Szépek Veled a csendes hétköznapok,
Istentől kapott kegyelmi pillanatok,
amikor újra itt vagy velem,
néha csak figyelem lélegzeted,
néha csak áthajolsz a monitor mögött,
s édes semmiségeket kérdezel.
Szeretem a közös kávéfőzéseket,
életem nagy vágya teljesült,
szerettem azt is,
mikor a kávézaccot véletlenül
kezemre öntötted,
s ezen közösen nevettünk.
Szeretem,
hogy bár nem hívsz ebédelni,
de néha ételt hozol nekem:
szilvát, csokit, pogácsát,
így lassabb az éhhalál,
lelkem így mosolyog.
És szeretem, ha néha elkísérhetlek,
hogy miről beszélünk nem is lényeges,
hisz ilyenkor lelkem érez Téged.
És talán bolondság,
de azt is szeretem,
hogy szemedben
mindenért én vagyok hibás,
hisz egy nő szemében ez fontos dolog.
És szerettem azt is, mikor beteg voltam,
felhívtál, s bár nem akartad,
hangodban benne volt a szeretet.
És szeretem a zenéket,
s a filmeket, amikben Téged érezlek.
Volt egy film, nem ismered,
„Az óceánjáró zongorista legendája”
a szőke lány, kinek a legszebb zene szól,
Te vagy nekem.
Mert a vers,
mit hónapról hónapra írok Neked,
ezrekhez jut el.
És ritka öröm, így nagyon szeretem,
a „csak úgy” telefonokat:
mikor megköszönöd,
hogy napközben segítettem Neked,
s a végén még azt is hozzáteszed: „puszi”.
Másnak talán koldus-öröm,
nekem sokat jelent.
És szerettem a Szentendrére indulást,
késtél, nagy volt a kavarás,
szóltál, hogy ne várjak,
kértél, hogy várjak,
barátnőd halálra bosszankodott,
én meg örültem, hogy megmutathatom:
várni Rád érdemes.
Szép volt az a nap,
kint a szigeten,
olyan finom kávét még nem ittam,
mit ebéd után hoztál nekem,
s ezer pezsgővel felért,
hogy otthonról hoztál energiaitalt,
s kristálykehely volt nekem a műanyagpohár,
mikor koccintottál velem.
És volt még egy öröm,
nem meséltem Neked,
mert féltem haragszol,
vagy dühös leszel,
s így elvész a pillanat:
mikor egy kollegánk,
igaz ember, hisz ismerem,
azt mondta,
tudja, mi összetartozunk.
És én is ezt hiszem:
négy év óta életem része vagy,
s hiszem,
ahogy egykor mondtuk,
örökre az leszel.
Még akkor is,
ha megtagadod a szót,
még akkor is,
az igazság kimondatott egykor.
Változhat minden,
ahogy érzünk,
a távolság lélekben és testben,
de ez az egy örök.
Így legyen!