Csillagkapu-fa 2. rész

Ezen a helyen, ahova Oldspice-ék érkeztek, az emberek többnyire a föld alatt laktak. Épületek azért voltak, csak nem használták őket. A bárokban igazán közkedvelt a muzsika, még itt is. A Népi kultúra elég szegényes, és a jövevények mind az öltözékük, mind viselkedésük miatt kitűnnek a helyiek közül. Oldspice folyton ugráltatja a pincért. Tudósa inkább meghúzza magát.
Új fellépő van a színen. A pasi, aki felkonferálja, hangos rivalgással jelenti be:
- Most pedig üdvözöljük Lúdvég Phone Beethaven-t, a Muzsika Punk-ját!
Ez a Beethaven leült a zongora elé, piros, régi, idejétmúlt ruha volt rajta. Haja őszes, tépett volt, szájában meg-megcsillant a fogszabályzó, amit még gyerekkorában tehettek be neki.
A Zene, amit játszott magával ragadta Oldspice-t, és tudósát, de a helyi közönségnek valahogy nem nyerte el igazán a tetszését. Kemény rockzene kíséretében zongorázott el egy igazán komoly számot. Nagyszerű volt, Tom álló ovációval fogadta, és az előadás után hosszasan elbeszélgetett vele.
Pontosabban tolmácsával, aki helyette is beszélt, mivel Beethaven a sok fémtől a szájában, nehezen artikulált, és szövegét avatatlan fül nem érthette meg. Máris van egy rajongója, de úgy gondolták: egy ilyen hírhedt személyiséget magukkal hozva, csak tönkreteszik az itteni világ történelmét, így Tom és Dr. Kopalszki továbbállt.

8.

-…és azóta nem láttuk Baromfisz seregét. – mondta Jackasson százados a vacsoraasztalnál.
- He? – nyámmogta oda O’Hara, mert ő személy szerint inkább az evésre koncentrált.
- Semmi, nem érdekes. Képzeljétek: Újra van barátnőm. – jelentette be Daniel.
- Tényleg? És ki az? – kérdezte Cartel százados.
- A Nevére sajnos nem emlékszem, de felírtam valahová. Várjatok. – kezdett kotorászni a zsebében.
Pepsi és a többiek egymásra néztek, majd vissza Daniel-re, amikor az elővett egy cetlit a zsebéből.
- Á! Itt van. Úgy hívják, hogy…
Hírtelen nagy kattanás sorozat zaja csapta meg a fülüket. Felálltak, látták, hogy a számok a csillagkapun forogni kezdtek. A Legtöbben fedezékbe vonultak, és onnan biztosították ki fegyvereiket. Pisztolyokat, gépfegyvereket, csúzlikat.
A Kis csoport csak állt ott, és nézte, hogy mi történik. A Kék lötyi berobbant, és egy csapat fura szerzet vonult át rajta. Testük fehér volt, díszes tollazatú, fejükön pedig egy óriás csirkemaszk virított.
Szemeik forogtak, és nemegyszer azt kiáltották a magasba: - Paak!
Hosszú botjaikat ide-oda rángatták, amik ha elsültek, nagy nyomot hagytak maguk után.
- Ez Baromfisz serege! Támadás! – üvöltött egy srác, és mindenki tüzelni kezdett, de hasztalan. A Golyók lepattogtak róluk.

O’Hara, és a többiek is fedezékbe vonultak, majd Pepsi is elővett egy ilyen botot. Ez a praktikusfajta volt, összehajtva nem volt hosszabb 20-25 centinél.
Kinyitva viszont egy méter is meglehetett. Pepsi megragadta a hosszú botot, és elsütötte. Pár csirkét leterített vele, de túl sokan voltak.
A Csapat többi tagja kövekkel hajigálta a támadókat. (Amennyi eszük volt.)
Végül Baromfisz serege elvitt pár embert, köztük azt a lányt is, akinek Jackasson százados a nevét sem tudta, és ahogyan jöttek, úgy távoztak is.
- Bassza meg! Már megint! – üvöltötte Daniel, gondolván, hogy az első nőjét is elvitték.
A gettólakók abbahagyták a tüzelést, O’Hara. pedig odament Jackasson-hoz.
- Nyugodjon meg, Daniel. Van még lány számtalan. Na akkor mi megyünk is. A Helyzet az, hogy velünk kell tartania.
- De én…
- Jól van, ellenáll a parancsnak, Pepsi, tudod a dolgod. – mondta O’Hara.
Ekkor a hatalmas termetű néger fölémagaslott, és levert neki egyet, amitől Jackasson azonnal kidőlt.
Majd Pepsi felkapta a vállára, Cartel tárcsázott, és már távoztak is a Csillagkapun át. Mikor a szegényes nép előkeveredett a kőoszlopok fedezékéből, nem látták sem a vendégeket, sem Daniel-t. A Helyiek csak néztek, mint Rozi a moziban.

