,...
Van egy könyv, aminek ugyanez a címe: Stepbrother Dearest. Nem könyvajánlót írok, hanem egy...
(szex, erotikus kannibalizmus) -Bob! -Igen kicsim? -Mmm..nem érdekes. -Mi nem érdekes? -Gondoltál...
(Szex, halál) GYALOG ÜTI A FUTÓT, E5 Elda idegesen mosolyogva nézte ahogy William a négyzetének...
A vég kezdete - mint a legtöbb fontos dolog az életben - a szenvedély pillanatában hirtelen...
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Tyr a múlt harcosa 7

7. fejezet
A tanítvány

Tyr-nek egyre jobban nem tetszett a démon elszántsága. Ki kellett találnia valamit, amivel elpusztíthatja, ám ott volt még Antonia problémája is. Ha legközelebb nem tudja megállítani, akkor talán megöli a lányt. Jól tudta, Antonia nem tudja magát megvédeni, ezért rá van szorulva a segítségére. Tudta, hogy ez nem maradhat így, ezért úgy határozott, hogy elkezdi kiképezni a lányt a kardforgatás művészetére, de előbb egy elég kemény edzésnek fogja alávetni, hiszen a kard egy igen nehéz tárgy, és aki forgatni akarja, annak erősnek kell lennie. Ám volt még egy probléma: honnan szerez majd egy másik kardot a lánynak? Ez volt a leglényegesebb kérdés, ami foglalkoztatta. A Gungnirt nem merte a lány kezébe adni, mivel ismerte az erejét, és félt, hogy a lány megsérül. A Gungnir csak egy olyan embernek engedelmeskedik, aki tud vele bánni, és képes az erejét kordában tartani. Olyan, mint Odin, aki képes volt uralni az erejét. Ebéd közben felvázolta a tervét a lánynak.
- Antonia, figyelj egy kicsit. A múltkor majdnem megölt a démon, és én arra gondoltam, hogy megtanítalak a kardforgatásra, hisz nem lehetek állandóan a sarkadban, és nem védhetlek meg állandóan.
- Tudom, Tyr.
- Van azonban egy problémám. Neked nincs kardod, és nem hiszem, hogy bármelyik boltban kapható az ilyesmi.
- Dehogynem, van kardom!- szólalt meg a lány.
- Tényleg?
- Vagyis, nem az én kardom, hanem a családomé. Az egyik ősömé volt, még a te korodból maradt ránk, és azóta valami családi ereklyeként van számon tartva. Tudod, nálunk, egészen ennek a századnak az elejéig mindenkinek kötelező volt meg tanulni kardot forgatni, de akik már 1914-ben, vagy utána született, azok már nem tudtak kardot forgatni. Az 1914-es évben tört ki az első világháború.- mondta a lány.
- Meg van még az a kard?
- Hogyne! Vigyázott rá minden ősöm, mint a hímes tojásra!
- Gondolom.- morogta a férfi.
- Ebéd után majd megmutatom, ha akarod.
- Szeretném látni.- bólintott a férfi.

Ebéd után a lány felvitte Tyr-t a padlásra, ahol egy nagy lábából egy rongyba csavart hosszú valamit húzott elő.
- Meg van, amit kerestünk, mostmár mehetünk.
Lementek a padlásról, majd a lány a szobájában az ágyára tette a csomagot, és kicsavarta a rongyból. Egy hosszú, kétélű viking kard csúszott ki a rongyból. Pengéje 70 cm hosszú volt, és 5 cm széles. Markolata gyönyörűen kivert ezüst volt.
- Szép kard.- dicsérte a férfi, és kézbe vette, majd megsuhogtatta a levegőben.
- Az ősömé volt.- vont vállat szerényen Antonia.
- Hol a kardhüvely?
- A micsoda?
- A kard tokja.
- Nem tudom. Elveszett az idők folyamán.
- Nem baj.- morogta Tyr, majd újra megforgatta a feje fölött.
- Ehhez a kardhoz nagy erő kell, ezért azt hiszem, kicsit erősíteni foglak. El kell bírnod.
- Nehéz megtanulni a kardforgatást?
- Majd meglátod. Tudod, ezt embere válogatja. Valakinek nehéz, valakinek nem.

