Csillagkapu-fa 1. rész

1.

Egy eldugott laborban dolgozgat egy szemüveges, rövid hajú teljesen normális kinézetű, és egyébként is teljesen normális tudós: Dr. Kopalszki.
Dr. Kopalszki normális tudósköpenyben szeret dolgozni, és gyakran iszik a normális bögréjéből. Sok szót lehetne ejteni még arról, hogy a doktor mennyire normális, de ekkor betoppant:
Tom Oldspice. (És nem a normális bögréért jött.)
- Dr. Kopalszki, készen van a szerkezet? – kérdezte Tom a háttérből.
- Igen! Igen, kész is van, uram. – fordult hátra a tudós, de Tom ekkor már mellette volt.
- Na és hogy működik? – érdeklődött nyájasan hízelegve.
- Ó. Igen persze, mutatom is.
Azzal a tudós a kezében levő hosszúkás fémtárgy elvét kezdte magyarázni.
- Hasonlóan működik, mint egy modem. Rá kell kötni a telefonra, és azon tárcsázni kell. Látja, itt van ez a kis gomb: a piros. Ha ezt megnyomja úgy, hogy a szerkezetet előretartja egy fallal szemben, kinyílik a kapu.
- Nagyszerű! Készen áll? – kérdezte Oldspice, a tudóst.
- Igen, uram! – hangzott el a válasz.
- Helyes. Akkor indulhatunk? – tette fel a kérdést Tom, majd hangosan felkacagott.

2.

Az Egyesült Államok egyik titkos katonai bázisán kisebb rengéseket észleltek a közlegények, miközben egymással kártyáztak.
A Plafonról több helyen lehullott a vakolat, egyszer éppen az egyik katona kávéjába. Úgy vélték: ezt jelenteni kell Skinny parancsnoknak.
Jól vélték, a parancsnok, miután kikecmergett az ágyából, hátrahagyva feleségét, szeretőjét, és kutyáját, azonnal a bázison termett.
- Mi történt? Miért rángattak ki az ágyból, mikor legbékésebb álmomat aludtam?
- Uram. Rengéseket észleltünk, és habár a csillagkapu nem lépett működésbe… - szólt lent a katona. Szemében félelem tükröződött.
- Gyenge jeleket fogtunk be. – fejezte be fentről, a vezérlőközpontból egy másik.
- Te jó ég! A Sorozatnak már vége van. Azt hittem: senki sem használhatja a csillagkaput. – lepődött meg a parancsnok.
- Mi is, uram. De úgy tűnik, valakinek mégis utazgatni volt kedve.
- De nem a csillagkapun át. Bemértük a jelhalmaz eredetét, az egységek már úton vannak. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a valaki egy saját készítésű kaput nyitott meg. – szólt fentről a másik katona.
- Az meg hogy lehet? Tudtommal le vagyunk védve. – őrjöngött Skinny parancsnok.
- Uram, ha szabad megjegyeznem: rengetegen dolgozgatnak feketén, fittyet hányva a törvényre.
- De mi köze a négerek munkáltatásának a csillagkapuhoz? – kérdezte naivan Skinny.
Ekkor egy katona futott oda hozzá, és közölte vele:
- Uram! Az egységek jelentették: rátaláltak egy titkos laboratóriumra, ahol egy, a kapu megnyitására alkalmas szerkezet tervrajzaira bukkantak. A Ház egyébként üres volt. Egy lelket sem találtak.
- A Fenébe! Tudtam, hogy ezek a feketék még keresztbe tesznek nekünk. Szedjék össze a CS.K. 1 tagjait. Újabb bevetés van a láthatáron.

3.

- Biztos, hogy ez lesz az? – kérdezte az egyik katona a másiktól, miközben kiszálltak a furgonból egy sikátor bejáratánál.
- Ne engem kérdezz, a papír szerint: ide van bejelentve. – válaszolt, közben elindultak a sikátorba.
Hangos éneklés… nem, inkább rikácsolás csapta meg a fülüket.
Egy részeg ember dala volt ez.
- Bingó! – szóltak egyszerre.
Azzal a hang irányába, a fal melletti konténerhez sétáltak, belenéztek, és kicsit szörnyülködő képpel kirángatták az éneklő pasast.
- Na! Most mi van? Hagyjatok mán! – üvöltött részegen a csöves.
Felállították, még így is támaszkodott, majd megkérdezték:
- Jake O’Hara, ezredes, tagja a CS.K. 1-nek?
- Ja! Asszem, valamikor az voltam. – jött a válasz.
A Katonák egymásra néztek, majd megfogták, és elhúzták a kocsiig, a részeget, aki csak énekelt tovább. Óvatosan beültették, és elhajtottak vele.

4.