9.

- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer valaki a csillagkapu működéséhez hasonló elvvel majd képes lesz arra, amire mi. – panaszkodott Cartel százados, amikor már köveken ülve pihentek.
- Szerintetek, miért van az, hogy míg a sorozatban rengeteg nálunk fejletlenebb civilizációval találkoztunk, most mégis itt egy igaz: zárkózott, de okos nép. – kérdezte O’Hara.
- Elromlott a F’ark-am. (F’ark = a tüzelő bot) – szólt Pepsi.
- Remek, így most már, ha ránk találnak Baromfisz-ék, meg sem tudjuk magunkat védeni.
Jackasson százados ébredezik.
- Miért ütöttetek le? – kérdezi nagy fájdalmak közepette.
- Azt a parancsot kaptuk, hogy hozzunk magunkkal. Ellenkeztél. – szólt Pepsi.
- Dehogy ellenkeztem. – válaszolt, törött szemüvegét nézegetve.
- Ne ellenkezz! Mentél volna akkor is a csajod után, ismerd be! – szólt Jake.
- Nem. Csak… hiányzik, jó? – fejezte be.
- Még a nevét sem tudod, Daniel. – tette hozzá Cartel.
- Dehogynem. Az előbb még itt volt. – keresgélte a papír fecnit, majd feladta, és hátradőlt.

Jake behozta az új mini-kamerás kisképernyőn a bázis-t, és Skinny parancsnok fejét.
- Üdvözlöm, Parancsnok! Jelentem: Begyűjtöttük Daniel Jackasson századost, és megérkeztünk a Gy. P. 2000-res bolygóra.
- Nagyszerű. Folytassák a küldetést a megbeszéltek szerint. – mondta Skinny, és már lépett is volna ki a képből, de O’Hara még mondott valamit:
- Várjon! Az a helyzet, hogy nem működik a F’ark-unk. Átutalna egy kis pénzt, a bankszámlánkra, hogy rendbe hozzuk? – kérdezte nyájasan Jake.
- Mennyit? – nagy idegesen Skinny.
- Mennyi legyen? - Szólt hátra O’Hara. Mire jött a válasz a többiektől:
- Egymillió dolcsi. – szólt be Jake a bázisra.
- Legyen. De aztán javíttassák is meg! – bosszankodott Skinny, majd ügyetlenül próbálgatva a kölcsönös tisztelgést, elköszöntek, és megszakították az adást.
- Rendben van, emberek! Mindenkit meghívok egy fagyira. – mondta boldogan, fennhangon Jake.

10.

Furcsa, hogy épp a fagyi szót emlegette, Tom és tudósa ugyanis éppen fagyit nyalogatva jött szemben a CS.K. 1-el. Ahogy elmentek egymás mellett, Tom dühös tekintettel Jake szemébe nézett, aki nem reagált rá, aztán amikor Cartel százados jelentette, hogy a helyi embereknek korántsem ilyen az öltözékük, megfordultak. Oldspice-ék futásnak eredtek, a csapat pedig utánuk.
Egészen egy sikátorig üldözték őket, ahol Dr. Kopalszki már rákötötte a fém rudat egy telefonfülkére, és tárcsázott.
-Maguk nem idevalósiak, és illetéktelenül használják azt a maszek csillagkaput. – mondta: Pepsi.
- Mit érdekel az? Úgysem kaptok el soha! – üvöltötte Oldspice.
Amikor a doktor befejezte a tárcsázást, a fémrúd rezegni kezdett, és egy nagyot rántott hátrafelé, mint a fegyverek általában. Ekkor megnyílt a kapu. Ugyanolyan volt, mint a csillagkapu, azt leszámítva: hogy ez a falon keletkezett, és zöld színe volt. Oldspice-ék beugrottak.
- Mi legyen ezredes? Megszöknek! – szólt Cartel.
- Nem, nem hagyjuk. Utánuk! – kiáltotta O’Hara, és a többiekkel ők is átugrottak a kapun, mielőtt bezárult volna.

11.

Amikor a CS.K. 1 megérkezett, egy lelket sem találtak. Úgy tűnik: Oldspice-ék elpucoltak. Az egész hely nagyon rémisztő volt, amerre csak szem ellátott: nagy füves rét, virágok, és a nap is sütött.
- Borsódzik a hátam ettől a helytől. – mondta Cartel százados.
- Odanézzetek! – üvöltött Daniel, majd tüzet nyitott gépfegyveréből, a földből éppen kiemelkedő fémcsőre.
Nem sok maradt belőle.
Odamentek, és megvizsgálták. Olyan volt, mint egy periszkóp, benne kis mikrofonnal.
- Ugye nem az amire gondolok! – nyögte oda baljósan O’Hara.
- Attól tartok: igen. – tette hozzá Cartel Százados.
- Benne vagyok? – kérdezte Daniel.
- Én is benne? – tette fel Pepsi.
- Benne vagyunk a Televíziókészülékben. – mondta mindegyik, amikor a Teletubbie-k egy csoportja táncolta át magát előttük, dalolva, énekelve.
- Én lelövöm őket! – mondta Jackasson őrnagy idegesen, és nyúlt a megint a gépfegyverért.
- Várj! Ne! Látnak a kölykök odaát. – fogta le Jake, aztán mind a négyen vigyorogva integettek a kamerába, ami valahol előttük lehetett.

12.

- A Francba! – üvöltötte Oldspice.
- Nyugodjon meg, uram. – mondta Kopalszki.
- Még hogy nyugodjak meg? Mikor sikerül olyan hatalom birtokába jutnom, ami kiváltságossá tesz, betoppannak ezek a… ezek a tévés majmok, és közlik velem: hogy úgyis elkapnak!
- De hisz, nem kapták el, uram. Itt vagyunk. Tovább álltunk a Teletubbie bolygóról, és elérkeztünk egy igazán szép helyre. Nézzen csak körbe, uram: mindenhol bankok, és kaszinók! – mondta vigasztalón Kopalszki.
- Igaz, igaz! Hiszen én vagyok a nagy Tom Oldspice! – lett végre jobb kedve.
- Igen. Így igaz! – tapsolt a tudós, de mielőtt elnevette volna magát, észbe kapott, és a tapsolást is beszűntetve normalizálódott.
Majd mindketten felnéztek, és vigyorogva elindultak a szemközti bank irányába.

13.

Amikor a CS. K. 1 tagjai egy közeli bunkerbe értek, kb.: úgy érezhették magukat, mint az arabok általában. Persze otthonos kis hely volt…
- Daniel! Nézze, elhagyták a kaput megnyitó szerkentyűt. – kiáltotta O’Hara.
- Ó! Tényleg. Talán meg tudom csinálni, hogy oda jussunk vele, ahová ők. Addig fedezzetek! – mondta Daniel.
És így is történt. Míg Jackasson rácsatlakoztatta a fém rudat a telefonkészülékre. (Csoda, hogy az volt)
A Többiek fittyet hányva a szokásos reggeli gyerekközönségre, tizedelni kezdték a kis színes manókat, ha közelebb jöttek tíz méternél.
- Kész! Újratárcsázom az utolsó hívott számot. –szólt Jackasson.
Amint ezt megtette, egy idegesítő női hang közölte: A Hívott számon előfizető nem kapcsolható.
- Próbáld újra! – kiabálta Cartel százados, és Daniel úgy is tett. Második próbálkozásra már sikerült.
A Többiek odagyűltek, és amint megnyílt a kapu, a tűzharcot nagy nehezen abbahagyva, távoztak a következő világba.

14.

