CF28: Mosoly a zajban (2013.09)

A tömeg zsong, zsibong,
lökdösődik, nyomul.
Egyedül vagyok,
pedig hiszem, hogy érkezel,
mégsem várlak,
hogy ne marjon hiányod.

És mégis, túl mindenen,
gyötrő zajokon,
hátam mögül,
mint a hajnal rám nevetsz: Szia!
S mi eddig csak ricsaj volt,
harmóniává nemesül.

Egy körtét nyomsz kezembe,
mint aki tudja,
még nem ettem
semmit sem,
és mint a hajnali álom,
libbensz tova.

Ülsz a tömegben,
másfele fordul arcod el,
hogy nézlek,
észre sem veszed.

Figyelem tested vonalát,
arcod ragyogását,
melyet egy fénykép
nem adhat vissza sosem.

Nézlek,
nem gondolva semmire,
mint tarkuló őszi erdőt szokás,
melynek gazdája nem,
csak szépsége lehet.

Nézlek.
Tán megérzed?
Egy mosolyt küldesz felém.
Kérlek,
hadd higgyem,
hogy e mosoly enyém.

Ezer mosolyod van,
mint napnak is ezer a színe,
de az ezer közül egy,
az a bizonyos,
engem és mindent tudó,
csak az enyém.

Örökre.