Ismét a bázison:
- Na mi van? Nem tudtok egy nótát sem? – kérdezte O’Hara.
A Hosszú asztalnál fontos emberek egész gyülekezete nézte a szerencsétlen
Jake-et, aki még mindig nem tudta pontosan: mi is van vele.
Élükön, az asztal végében: Skinny Parancsnok.
- És a csapat többi tagja? – kérdezte egy szemüveges pasas.
Ekkor kinyílt az ajtó, és besétált rajta az emlegetett csapat többi tagja.
- Mary Cartel, Titkárnő, százados szolgálatra jelentkezik.
- Pepsi, Ökölvívó világbajnok szolgálatra jelentkezik.
A Parancsnok csak végigmérte őket, majd fejét fogva dörmögte magában:
- Úristen, ez még mindig feka.
- Skinny Parancsnok! Biztos őket akarja küldeni? – jött a kérdés ismét a szemüvegestől.
- Ők a legtehetségesebb embereink. – szólt.
A Társaság végigmérte őket, majd vészjóslón visszanézett a parancsnokra.
- A Sorozatban volt még egy szereplő: Dr. Daniel Jackasson. Ő hol van? – kérdezte egy másik férfi.
- Uram, ha szabad megjegyeznem: Jackasson őrnagyot a sorozat végén kitettük a Gettóbolygón. – szólt Cartel százados, majd gúnyosan a kérdezőre nézett. Az pedig viszonozta a pillantást.
- Hát ez remek. O’Hara-nak adjanak valami kávét, aztán induljanak, és gyűjtsék be Jackasson-t. Ha végeztek, rövid helyzetjelentés után mennek tovább a GY. P.2000-esre. Végeztem. – állt fel az asztaltól Skinny parancsnok. Majd tette hozzá még:
- És, kapják el azokat a nyomikat, akik engedély nélkül utazgatnak.
Azzal kiment. A Csapat tagjai egymásra néztek, majd Jake még böfögött egyet.

5.

Odalent, a csillagkapunál éppen érdekfeszítő beszélgetést folytatott a csapat.
- Szerintetek minek a rövidítése a CS.K.? – kérdezte Jake.
- Lehet, hogy: Cserkész Köztársaság. – szólt Cartel.
- Vagy, hogy: Csöcsös Kamasz. – mondta Pepsi.
-Ja. De az is lehet, hogy: Csiklandós Kapitány. – fejezte be O’Hara, amikor Skinny parancsnok megjelent a színen.
- Remélem, készen állnak, hogy elkapják a kópékat. Sok szerencsét.
A Csapat tagjai látszólag megértették a közleményt, és bólogatva helyeselték, miközben fent már tárcsáztak is. A hatalmas körgyűrűn, a rajta szereplő számok pörögni kezdtek. Egyenként, lassan lefelé, majd megálltak, és jött a következő. Aztán hirtelen minden szám megállt, és hatalmas kék folyadék robbant ki a gyűrűből, de semmi sem lett nedves. Ők jól ismerték ezt, és lassacskán megindulva, sorra tűntek el benne.

6.

Minden alagútnak van két nyílása. Ha nincs, akkor le van zárva, vagy ilyesmi, de lennie kell, különben nem is lenne szabályos alagút. Az alagút másik oldalán megérkezve, egy nagy teremben találták magukat, lehangoló sárga falak vették körül őket. Látszólag egyedül voltak. Látszólag. De amint Cartel megindult előre, egy egész seregnyi nehézfiú, és utcagyerek termett előttük, és pisztolyokkal, pillangókésekkel állták útjukat.
- Na mi van, öcsém? Mennyi van nálad? – kérdezte O’Hara-t az egyik.
Aztán valaki, hátulról a tömegből előrefurakodott. Hosszú haja itt-ott szemébe lógott, és szemüveget viselt.
Mint valami vezető, széttárta karjait, és elkiáltotta magát:
- Állj! Ne bántsátok őket! Békével jöttek! – mondta.
- Hozzád meg ki szólt, bazzeg? – kérdezte fennhangon egy késes gyerek.
- Jake, Mary, Pepsi. De örülök, hogy látlak titeket. Mi járatban? – kérdezte.
- Figyed mán, a kis köcsögöt, minjárt átvágom a torkát! – mondta felháborodva az utcagyerek.
- Ők barátok! Oké? – kiáltotta Daniel.
A Sok keménylegény csak nézte őket, tekintetük még mindig haragos volt.
- Mennyi pénz van nálatok? – szólt hátra Daniel.
- Nem sok. De Cartel-nek van egy aranyórája. – szólt O’Hara.
- Hé! – kiáltott Cartel százados. Nem örült az iménti megjegyzésnek.
- Rendben van, jó lesz. Figyeljetek! Van náluk suska, meg ékszer! – kiáltotta el magát Daniel.
A Társaság arca vigyorba költözött, és beljebb tessékelték őket a vacsora asztalhoz. Bizarr népség volt, semmit sem változtak a múltkori, még a sorozatbeli látogatásuk óta. Talán csak annyit, hogy már nem is emlékeznek rájuk.