Carissima Fidelissima 16.B - egy barátság krónikája (11.11-12)

Szeretem a titkos születésnapod,
immár a harmadik,
szeretek készülni rá,
apró ajándékaimmal.
Írtam Neked verset,
(mind minden hónap elején),
január óta egy medálra gyűjtöttem Neked,
aranyból,
mert hajad arany,
s mert barátságunk örökkévaló,
s mert tavaly azt hitted viccelek.
Előző este hajat mostam,
nagy gonddal borotválkoztam,
reggel cipőt vettem,
a legszebbik ingemet.
Reggelire pozsonyi kiflit vettem Neked,
mert egyszer mondtad, szereted,
s valami borzalmas energiaitalt,
hogy legyen mivel koccintanunk.
Aznap a cégnél cigi-tilalom volt,
a térre mentünk,
ott koccintottunk,
zöld löttyel, mégis ünnepin
s amikor a medált odaadtam Neked,
haragudtál és azt mondtad,
ez már több mint barátság.

Alkudtam veled,
mint Ábrahám Istennel a két város felett,
de Téged meggyőzni nem lehet.
Azt mondtad, nem veszed el,
s a padra raktam.
Szeretem a rossz cipzárt kabátodon;
megfogtam, zsebedbe raktam,
a cipzárt ráhúztam,
s nem tudtad kinyitni.
Szerettem,
amikor pár nap múlva mégis elismerted,
hogy szép,
s egy nap talán viselni fogod.
Szeretem,
mert hiába tűnsz el életemből,
mégis örökké ott leszel velem.
Szeretem,
amikor fáradt vagy,
munkád sok,
mégis cigizni hívsz,
mert tudod, ez fontos nekem.
Szeretem, 
amikor az összeveszés után felhívsz,
hogy a haragot ne vigyük magunkkal.
Szeretem, 
ahogy örülsz a pozsonyi kiflinek,
szerettem, hogy mikor megtudtad,
magamnak még nem vettem,
Te vettél nekem.
Szeretem, 
mikor elkísérlek,
a csikket nekem adod,
s nem bánod ha elszívom,
ahogy mondod:
„ha kell neked egy lónyálas cigi”
Szerettem, hogy voltam Neked,
s voltál nekem Mikulás,
egy kis csoki,
nagyon szeretem,
pedig tudtad: aznap mással leszek.
Szeretek a Karácsonyra készülni Neked,
buta gyerek-ajándékok,
talán kinevetsz,
de megérted,
túl mindenen,
fájdalmon, csalódáson,
annyi szép pillanaton:
szeretlek.
S bár nem mondanád ki sosem,
inkább nyelvedet harapnád,
de tudom,
Te is szeretsz.