Mikor megérkeztek, kész káosz volt. Tömegek rohangáltak az utcán, szerteszét, és üvöltöztek. Rendőrségi autók voltak mindenütt. Állt a bál rendesen.
-Ezek is fejlettek. Ilyen mákunk hogy lehet… - mondta Cartel.
- Igen, de valami nagy bajuk lehet, talán éppen itt jártak Oldspice-ék. – tette hozzá O’Hara.
- Nézzük meg. – mondta Pepsi.
Odamentek a rendőrségi kordon mögé, ahol a kocsik szirénái zengtek, jobban, mint az orgona egy templomban.
- Ezek ők lesznek. – szólt Jake, és előre ment, a többiek utána. A Zsaruk nézték őket egy ideig, majd kiabáltak, hogy álljanak meg, de hasztalan.
Kinyitották a bank ajtaját, nagy nyugodtan, mintha semmi sem lenne odabent.
Oldspice odaszólt a tudósához:
- Látod, te barom, hogy mégis itt vannak!
Mire az:
- Én… én… ez őrület! Tisztára megőrülök! – kezdett hangos, hisztérikus nevetésbe. Egy ideig mindenki figyelme rá irányult, majd Kopalszki elővett egy pisztolyt a köpenyéből, az állához szorította, és abban a pillanatban meghúzta a ravaszt. A lövéstől kicsit megugrott, és egy hátassal leérkezett a földre. Tom megvonta a vállát, majd visszanézett az elfogására küldött osztagra.
- Nem menekülhet! Adja fel! – kiáltotta Jake.
- Soha! – majd elkapott egy nőt, pisztolyt szorítva fejéhez.

Ekkor Tom óvatosan lehajolt, és a halott tudós köpenyében a szerkentyűt keresgélte.
- Ezt keresi? – kérdezte Daniel.
- Adják vissza! Vagy a lány meghal! – mondta Oldspice.
A Többi túsz csak elmélyülten figyelte a cselekményt a földről.
- Daniel. Add ide. – szólt Jake, majd mikor megkapta, odacsúsztatta Tom-nak.
- Ezt meg miért csinálta, ezredes? – kérdezte Cartel.
- Jól néz ki a csaj, akit elkapott. Hátha összejön egy randi, ha elengedte. –felelte Jake.
Oldspice fejbe lövi a nőt.
- Hú. Ezt elbasztam. – jött a válasz sajnálkozva O’Hara-tól.
Tom két nagy pénzeszsákkal a kezében megnyitotta a kaput, pisztolyát még mindig a csapatra tartva, és harsányan felkacagott. Ekkor azonban pár, szám szerint: három csirke jött át a kapun, és magukkal vitték, Tom-ot. Mindezt, nagy: Paak-ogás közepette.
A Kapu bezárult, és azóta sem nyílt ki.
A Túszok, és a csapat tagjai is fellélegezhettek.
Úgy vélték: megérdemelnek ebben a világban egy kis pihenőt, úgyhogy el is utaztak egy napfényes tengerparti városba. Majd, mikor elköltötték az egymillió dolcsit, jelentettek Skinny parancsnoknak, és felkutatva a helyi csillagkaput, hazamentek.

15.

A Bázison megnyílik a csillagkapu, és egy strandlabda pattog ki rajta, majd megjelenik a CS. K. 1.
- Jelentem, parancsnok: Oldspice-al és tudósával nem lesz több gondunk. A doktor meghalt, míg Oldspice-t elvitték Baromfisz elé. Feltehetőleg csirkévé operálták. – mondta O’Hara, amikor társaival: rövidnadrágban, és laza ingben, meg napszemüvegben letrappoltak a feljárón.
- Nagyszerű! A Küldetést sikerrel zárhatjuk. Apropó: Működik már a F’ark-uk? – kérdezte nagy érdeklődve Skinny parancsnok.
A Kapu bezárulta előtt még egy-két csini Hawaii-i szépség is kisétált, átkarolva a csapat férfi tagjait.
- Igen, uram! Azt hiszem: azzal nincs gond. – közölte mosolyogva Jake.
Majd, úgy, hogy mindenki, aki ott volt: őket nézte, kisétáltak a kivezető ajtón.
- Ezt már szeretem. A Csapat újra a régi. – jegyezte meg Skinny, és fejét rázva kicsit ő is elkuncogta magát.

VÉGE