BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Tyr a múlt harcosa 6

6. fejezet
A rúnák hatalma

Néhány napig csendes volt az Erikkson ház tájéka. Tyr- nek nem tetszett ez a csönd, valahogy túl baljóslatú volt.
- Tyr, mi van veled? Olyan nyugtalan vagy!- jegyezte meg Antonia egy este, mikor a nappaliban voltak, és a hadisten fel-alá járkált a szobában.
- Te nem figyelted? A démon nem jött vissza, pedig eléggé feldühítettem.
- Na, igen, de lehet, hogy annál nagyobb kárt tettél benne.
- Egy fenét! Alig értem hozzá!
- Ha te csak egy majdnem szívkitépést ”alig értem hozzá”-nak titulálsz, akkor mit tudsz igazán tenni vele?
- Sok mindent nem tudsz rólam kislány, és a hatalmamból pedig még nem láttál semmit.
- Ez igaz. A testeden lévő rúnák mit tudnak? Képesek megnöveli az erődet?
- Ezt nem tudom, hisz még ki se próbáltam.
- És ha most kipróbálnád?
- Nem, most még nem. Majd a démonon letesztelem!
- Képes vagy te egyáltalán irányítani őket?
- Ezt hogy érted?
- Elmagyarázom, ülj le!- intett egy kényelmes fotel felé, ami vele szemben volt. Ő maga a másik fotelban ült és köztük a dohányzóasztal.
Tyr engedelmesen helyet foglalt, és intett, hogy figyel.
- Na már most, a rúnák ugye tulajdonságokat testesítenek meg. Így az Ansuz jelentései a követezőek: igazságosság, tisztánlátás, testi és lelki egyensúly. Apád, Odin birtokolta ezt a rúnát, aki igen bölcs volt, és kiegyensúlyozott ez által a rúna által, és sose hozott elhamarkodott döntést, igaz?
- Így van. Mindig megfontoltan uralkodott, és vezetett minket vagy a halandókat csatába, osztotta a jutalmat, vagy a büntetést.
- A másik rúna, amit a szíved fölött hordasz az a Kenaz, és ennek jelentései: bölcsesség, éleselméjűség, problémamegoldás, kreativitás, inspiráció, megvilágosodás. Nos ez neked is segít, hogy gyorsan tudj gondolkodni, felismerd a problémákat, és megoldani azokat. Ez a rúna mindig fényt jelent, és mindig segít, hogy a felmerülő kérdések sose maradjanak válaszok nélkül, mindig ad valami ötletet, segítséget. A hozzákapcsolódó személyek: a törpék, Mimir óriás.
- Valóban így igaz.
- A harmadik a Wunjo, ami a dicsőséget szimbolizálja, és jelentései: siker, teljesítmény elismerése, díjazás, öröm, áldás, eredményesség, elégedettség, a hozzákapcsolódó mítosz, istenség: Baldr és Asgard. Ez mindig segít abban, hogy soha ne csüggedj, tanuld meg értékelni az eddig elért eredményeket, és türelemre int, ám vigyázni kell ezzel a rúnával, mivel a dicsőség, ami nyújt, csak illúzió, mint egy másik rúna, a Fehu (jele: ), mely a gazdagságot szimbolizálja. Ha túl gyorsan akarod a sikert, vagy bármelyik más tulajdonságot, cserbenhagyhat. Végül, de nem utolsó sorban ott van a negyedik rúna, Hagalaz. Ennek jelentései: váratlan veszteség, megpróbáltatás, pusztulás, betegség, megtisztulás, próbatétel, karmikus lecke, drasztikus változás. A mítoszok és az isten, aki kapcsolódik hozzá: Loki, Ragnarök, Fagyóriások. Ennek a jelentése, hogy a régi dolgok pusztulása nélkülözhetetlen az új fejlődéséhez. A rúna maga a sowulo (a tűz, jele: ) és isa (a jég, jele: ) között helyezkedik el a rúna ABC-ben. Ez a skandináv teremtésmítoszra és a két elem közt feszülő teremtő lehetőségre emlékeztet minket, még akkor is, ha találkozásuk első látásra pusztítónak tűnhet.
- Van még egy rúna, a sajátom, a Teiwaz. Ez a hátamon van. Ha megengeded, erről én beszélnék.
- Természetesen.
- Jelentése: kötelesség, fegyelem, felelősség, önfeláldozás, konfliktus, erő, sebesülés, testiség, hadi út. A hozzákapcsolódó mítosz, ahogy te nevezed, a köztem és Fenrir farkas közötti egyezség, valamint az apám megpróbáltatásai. Az összes, az istenhez kapcsolódó tulajdonságot képviseli: erőt, heroizmust, kötelességet és felelősséget. Ugyanakkor mélyebb misztériumot is rejt - a sebesült istenét. Mint tudod, Fenrir leharapta a jobb kezemet. A Teiwaz szenvedése is összpontosítja a figyelmet és erősíti a fegyelmet.
- Értem. De arra vagyok kíváncsi, vajon ezeket a tulajdonságokat hogyan tudnád kamatoztatni a démon ellen?
- Hát ezt még én sem tudom, de majd kiderül.
- Mit szólnál, ha a következő támadásakor megkínálnád a győzelem illúziójával, vagyis kijátszanád ellene a Wunjo egyik képességét?
- Nem rossz gondolat! Azt hiszem, ezt teszem, hisz a múltkor gyorsan el akart intézni, és nem lesz nehéz dolgom vele.
- És aztán?
- A következő lépést a reakciója fogja eldönteni. Így nem tudom megmondani, majd ott kell kitalálni, hogy mi legyen.
- Mesélj egy kicsit a Fenrirrel történt kalandodról!
- Rendben.- bólintott a férfi, és elmerengett, pár perc múlva azonban beszélni kezdett:
- Nos, Fenrir Lokinak, a Tűz istenének, és egy Angroboda nevű óriásasszonynak a fia. Maga is uralja a tűzet, no meg épp úgy gyűlölt minket, mint a szülei. Van, vagyis inkább volt, két testvére, Hél, akit Odin, mikor Loki elhozta a fiait bemutatni nekünk, az Alvilágba küldte, és azóta ott uralkodik, Midgard kígyó, akit ledobtunk, mert túl gyorsan nőtt, és azóta az emberek világát körülvevő tengerben fekszik a saját farkába kapaszkodva, és róla nevezték el az emberek világát. Fenrirt magunkhoz vettük és neveltük. Ő is gyorsan nőtt, és megijedtünk, mikor ezt láttuk. Csak én voltam elég bátor ahhoz, hogy a közelébe menjek, és megetessem. Mikor teljesen kifejlődött, elhagyta Azgardot, és a világot járva felfalt mindent, amit el tudott érni. Aggódtunk az emberek és a világ miatt, ezért elhatároztuk, hogy megszabadulunk tőle, vagy legalábbis megfékezzük.
- Bocsánat, hogy közbe szólok, de azt az Angroboda nevű nőt egyes források a nejedként emlegetik, akit Loki elcsábított.
- Mi?- kapta fel a fejét a férfi, és úgy nézett a lányra, mint akit jól megsértettek.
- Nem én találtam ki, elhiheted!- visszakozott a lány sietve.
- Előbb veszek el egy halandó nőt, mint egy Jötün asszonyt!- mordult fel a hadisten, majd legyintett, és folytatta:

- Na szóval, ott tartottam, hogy Fenrir. Tehát egy gyűlésen elhatároztuk, hogy megkötjük. Mikor a vasláncokat úgy tépte szét, mint egy cérnaszálat, követeket küldtünk a törpékhez, akik igen ügyes kis kovácsok voltak. Sok fegyvert, ékszert kaptunk tőlük már. Megígérték, hogy segítenek. A kovácsok mestere személyesen hozta el különleges alkotásukat. A vén törpének cserzett volt a bőre a kovácsműhely forró levegőjétől. Gonoszul csillogó szemmel egy selyempuhaságú, légiesen könnyű, hosszú szalagot húzott elő iszákjából.
„Íme az eltéphetetlen lánc”!- jelentette ki, mi pedig hitetlenkedtünk.- „Nosza, próbáljátok meg elszakítani”!- mondta, mikor látta a zavarunkat.
Zavartan adtuk kézről kézre a tekergő, finom tapintású szalagot; mindkét végét húzni kezdtük először csak óvatosan mivel oly gyengének látszott. Aztán egyre erősebben, még erősebben. Midőn a félelmetes erejű Thór sem tudta elszakítani-, noha minden izmát megfeszítette-, meggyőződhettünk arról, hogy valóban erős kötelet kaptunk. Kíváncsian kérdeztük a törpétől a csoda titkát.

„E kötél bűvös recept szerint, hatféle anyagból készült- felelte a kovács- Úgymint macskaléptek neszéből, asszony szakállából, hegyek lábából, medveínből, halak sóhajából és madarak nyálából.”
Elégedetten mondtunk köszönetet a törpéknek, s az Odin birodalmához tartozó, Armwartner nevű lakatlan szigeten találkozót adtunk Fenrirnek.
- Vagyis félig valós, félig nem létező anyagból. Ez remek, és aztán mi lett?
- Fenrir bizalmatlanná vált velünk szemben. Csak akkor volt hajlandó megkötöztetni magát, ha valamelyikünk a kezét a szájába teszi. Egyikünknek sem tetszett a javaslata, de ha egy időre meg akartunk szabdulni tőle, akkor kénytelenek voltunk belegyezni. Nos én vállaltam. Mikor a farkas látta, hogy nem tud a kötelékétől szabadulni, leharapta a kezem. A megkötözött fenevadat elvittük a föld mélyébe, ahol a Ragnarökig tépte a láncát, és szakadatlanul vonyított.
- Megbántad a lépésed?
- Nem, hisz még jó pár évezredig még élni akartunk, fel akartunk készülni az elkerülhetetlenre.
- A kezed, mikor nőtt vissza?
- Amikor megettem az aranyalmát, és megkaptam a rúnákat.
- Értem. Nagyon érdekes. Éreztél valamit, akkor mikor leharapta a kezed Fenrir?
- Már nem is tudom, de azt hiszem, semmit, olyan hirtelen volt a cselekedete. Még megijedni sem volt időm. Csak egy harapás, és a kezemnek annyi.
- De miért nem húztad ki a kezedet, mikor megkötözték?
- Mert túl becsületes vagyok. Szeretek tisztességesen játszani.
- Ez nagyon szép dolog. Vajon a démonnal szemben is tisztességesen fogsz eljárni?
- Azt majd meglátjuk!- jelentette ki a férfi.
Antonia nagyon is hamar megtudhatta, hogy a hadisten, miképp jár el a démonnal szemben. Másnap éjjel eljött a démon. Ezúttal nem csak a teraszig jutott el, hanem bement a házba is. Freyja ismét eltűnt. Tyr azonban készen várt rá.
- Már megint te vagy az? Szeretnél megint megsérülni?
- Te, pedig szeretnéd, ha tényleg kitépném a szívedet?
- Azt majd meglátjuk, ki tépi kinek a szívét ki, drága barátom.- mondta Tina, és a férfire vetette magát, aki azonban a kardjával felsebezte a nő hasát.

Tina dühösen ért földet. Most Tyr-en volt a sor, hogy támadjon. Habozás nélkül lendült a démon felé, ám közben szándékosan felvillantott egy gyengepontot, és hagyta, hogy a nő is megtámadja, amit a másik ki is használt. Rövid volt a harc, és a végén Tyr valóban megteremtette a hamis győzelem illúzióját. Egy súlyosabb támadás után, elvágódott a padlón, és úgy tett, mint aki meghalt.
- Végül nem csak a lányt küldhetem a pokolra, hanem magammal vihetem ennek a renitens istennek is a lelkét? Milyen boldog lesz, Hél úrnő, ha meglátja majd Tyr-t.- nevetett fel.

Pár percet szentelt még a mozdulatlan Tyr-nek, majd otthagyta, és a lány szobája felé vette az irányt. Ám mikor felért a lépcsőn ismét szembe került a lépcsőtetején álldogáló Tyr-rel.
- Dehát, te meghaltál!- kiáltott fel hitetlenkedve, mikor meglátta a férfit, és lenézett a nappaliba, ahol egy vértócsán kívül nem volt semmi, és senki.
- Egy istent nem lehet csak úgy elpusztítani.- mosolyodott el a férfi gúnyosan.
- Elegem van belőled, mostmár tényleg megöllek!
- Próbáld csak meg!
Tina ismét támadásba lendült, és ez alkalommal nem hibázott. Megragadta lendültében a férfit, és lehajította a lépcsőn. Tyr legurult, ájultan nyúlt el a lépcső alján. Szája szélén egy vércsík jelent meg.
- Ostoba! Azt hitted, legyőzhetsz engem!- morogta és Antonia szobája felé vette az irányt.
Tyr halott feketeségben feküdt. Váratlanul azonban valaki szólította.
- Tyr! – a férfi fel akarta emelni a fejét, de ez nem sikerült, úgy érezte, a teste megbénult.
- Odin?- nyögte tétován.
- Gyerünk, fiam, kelj fel, nincs időd lustálkodni!
- Nem tudok, megbénultam- suttogta elhalóan.
- Állj fel, ha nem akarod a kis barátnőd sírját ásni. A démon meg fogja ölni, ha te nem segítesz!
- Nem megy!
- Akkor majd segítek.- mondta a hang, és a következő percben egy aranyló valami vette körbe, a testén lévő rúnák felizzottak. Valami megmagyarázhatatlan harci vágy fogta el, melynek nem tudott tovább ellenállni, és talpra állt.
- Mostmár lesz elég erőd!- szólt utoljára a hang, és Tyr kinyitotta a szemét.

Szemürege szilvakékké vált, és nem volt szemgolyója. Felemelte a fejét, és pont előtte feküdt a kardja. Kinyújtotta a kezét, és érezte, ahogy a hűvös aranymarkolat a tenyerébe simul. Egyetlen mozdulattal ellökte magát a padlótól, és talpra állt. Ekkor valami bevillant a szeme sarkában. Jobbra kapta a fejét, és meglátta magát a mellette lévő tükörben. Közelebb lépett a tükörhöz, és pár pillanatot szentelt saját magának. Nem volt valami szép látvány, ahogy véres felsőtesttel, kócosan, de annál fenyegetőbben szemlélte a látványát. A nyitva felejtett ablakon hűvös szél jött be, és a feltámadó huzatban megérezte a démon szagát.

A hatás nem maradt el. Tyr a szagra elfordult a tükörtől, testén ismét felragyogtak az aranyszínű rúnák, és megint elfogta a harci vágy, de most erősebben, mint amikor Odin segített rajta. Magasba csapott benne a gyűlölet, egyetlen ugrással a lépcsőn termett, s a következő percben már hallotta is, ahogy Antonia felsikolt, mivel a démon kínozta. Gondolkodás nélkül rontott be a lány szobájába, ahol borzalmas látvány fogadta. A lány a levegőben lebegett, és a démon keze a hasában volt. Tyr látta, mennyire szenved, és a beleinek tépése is fenyegette, ha nem cselekszik gyorsan. A démon arcán látta, mennyire élvezi, hogy kínozhatja a lány, és ekkor vesztette el igazán minden józaneszét az isten. Habozás nélkül támadásba lendült, és levágta a démon bal kezét csuklóból, mely a lány hasában volt. Tina erre velőtrázó sikolyban tört ki, megszűnt a varázslat, és Antonia is a földre zuhant. Tina dühösen nézett a férfira, jobb kezével csonka karját fogta.
- Ezért kibelezlek!- ugrott Tyr-nek, aki azonban elvágta a nyakát is, és a démon vért köhögve ért talpra.
- Miért nem adod fel? Bármikor, amikor ide visszajössz, csak vereséget szenvedsz! Mikor látod be, hogy amíg a lány a védelmem alatt áll te tehetetlen vagy velem szemben?
- Soha nem adom fel, amíg nem végeztem be a küldetésemet. Nem fogok lemondani a jutalomról, és ezen a te jelenléted sem változtat! Te sem fogsz örökké az utamban állni, és nekem van időm kivárni, amíg eltisztulsz a terepről!
- És ha a lány mellett maradok élete végéig?
- Akkor az utódain fogom beteljesíteni azt, amit nála nem sikerült! Ne aggódj, amíg Erikksonok fognak létezni ezen a földön, én örökké velük leszek!- mordult fel, és köddé vált.
- Majd kezeskedem róla, hogy ne így legyen!- szólt utána sötéten a férfi.

Ezután Antonia felé fordult, lehajolt, és megnézte a lány sebeit. A lánynak nem csak a hasán, de a karján, a lábán is voltak hosszú, mély vágásokhoz hasonló sebek. Tyr lement a konyhába, szerzett jódot, és nekilátott a sebek tisztításához. A hasán lévő sebet varázslat segítségével gyógyította be.
- Tyr, mi történt veled? Mi van a szemeddel?
- Semmi.
- Tyr a szemüreged tiszta szilvakék, áruld el mi történt veled!
- Azt hiszem magamévá tettem a rúnák hatalmát!- mondta, és felemelte a fejét. Antonia megdöbbent, hisz a hadisten szeme, pont olyan volt, mint más normális embereké. Már nem volt olyan, mint amikor a démonnal harcolt.
„Lehet, hogy rosszul láttam, amit láttam?”- szólalt meg a kétség Antoniában.
- Ne törd a fejedet azon, hogy jól láttad-e azt, amit láttál, mert nem láttad rosszul!- szólalt meg a férfi, mintha olvasott volna a gondolataiban.
- Nem értem, hogyan sikerült a rúnákat felélesztened?
- Odin besegített egy kicsit.- mondta, és a lány asztala melletti kukához sétált, ahová bedobta a jódos vattákat.
- Így már világos.- morogta a lány.- Nagyon szépen köszönöm!
- Nincs mit, és most irány az ágy, hisz holnap is nap lesz. Jó éjszakát!
- Jó éjt!

Tyr is visszament a szobájába, ahol egy félórai töprengés után elnyomta az álom. Félálomban azonban arra gondolt, hogy a démonnak vajon mennyi ideig fog tartani a sebeinek begyógyítása, és a kezének visszanövesztése. Biztos eltart majd egy darabig, de abban biztos volt, hogy nem most látták egymást utoljára a démonnal.
Hasonló történetek
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre. - Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres vol...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned