Kegyetlen élet II.

Susan a korházban tért magához. Az ágya mellet barátnője Marie ült és várta mikor tér magához barátnője. Susan te volt aggatva csövekkel és drótokkal, testét kötések borították és lélegeztetőre volt kapcsolva. Amikor meglátta a barátnőjét, remény gyúlt a szemében, ám sajnos hamar csalódnia kellet.
Marie rettenetesen dühös volt. Nem értette meg barátnőjét, hogy lehetet ilyen hülye, amikor figyelmezette a veszélyre. Csalódottságának hangot is adott a lehető legrosszabb módon, ordítozni kezdet vele akárcsak az apja.
- Te utolsó hülye ribanc! Hogy lehettél ilyen felelőtlen?! Nem figyelmeztettünk elegen, hogy ne kezdj ezzel a sráccal? De te nem hallgattál ránk! Te csak védeni tudtad, hogy biztos nem olyan és hogy csak kitaláljuk róla ezeket. Most így jobb neked? Nézz magadra! Nézd csak meg mit tett veled ez az állat! És ne hogy azt hidd, hogy ezek után majd továbbra is melletted fogok állni! Nem bizony! Egy életre befejeztem veled! - Ordította Marie dühösen majd kiment a szobából és magára csapta az ajtót.

Susan teljesen kiborult. A legmélyebb depresszióba eset és megakart halni. Az anya után akart menni és itt hagyni végleg ezt a nyomorult életet. Amikor végre álomba sírta magát, berontott az apja. Látszott rajta, hogy ideges és Susan már 5 m-ről megérezte rajta, hogy teljesen részeg. Az apja csak fokozta az elkeseredését, már csak a puszta látványa is. Tudta, nem várhat tőle sem semmilyen megértést vagy együtt érzést. Sajnos jól sejtette...
Az apja üvöltözött és elkezdte verni. Susan némán tűrte. Már egyszerűen nem érdekelte semmi. Csak a megváltó halált várta, ami nem jött. Azt se vette észre, hogy az apja leveszi róla az oxigén maszkot. De amikor fujtogatta, felcsillant benne az élni akarás utolsó szikrája. Nehezen, de sikerült elérnie a nővér csengőt ,aki azonnal a segítségére siettet egy ápolóval. A nővér az apja hátára vette magát, mire az mérgesen a földre pofozta. Az ápolónak sikerült csak nagy nehezen lefognia, míg a nővér egy nyugtató injekciót adott be a férfinak.
Susan eddigre már elveszítette az eszmélettét.
Amíg így eszméletlenül feküd, egy csodálatos álmot látott. Álmában színésznő lehetet és ott volt az édes anyja is. Majd amikor az öltözőjébe ment és belenézet a tükörbe újra maga előtt látta borzalmakat.

Amikor az apja elkezdett inni és egyre többször verte el és kényszerítette szexuális játékokra.
Utána váltott a kép és ismét Richard karjaiban volt. Azután újra a raktárban és előjöttek a képek. Amikor az egyik srác rámászott és megerőszakolta, miközben a másik ott maszturbált rá és mindeközben Richar csak nevetet az egészen és ezt suttogta:
- Élvezd csak. Fantasztikusan jó film lesz belőle. - És közben egy folytában csak nevettet.
Susant kiverte a víz és rángatózni kezdett. Akár hogy is próbált szabadulni a rémálomtól, nem ment neki, nem tudott felébredni.

Egyszer csak egy hűvös kéz érintését érezte és fölébredt. Egy kedves srác hajolt fölé és mosolygott. Susan hatalmast felsíkoltott. Egy percre azt hitte, Richard az.
A srác kedvesen rámosolygott, majd nyugtatgatva fektette vissza a lányt az ágyra.
- Nyugi nem bántalak. Kérsz egy nyugtató ínjekiót? Rosszat álmodtál? Jaj bocsi még be sem mutatkoztam, Tom vagyok, a te ápolod. - Mondta a srác, majd kedvesen rámosolygott Susanre.
- Köszönöm kérek. Susan vagyok -mondta a lány, majd belenézett a szép ezüst szürke szemekbe. Ekkor még nem sejtette, hogy ezek a szemek az egész életét végig fogják kísérni.