Minden a tehetségen, az akaraterőn, és a kitartáson múlik.
- Hát én azt hiszem, nem leszek jó tanítvány. Nem vagyok tehetséges.
- Ha nem haragszol, ezt majd én döntöm el, hisz én leszek a mestered. Ha úgy gondolom, tehetséges vagy, akkor tanítalak, de ha nem, akkor rögtön segítek.
- Milyen kedves!
- Egy olyan ember, aki nem tehetséges, annak nem érdemes tanulni, hisz a nehezen megszerzett tudást nem tudja jól kamatoztatni.
- Nálatok gondolom nem volt alapkövetelmény a tehetség.
- Idehallgass, az én időmben kötelező tantárgy volt a kardforgatás, akár tehetséges az illető, akár nem, mert veszélyes volt akkor egyedül, védtelenül mászkálni. Nálunk a tehetség nem számított.
- Ahogy én tudom, csak a gazdagok engedhettek meg maguknak egy kardot, mivel igen drága mulatság.
- Igen, valóban megkérték érte az árát, ám ha jó volt a kard, akkor megérte.
- A nők a ti világotokban forgattak fegyvert?
- Hogyne. Nekik is érteniük kellett hozzá, mert nem voltak velük mindig a férjük vagy más férfi családtagjaik, akik megvédhették őket.
- Általában a férfiak tanították őket?
- Igen.
- Mi az edzés program?
- Néhány karizom erősítő gyakorlat, futás, egyensúlyfejlesztés, úszás, no meg egy kis szoktatás.
- Mihez való szoktatás?
- Azt majd meglátod. Most pedig kezdjük is a munkát.

Antoniára zsúfolt napok köszöntöttek. Egész nap edzett, és esténként általában vacsora nélkül feküdt le, annyira kimerítette az egész napi munka. Tyr remek edzőnek bizonyult. Egy délután azonban jött a meglepetés. Épp befejezték a kocogást, és a lány menni akart átöltözni az úszáshoz, amit a közeli tónál tartottak, mikor a férfi ennyit mondott:
- Pihenj egy kicsit, és ha szólok, gyere be a szobádba.
- Jó.- morogta meglepetten a lány.

Nem értette a dolgot, de megtanulta, hogy okosabb, ha hallgat a férfire, nem vitatkozik, nem kérdezősködik. Amióta majdnem megölte azért, amiért felhozta a családja tragédiáját, bizonyos távolságtartás alakult ki köztük, ám a lány érezte már kezdettől fogva, hogy Tyr-rel óvatosan kell bánni, és nem árt, ha megtartja a három lépés távolságot. A férfi öt perc múlva visszajött, és intett, hogy menjen. Felmentek a lány szobájához, ahol be volt zárva az ablak zsaluja, és borzalmas szag terjengett a levegőben, mikor beléptek.
- Tyr, mi ez a borzalmas bűz?- kapta a lány a kezét az orrához.
- Vér és hullaszag!- jelentette ki nyugodtan a férfi.
- Ez undorító!
- Ez lesz a szoktatás része az edzésnek. Most csak félórát kell kibírnod, de pár nap múlva már egy órát kell itt töltened!
- Uramisten!- nyögte ki undorodva a lány.- Ennél még a pokolban is kellemesebb illatok terjengenek!
- Miért jártál már ott?- kérdezte a férfi, de csak hogy enyhítsen a lány undorán.
- Nem, de ha ez így megy tovább, odakerülök! Mindjárt elhányom magam!
- Csak nyugodtan, de akkor még rosszabb lesz!- mosolygott gonoszul a férfi, és letelepedett a lány íróasztalának székébe, és kényelmesen hátradőlt.- Nem akarsz helyet foglalni Antonia kedvesem?
- Én inkább elhagynám ezt a helységet, ha lehet, minél gyorsabban.
- Azt most nem lehet, de félóra múlva kinyithatod az ablakot, de addig is, ülj le! Hányni ülve is lehet.
- Te perverz disznó!- morogta, de azért leült.

Nem szóltak, de a lány tíz perc elteltével kiadta magából az ebédjének félig megemésztett első adagját a szoba padlójára. Tyr érdeklődve figyelte az eredményt, majd elhúzta a száját, de nem tett megjegyzést a padlón lévő gyomortartalomra. Eltelt a félóra, és a végére a lány mindent kiadott magából, ami benne volt. Tyr kinyitotta az ablakot, mire kellemes, tiszta levegő tódult a szobába, és enyhítette a nyomást Antonia tüdejében is.
- Jól vagy?- hajolt le a lányhoz a férfi, aki üres tekintettel meredt a padlóra.
- Élek, ne aggódj!
- Gyere, állj fel! Rendbe szedem a gyomrod, mit szólsz?
- Kötve hiszem, hogy képes leszel rá.
- Ugyan, egy kis aludttej, és minden rendben lesz.
- De hát nincs itthon aludttej!
- És a kefir? Az nem aludttej?
- De az.
Lementek a konyhába, és hamarosan a lány előtt egy kis csészében ott volt a kefir. Antonia undorodva figyelte a fehér színű masszát.
- Láss hozzá, kislány!- intett a csésze tartalma felé az isten, mikor látta, hogy a lány csak nézi a kefirt.
Antonia óvatosan kortyolni kezdett. Az első pár korty felfelé kívánkozott, de aztán minden rendbe jött.
- Köszönöm!- morogta csendesen.
- Ne köszönj semmit, hisz én csak a jól bevált módszert alkalmaztam.
- Megyek, feltakarítok magam után, remélem, eddigre már kiszellőzött a szobám.
Azzal otthagyta a férfit, aki utána nézett.
„Nem volt ez olyan rossz, mint vártam, de nem is volt nagyon jó! De hát ehhez is hozzá kell szoknia.”- gondolta.

Antonia nem értette, miért teszi ezt vele a férfi. Nem tudta belátni, miért kell, minden délután fél, majd később egy órát eltöltenie a vér és hullaszagú szobájában. Mi a fenét akarhat vajon ezzel?
- Mondd csak Tyr, neked hogy-hogy nincs semmi bajod?- kérdezte a lány, mikor túl volt a harmadik félóráján.
- Úgy, hogy én már megszoktam. Hidd el, valamikor én is így kezdtem, talán még jobban is megviselt, mint téged.
- Hát meg lehet ezt az undorító szagot szokni?- nyögte ki a lány.
- Természetesen. Ha összeszedted magad, gyere ki a kertbe!
- Rendben.

A lány tíz perc múlva követte a férfit a kertbe. Tyr kezében ott volt a saját, és Antonia ősének kardja.
- Készen állsz az első kardforgató leckédre?
- Remélem.- morogta minden meggyőződés nélkül a lány.
- Próbáljuk meg, és megtudjuk.- bólintott a hadisten.
Hasonló történetek
Hol van Kito? Vajon hol lehet az ő egyetlen édes szerelme? Az avar nem mozdult, mégis érezte, hogy valaki közeledik. Egett meglátta. A nőnek sötétbarna szeme volt, ami megnyugtatóan és gyengéden fénylett. Hosszú mogyoróbarna haján, mely egyenesen hullt alá gömbölyű meztelen vállára, egy koszorú ült. A koszorút barna levelek és soha nem látott erdei bogyók tarkították. Feje fölött egy különös lény keringett...
Magasztos érzés kerítette hatalmába. Tartozott valahová. Az amazontábor. Igen. Az ilyen otthon volt, de akkor nem értékelte. Hogy elveszítette sokat jelentett neki. Sokat töprengett azon, hogy mért történt minden. Gina hogy halhatott meg? És miért űzte el az új királynő? Hisz Lofi ismerte gyerekkorától. Vajon mikor együtt játszottak a fák árnyékában, akkor is arra gondolt, hogy, majd ha felnő, megöli a királynőt, s ő fog uralkodni? Hogy elűzi majd kedvenc játszópajtását? ...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned